Szombaton ünnepélyes keretek között került sor Kovács István unitárius püspök beiktató ünnepségére a kolozsvári belvárosi unitárius templomban. A püspök prédikációjában úgy szólt, meghatódva és megilletődve áll a szószéken, ahol „nagy elődei” álltak korábban, és úgy gondolja, az egyháznak a szolgálat „alázatos folytonosságára” van szüksége, nem egy radikális váltásra, ő pedig azon lesz, hogy az Istenhez való közeledést szorgalmazza.

Az ünnepségen az egyházi méltóságok bevonulása után Rácz Norbert Zsolt, a Magyar Unitárius Egyház főjegyzője mondta el a nyitóáhítatot. A köszöntőgondolatok, ima és a Miatyánk után a püspökszentelés következett, amelyet Bálint Benczédi Ferenc nyugalmazott püspök, Csécs Márton Lőrinc, Fazakas Lajos Levente, Szentgyörgyi Sándor, Csáki Levente, Solymosi Alpár és Szabó Előd esperesek, Kriza János püspöki helynök, Lőrinczi Lajos közügyigazgató, valamint Rácz Norbert Zsolt főjegyző végzett. A továbbiakban Bálint Benczédi Ferenc nyugalmazott püspök kért áldást a felszentelt püspökre.

Kovács Istvánt Farkas Emőd, a Magyar Unitárius Egyház főgondnoka köszöntötte. Úgy fogalmazott: az egyház azért van, hogy Isten igéjét hirdesse e világban, és minden püspök a maga egyéniségét, stílusát teszi hozzá az anyaszentegyházhoz. „Kívánom, hogy a mi kis egyházunk 32. püspöke is találja meg saját stílusát, hogy létrehozhassa azt a reá jellemző részt, amely hozzáilleszt az eddigi megvalósításokhoz, ami összhangban van elődje munkájával, ugyanakkor sajátságosan unitárius válasz is a mai kor felvetéseire” – fogalmazott.

„Aki felméri küldetésének nagyságát, óhatatlanul érzi méltatlannak magát”

A főgondnok a szószéki szolgálat elvégzésére Kovács István püspököt kérte fel. A püspök imát mondott, majd úgy fogalmazott, hogy szerinte minden püspökben felmerül az a kérdés, hogy méltó-e a címre, hiszen „aki felméri küldetésének nagyságát, óhatatlanul méltatlannak érzi magát” a feladatra. Szerinte az elhívás tesz méltóvá és alkalmassá a feladatra, és ez az elhívás „maga a teremtő erő”. Ő az elhívásokra így válaszolt Ézsaiás szavaival: „Ímhol vagyok én, küldj el engemet!”, Márton Áron sziklakemény szavaival pedig: „Uram, ha úgy, hogy a krisztusi életeszménynek és lelke mélyén Feléd áhítozó népemnek szüksége van rám, non recuso laborem. Vállalom szándékodat, nem futok meg a munkától.”

„Adj szívet a végrehajtáshoz és erőt a befejezéshez. Áldd meg gyülekezeteinket Erdélyben és Magyarországon, és minden téged kereső testvéreinket a Kárpát-medencében és a nagyvilágban” – tette hozzá a frissen beiktatott püspök.

Kovács István prédikációjában arról is beszélt, hogy meghatódva és megilletődve áll a szószéken, ahol „nagy elődei” is álltak már, és azért is, mert ritkán látja ezt a templomot ennyire élni, mint a mai napon. „Itt egymásba ölelkezik a múlt és a jelen. Akik fogták a kelyhet az évszázadok során, azok most lélekben itt vannak. Így állok itt most, velük együtt és előttük is” – mondta.

Hozzátette, szerinte az egyháznak a szolgálat alázatos folytonosságára van szüksége, nem egy radikális váltásra, és ő az Istenhez való közeledést szorgalmazza, szerinte a vele együtt járáshoz kellene közeledni. Az új püspök a visszatérést szorgalmazta, mert szerinte a haladás egyirányú, „csakis az Isten felé történhet meg”.

A prédikáció után István Ildikó sepsiszentkirályi énekes adott elő egy népdalt, majd az egyházfők köszöntőbeszédei következtek.

Bálint Benczédi Ferenc: sokan most is szomjazzunk a világosságot

Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház nyugalmazott püspöke köszöntötte elsőként Kovács Istvánt. Mint mondta, szíve teljes melegével köszönti a Magyar Unitárius Egyház 32. püspökét, akinek rendkívüli időben és rendkívüli megpróbáltatások között kell helytállnia. „A közösség tisztséggel nem azért ruház fel, hogy egymás felett uralkodjunk, hanem embertársaink szolgálatára, közösségünk gyarapodására szólít fel. Kosztolányi Dezső szavaival szólva: ’Egy szűk, kicsiny botban viszem / a szent tüzet felétek, / én örök újra bujtó, / én kormos lámpagyújtó. / Fölgyújtom a vak éjet.’ Sokan most is szomjazzunk a világosságot” – magyarázta a sorokat a nyugalmazott püspök.

