Háttéralku buktathatta meg Bolojant
Meglepő fölénnyel bukott meg Ilie Bolojan kormánya, ám a háttérben sokkal több zajlik egyszerű parlamenti erőpróbánál. Andrei Țăranu, az egyik legismertebb román politológus szerint a PSD és Nicușor Dan államfő hallgatólagos szövetsége tudatosan távolította el Bolojant, akit már nem tartottak alkalmasnak a növekvő társadalmi feszültségek kezelésére.
Meglepően nagy arányban fogadta el a parlament a PSD és az AUR által benyújtott bizalmatlansági indítványt, amely végül Ilie Bolojan miniszterelnök bukásához vezetett. A történtek azonban sokak szerint jóval túlmutatnak egy egyszerű parlamenti erőpróbán. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a cél nem elsősorban a kormány megbuktatása volt, hanem magának Bolojannak az eltávolítása a hatalomból. Andrei Țăranu politológus a Deutsche Welle-nek adott interjújában egyenesen arról beszélt, hogy a PSD és Nicușor Dan államfő érdekei ebben a kérdésben látványosan találkoztak.

Szerinte a román elnök olyan politikai szövetségest keresett maga mellé, amely képes lehet stabil hátteret biztosítani számára, és végül nem a reformpárti USR-ben vagy a liberális PNL-ben találta meg ezt a partnert, hanem a PSD-ben. A szakértő szerint a szociáldemokraták lényegében segítettek az államfőnek megszabadulni Ilie Bolojantól. Țăranu azt állítja, hogy Nicușor Dan már tavaly novemberben úgy vélte, Bolojan politikai „szavatossága” legfeljebb 2026 tavaszáig tarthat.
Az államfő eredetileg gyorsabb reformokat és hatékonyabb válságkezelést remélt a miniszterelnöktől, de csalódnia kellett. A politológus szerint Bolojan sokat beszélt a reformokról, miközben kevés valódi eredményt tudott felmutatni egy olyan időszakban, amikor Romániában egyre nőtt a társadalmi elégedetlenség és a politikai feszültség. A szakértő úgy látja, a PSD végül azért nyúlt a bizalmatlansági indítvány eszközéhez, mert Bolojan nem volt hajlandó önként távozni.
Kapcsolódó
Bár több oldalról is jelezték számára, hogy ideje lenne félreállnia, a miniszterelnök továbbra is hitt abban, hogy a PNL és az USR mögötte marad. Közben azonban egy erős politikai narratíva épült köré, amely szerint nélküle összeomolhat az ország, vagy akár Románia európai pozíciói is veszélybe kerülhetnek. Țăranu szerint az ilyen típusú politikai riogatás már túl sokszor visszatért a román közéletben ahhoz, hogy valódi hitelessége maradjon.
A Bolojan-kormány egyik legtöbbet emlegetett terve az önkormányzati apparátus jelentős csökkentése volt. A kabinet azzal érvelt, hogy a helyi közigazgatás racionalizálására és a klientúrarendszer visszaszorítására van szükség, ám a politológus szerint mindez inkább politikai propaganda volt, mint valódi reform. Úgy véli, Romániában a tényleges közigazgatási átalakítás a regionalizációval és a közigazgatási egységek összevonásával kezdődne, hasonlóan a lengyel vagy az olasz modellhez. Az alkalmazotti létszám egyszerű csökkentése szerinte önmagában nem jelent mélyreható szerkezeti változást.
Privatizációs elképzelések
A politikai életben közben sokan arról beszéltek, hogy a PSD számára valójában az állami vállalatok részleges privatizációja jelentette volna az igazi veszélyt, hiszen ezek fölött jelentős politikai és gazdasági befolyással rendelkezik. Țăranu azonban úgy látja, hogy ez a kérdés inkább utólag került előtérbe, és eredetileg nem képezte a reformprogram központi elemét. Szerinte maga Bolojan sem volt biztos abban, hogy végig tudná vinni ezeket az intézkedéseket, ezért hagyta, hogy helyettese, Oana Gheorghiu vigye a nyilvánosság elé a privatizációs elképzeléseket.
A szakértő példaként a román vasút korábbi átalakítását említette, amikor Traian Băsescu és Emil Boc időszakában az infrastruktúra állami kézben maradt, miközben a szolgáltatás egy részét privatizálták. Véleménye szerint az ilyen horderejű döntéseket komoly szakpolitikai elemzéseknek és parlamenti vitáknak kellene megelőzniük. A kialakult helyzetben Țăranu szerint könnyen elképzelhető, hogy a PSD számára is elfogadható kompromisszumos miniszterelnök-jelölt Alexandru Nazare lehet, miközben Cătălin Predoiu neve inkább a Román Hírszerző Szolgálat élén merülhet fel.

Bár a PNL és az USR hivatalosan ellenzékbe vonulna, a liberális párton belül már most komoly törésvonalak láthatók. A szakértő szerint több liberális politikus is hajlandó lehet együttműködni az új hatalmi konstrukcióval. Andrei Țăranu szerint Ilie Bolojan legnagyobb problémája végső soron az volt, hogy technokrata szemlélettel próbált működni egy olyan politikai rendszerben, amely sokkal inkább a kompromisszumokról, a hatalmi alkukról és a politikai ösztönről szól.
Úgy fogalmazott: ha Bolojan valódi politikus lenne, és nem csupán jó adminisztrátor, akkor felismerné, hogy a jelenlegi helyzetet politikailag kellene megjátszania. Ehelyett azonban továbbra is mereven ragaszkodik saját elképzeléseihez, ami könnyen oda vezethet, hogy a PNL fokozatosan elfordul tőle. A román belpolitikai válság így nem pusztán egy miniszterelnök bukását jelenti, hanem annak a jele is lehet, hogy Bukarestben újraosztják a politikai erőviszonyokat, miközben az államfő és a PSD között egyre szorosabb együttműködés körvonalazódik.
CSAK SAJÁT


