Van jövője az apácai magyar nyelvű oktatásnak – bizakodik a település híres szülöttjéről, a pedagógus, filozófus és teológus Apáczai Csere Jánosról elnevezett általános iskola aligazgatója. László Zsuzsanna derűlátását a fiatalok helyben maradása és a gyermekvállalási kedv növekedése támasztja alá. Még akkor is, ha a valamikor szinte színmagyar Brassó megyei faluban a magyarság aránya egyharmad alá csökkent. Az oktatási intézményben még alacsonyabb az arány. A 678 diák közül mindössze 83-an járnak magyar tagozatra: 22-en óvodába és 61-en iskolába. A tagozat mégis megőrizte relatív önállóságát, hisz mindmáig külön épületben, a román tagozathoz hasonló jó körülmények közt működik. A 12 magyar pedagógus kétharmada az iskola egykori tanulója, aki a faluban lakik, a többi évek óta Brassóból ingázik. 

– Gondolom, a szórványban nem kétszer, hanem tizenkétszer meggondolja az ember, hogy legyen intézményvezető, vagy sem. Milyen indíttatásból vállalta négy évvel ezelőtt a nem túl hálás aligazgatói tisztséget?

– Elődömnek lejárt a mandátuma, és nem vállalta a folytatást, a kollégáim meg engem kértek fel és ösztönöztek arra, hogy vágjak bele. Ha azt akarjuk, hogy életképes maradjon az apácai magyarság, akkor bizonyos lépéseket kötelező módon meg kell lépnünk. Valóban nem könnyű, de a Brassó megyei magyar helyettes főtanfelügyelőnk, Molnár Stefánia az az ember, aki a lelkén viseli a magyarság gondjait. Így nem kell minden egyes tanév előtt megküzdenünk vagy meghunyászkodjunk a jogszabály betartásáért. Elemiben ugyan vannak összevont osztályaink, ahol három tanítónő oktat, felső tagozaton meg élünk az új tanügyi törvény biztosította lehetőséggel, amely kimondja, hogy szórványban nyolc diákkal is lehet önálló osztályt indítani.

– Ez a 22 óvódás és 61 iskolás milyen létszámnak számít?

– Ahhoz képest, hogy egyrészt szórványban hatványozottan is nagyobb gondot jelent az apadó gyermeklétszám, másrészt Apácához nem tartozik más falu, és távolabbról sem ingázik hozzánk egyetlen diák sem, azt mondom, hogy jól állunk. Önmagunkhoz meg a mai időkhöz képest, nyilván. Annak idején mi huszonketten voltunk az osztályban, de voltak harmincas létszámú osztályok is. A román tagozaton most is két-három párhuzamos osztály működik.

– Ezek szerint a cigány gyerekek tömegesen a román tagozatot gyarapítják?

– Néhány kivételt leszámítva, nag többségük igen. Az apácai romákról tudni kell, hogy ők soha nem voltak magyar cigányok. Nemcsak hogy románul beszélnek, románnak is vallják magukat. Az az öt szülő, aki hozzánk íratta a gyerekét, azt mondta, hogy éppen azért választotta a magyar tagozatot, mert kevesebben vagyunk, és több időt meg figyelmet tudunk szentelni a gyermekekre. Ami egyébként így is van. A kis létszámnak az az előnye, hogy minden órán mindenkivel külön-külön tudunk foglalkozni. Itt nincs az, hogy valakinek van két jegye, és arra számít, hogy a tanárnak többé nincs ideje őt feleltetni. Ha nem lenne kötelező, nem is kellene íratnunk felmérőket, mert amúgy is le tudjuk mérni a diákok képességét.

– A gyerekek szinte minden órán való feleltetése megérződik a későbbiekben, amikor társaságban, hivatalokban, vagy akár közönség előtt kell megszólalniuk?

– Nyilván, hogy jó hatással van a későbbiekre. Az apácai gyermekek mernek beszélni. Akár magyarul, akár románul.

– A nyolcadik osztály elvégzése után tanítványaik általában hol folytatják?

– Legtöbbjük Brassóban vagy Sepsiszentgyörgyön. Mindkét város egyforma távolságra van. Akik elméleti líceumot választanak, azok anyanyelvükön folytatják a tanulmányaikat, akik szakiskolába mennek, azok közül van, aki kénytelen román tagozatra iratkozni. De elenyésző arányban. Főként a vegyes házasságból származó gyerekek folytatják románul.

– Milyen visszajelzések érkeznek a városi középiskolai tanároktól?