Kerekes László segédpüspök, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség elöljárója folytatta ünnepi beszédével, melyben azt kívánta, a püspök új Mózesként legyen mindig nyitott Isten felé, és vezesse a népet alázattal Isten útján.

Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke rámutatott, kivételes ünnepi alkalom a mai, és szerinte nagyon jó lesz együtt szolgálni az elkövetkezendő években, hiszen „nagy ajándék a jó szomszéd” az embernek. Baráti jókívánságként annyit mondott: azt kívánja Kovács Istvánnak, hogy legyen ikonikus püspöke a Magyar Unitárius Egyháznak, a szó legspirituálisabb értelmében. „Nem az ikon nagyszerűségére utalok, hanem arra az értelmére, ahogy az első évezred nagyjai gondolták. Az ikon lényege, hogy transzparensen sugározza a lényeget, Istent” – magyarázta a püspök.

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke elmondta: „Arra kerestem a választ, hogy mi tesz alkalmassá arra, hogy a közösség megválasszon egy ilyen pozícióba? És arra jutottam, hogy ennek oka, hogy mindig többet tettél annál, mint ami kötelező volt.”

A továbbiakban Reinhart Guib, a Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház püspöke és Claudiu Lucian Pop, a Kolozs-Szamosújvári Görögkatolikus Egyházmegye püspöke mondta el köszöntőbeszédét, majd Demeter Sándor Lóránd lelkész olvasta fel Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerületének üzenetét.

Ezután Jill McAllister amerikai egyesült államokbeli lelkész mondta el köszöntőbeszédét, majd tolmácsolták az Amerikai Unitárius Univerzalista Egyesület elnökének üzenetét is. Legvégül Csete Árpád, az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségének elnöke köszöntötte a beiktatott püspököt.

Bátor őre és gyarapítója a kulturális és szellemi örökségnek

A köszöntőbeszédeket a Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség Kriza János Vegyes Dalárdájának fellépése követte Karácsony Gabriella karnagy vezénylésével. A kórus fellépése után az ünnepi beszédek hangzottak el, Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üdvözletét Soltész Miklós államtitkár tolmácsolta.

Mint mondta, régi igazság, hogy a fény forrásának nem a nagysága, hanem az ereje számít. „Az egész magyarság számára felemelő pillanat volt, amikor kilenc évvel ezelőtt, a Trianonban két részre szakított magyar unitárius közösség újra kimondta egységét. Azt kívánom az unitáriusok új püspökének, hogy legyen bátor őre és gyarapítója annak a súlyos megpróbáltatások között született kulturális és szellemi örökségnek, amelyet önök a kereszténység egyetlen magyar alapítású történelmi felekezeteként hoztak létre az elmúlt öt évszázad során” – hangzott el a köszöntőbeszédben.

Ezt követően Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke üdvözölte a püspököt videóüzenetben. Az elnök kiemelte, a magyar unitárius közösség múltjában az egyedüli erdélyi gyökerű egyház, jelenében szervezetileg egységes kárpát-medencei magyar egyház, jövőjében pedig az örök keresztény igazságok korszerű éltetésére hivatott egyház. „A legfenyegetőbb jelenkori és jövendőbeli babiloni veszélyekkel szemben is mindig megvédhetjük magunkat, ha a teremtett világ isteni törvényei szerint éljük életünket. Dávid Ferenc idejében a lelki Babilont az európai vallásháborúk, a hitvallások közötti véres küzdelmek jelentették. A mi időnkben a lelki és szellemi Babilont a hitnek és a hitetlenségnek küzdelme jelenti” – fejtette ki.

Kövér László beszédét Victor Opaschi, Románia Egyházügyi Államtitkárság államtitkárának beszéde követte, majd Sándor Krisztina, a Magyar Unitárius Egyház főgondnoka mondta el ünnepi gondolatait. Végül Gazdag Géza, a Sepsiszentgyörgyi Unitárius Egyházközség gondnoka tartotta meg ünnepi beszédét.

Kovács István püspök záróbeszédében így szólt: „Ennyi jókívánság után úgy érzem, hogy úgy indulok most el, mint a mesebeli legény. Sok mindent viszek magammal a hosszú útra, amelyben hiszem, hogy elkísértek mind, akik szóltatok, mind, akik imádkoztok értem és mind, akik együtt vagyunk ezen az úton”.