Egy több mint 7500 éves, agyagból készült női figura került elő Sepsiszentgyörgy és Árkos határában, a Vásártérnek nevezett térségében. A Sepsi Aréna és környéke elektromos hálózatának bővítése miatt zajló régészeti feltárás során bukkantak rá a ritka leletre – közölte a Keleti Kárpátok Múzeuma.

Mint arról korábban is beszámoltunk, Árkos és Sepsiszentgyörgy határában a Sepsi Aréna, a Sepsi OSK stadion, illetve az épülő jégcsarnok és a Sapientia EMTE campus területén évek óta zajlanak régészeti feltárások, amelyek során egy i. e. 5800–5500 közé tehető újkőkorszaki (neolitikus) település nyomait tárták fel. A lelőhelyen korábban már edénytöredékek, égett agyagmaradványok és faszénrétegek is előkerültek, ami egykori lakóházak jelenlétére utal.

A most megtalált égetett agyagfigura egy több mint hét évezredes lakóépület belsejéből került elő, ami értékes kontextust biztosít a tárgy értelmezéséhez. A mindössze 6 centiméteres szobrocskát agyagból formálták, majd kiégették. Színe világos, elülső részén sötétebb elszíneződések figyelhetők meg, ami arra utal, hogy a tűz ott érte intenzívebben.

A laikus szem nem látja, amit a régészek kiolvasnak belőle

Bár laikus szemmel nézve, nehezen értelmezhető a figura formája, de Dan-Lucian Buzea régész így magyarázza a szobrocskát: „az arc nem részletes, de kivehetőek a V alakban bevésett szemek, apró ovális orr, finom vonalakból kialakított hosszú haj, valószínűleg kontyba fogva. A karok oldalra emelve jelennek meg, a mellkasnál kis kidomborodások jelzik a melleket, egyértelművé téve, hogy női alakról van szó. A karok nyitott, emelt tartása tipikus a neolitikus figurák esetében, és imát, istenekhez való fohászt vagy spirituális kapcsolatot szimbolizálhatott” – magyarázta a figura formáját a régész. Szakértők szerint a szobrocska rituális szerepet tölthetett be: felajánlásként, amulettként, termékenységi szimbólumként, vagy a ház védelmét szolgáló tárgyként.

A feltárást a Keleti Kárpátok Múzeuma régészeiből álló csapat végezte, dr. Dan-Călin Ștefan koordinálásával, dr. Dan-Lucian Buzea és dr. Puskás József közreműködésével. A régészek szerint a figura ritka betekintést nyújt a térség első földműves közösségeinek hitvilágába, amikor az emberek már falvakat építettek, földet műveltek, és spirituális jelentést tulajdonítottak a tárgyaknak és gesztusoknak.