– A fiam esetét ismerem, aki az ősszel kezdte a kilencedik osztályt. Rosszat még nem mondtak róla. De senki nem hozott még szégyent az iskolánkra. Tagadhatatlan, vannak hiányosságok, de hol nincsenek?! Ezeket a gyerekek menet közben pótolják, és merem állítani, tanulóink felveszik a versenyt a városi iskolákból származó diákokkal.

– Hogyan teljesítenek az apácai gyerekek a különböző tantárgyversenyeken?

– Vannak jó képességű gyerekeink, akikkel országos versenyeken is részt­ vettünk. A kicsikkel a mesemondó meg szavalóversenyeken büszkélkedhetünk, a nagyobbak az anyanyelvi olimpián jutottak el Brassóig. Hetes-nyolcast írtak, ami egy kis, vidéki iskolából érkező  diáknak kimondottan jó teljesítménynek számít. Vallásból nemzetközi szinten is megmutatkoztak gyerekeink, többször ott lehettek a budapesti döntőben. Még a matekversenyeken is vannak eredményeink, noha a számtan nem számít túl népszerű tantárgynak.

– Ezt hogyan éli meg a matekes kolléga, mert azért fél osztályt csak nem buktat meg…

– Úgy, hogy nagyon sokat foglalkozik a gyerekekkel. Annyit, hogy legalább az 5-ös osztályzatot mindenki képes legyen elérni. De dicséret illeti a többi tanügyi kádert is, igazán jó, odaadó munkaközösség van az iskolánkban.

– Karnyújtásnyira van Háromszék, 38 kilométerre Sepsiszentgyörgy, 22-re Barót, Apáca mégis szigetként egy román vagy elrománosodott tengerben fekszik. Mekkora a Székelyföld elszippantó ereje?

– Vannak, akik beköltöztek Szent­györgy­re, de azok sem feledkeznek meg, honnan indultak. Egyházi és hagyományőrző ünnepeinkre mindig hazatérnek, s hozzák a gyerekeiket. Akad viszont olyan helybéli, aki Nagyajtára vitte a gyermekét. Holott az ottani pedagógusok is ugyanazt az iskolát végezték, amelyet mi, az ottani iskolatársak is olyanok, mint az itteniek. De ott legalább nincsenek romák az osztályban – érveltek a szülők. Volt olyan is, aki olyan osztályból vitte el a gyermekét, ahol egyetlen roma sem volt. És arra is adódott példa, hogy átíratta a gyermekét, majd egy év után visszahozta. Ehhez mit lehet hozzáfűzni?

– A két tagozat külön-külön épületben működik. Miként sikerült ezt elérni, hisz az ilyen törekvéseket máshol, tévesen és tendenciózusan, szeparatizmusként emlegetik.

– Ezért nekünk is meg kellett vívnunk a magunk harcát. Azt szerették volna, ha mi is felköltözünk az új iskolaépületbe. Azzal érveltünk, hogy ott nincs elég hely, ami egyébként igaz is. Nem hinném, hogy valaki is örült volna annak, ha a zsúfoltság miatt délután kellett volna iskolába járnia. Persze ennek némi ára van, a magyar evangélikus egyház, amelynek épületében működik a magyar tagozat, felajánlotta az önkormányzatnak, hogy ingyen és bérmentve használja az ingatlant. Amíg a román gyermekek is ott tanultak, a polgármesteri hivatal házbért fizetett.

– Az iskola nevéért is meg kell küzdeni?

– Amikor a magyar polgármestert 2020-ban a liberális színekben induló Drăgan György váltotta, megkérdezte, miért ez az iskola neve. Elmagyaráztuk, hogy ki volt, mi volt és milyen kötődése van a faluhoz Apáczai Csere Jánosnak, azóta a névváltoztatás nem téma. 

– Hogyan élik meg a magyarságtudatukat az apácai iskolások?

– Délutáni, hétvégi tevékenységeken, belföldi és anyaországi kirándulásokon, testvériskolai kapcsolatokon, színház- és egyéb kulturális események látogatásán, különböző előadó vendéglátásán keresztül. Ezek mind-mind olyan események, amelyen a részvétel nem kötelező, mégis örömmel kapcsolódik be mindenki, kicsi is, nagy is. Számukra ez így természetes. 

– Meddig lát jövőt a magyar tagozat éltetésére?

– Én nagyon derűlátó vagyok. Azt látom, hogy a fiatal házasok nemcsak hogy nem hagyják el a települést, de akár két-három gyermeket is vállalnak. Mert volt bizony egy időszak, amikor az egykézés volt a divat.