2015. szeptember 18-19-én, egy péntekről szombatra virradó éjszaka teljesítette első éjszakai őrjáratát a Zetelaki Polgárőrség. Gergely István polgárőr-vezető és Nagy Attila polgármester őrjáratával indult el a közösségi igényre született önkéntes mozgalom sikersztorija.

Magyarországgal ellentétben, Romániában továbbra sincs olyan törvény, amely külön szabályozná a polgárőrök önkéntes munkáját, segítve és utat szabva az ilyen jellegű szervezetek működésének, lehetőséget teremtve, hogy a polgárőrök törvény általi védelmet élvezzenek, országos finanszírozásban részesüljenek.

A megfelelő jogi háttér rendezéséig a polgárőrszervezetek működtetése és fenntartása embert próbáló feladat, de nem lehetetlen, a jó példával pedig a Zetelaki Polgárőrség jár elől, ennyi aktív tagot számláló szervezet még az anyaországban is ritkaság.

Nemrég újra találkoztak a hazai és anyaországi szervezetek tagjai, szeptember 11-én már ötödik alkalommal szervezték meg Zetelakán a Székelyföldi Polgárőr Találkozót. Ebből az alkalomból beszélgettünk el a zetelaki polgárőrök vezetőjével, Gergely Istvánnal.

Hol tart most a zetelaki polgárőrmozgalom?

Jelen pillanatban közel 190 aktív taggal tevékenykedünk. Ennyi idő alatt sok minden letisztult, ma már büszkén mondhatom, hogy 22 olyan hölgy van a tagjaink között, akik rendszeresen teljesítenek szolgálatot.

Mi változott a kezdetek óta?

Évente 3000 órát töltünk szolgálatban, ami viszont érdekes, hogy a szolgálati órák csökkenő tendenciát mutatnak be. Míg kezdetben napi 6-8 órát voltunk szolgálatban, ma már elég a 4-5 órás szolgálat. Nem mi lettünk lustábbak, hanem annyira javult a faluban a közbiztonság, hogy nincs szükség hosszabb ideig kint lenni. Mára szinte automatizálódott a szolgálatteljesítés, annyira beidegződött, hogy kevesebb erőfeszítéssel, hatékonyabb munkát tudunk végezni.

Hogyan lehet hatékonyan kommunikálni közel 200 polgárőrrel?

Tény, hogy lehetetlen lenne rendszeresen ennyi emberrel egyszerre találkozni, de van 13 olyan csoportvezetőm (akik csoportjában 8-38 tag van), velük találkozom minden hónap első keddjén. Kezdetben iszonyatos erőfeszítésbe került főleg a részemről, hogy mozgásba tudjuk lendíteni a gépezetet, de hála a csoportvezetőimnek, óriási terhet vettek le a vállamról, ma már inkább a koordinációs, a felügyeleti szerep hárul rám.

Mit jelent ma polgárőrnek lenni Zetelakán?

Elsőként a „büszkeség” szó jut eszembe, a közösségnek olyan szerves része lettünk, hogy lassan Zetelaka védjegyévé válunk. Örömmel és büszkén hallom, hogy mostanság, amikor új polgárőrségek alakulnak Maros megyében, Oklánd közelében, Székelykeresztúron, mindenki olyan polgárőrséget akar, mint amilyen Zetelakának van. Ezt úgy tudtuk kivívni, hogy mind a közösség, mind a polgárőrök megértették, hogy valóban szükség van egy ilyen tevékenységre, és ennek megfelelően viszonyult mindenki az elvégzendő feladathoz.

Milyen a felszereltség? Vannak hiányosságok?

Alapjában véve jól felszerelt polgárőrség vagyunk, például már több mint három éve éjjellátó kamerát használunk. Az anyaországi Országos Polgárőr Szövetség támogatásával sikerült lecserélnünk a szolgálati járművünket. Az első, amit a közbirtokosságtól kaptunk, öt év alatt rendesen kifutotta magát, kiérdemelte a „nyugdíjaztatást”. Időközben sokat fejlődött a technika, ami hat évvel ezelőtt még csak szóba sem került, ma már szükségesnek minősül. Többször felvetődött már, hogy milyen nagy hasznát tudnánk venni egy komoly drónnak, így a község lakóinak lenne egy égi őrszeme is.

Hogyan sikerült átvészelni a járványt, a bezártságot, a korlátozásokat?

Természetesen figyelemmel kísértük az eseményeket, szinte hetente találkoztam a csoportvezetőkkel. Igazából felkészültünk a legrosszabbra, stratégiát dolgoztunk ki a község lakóinak megsegítésére, amennyiben igény támad erre. Szerencsére nem volt szükség a bevetésére, de a stratégia most is ott hever a polcon, remélhetőleg ott is marad.

A zetelaki polgárőrmozgalom már most sikersztori. Miben rejlik a siker titka?

Először is hadd szögezzem le, hogy a sikersztori a mindannyiunké, a közösségé. Nem jöhetett volna létre, ha nincs meg az összefogás. Ebben az összefogásban benne van természetesen az áldozatkészség a polgárőreink részéről, a vállalkozóink abszolút pozitív hozzáállása, a falunak a vezetése, az erős közbirtokosságunk támogatása és nem utolsósorban a község lakossága. Mindenki tudja, hogy a polgárőrség mára már olyan szervezetté vált, amelyre a község bármikor számíthat. De már számunkra is nyilvánvalóvá vált, hogy amit adunk, azt valamilyen formában vissza is kapjuk. Mi önzetlenünk és szívesen segítünk, mert a közösségünk érdekében tesszük, viszont többször is megtapasztaltuk, hogy amikor a polgárőrség szorult segítségre, akkor a támogatás épp onnan érkezett, ahol korábban segítettünk. Úgy tűnik nincsenek véletlenek, még a polgárőrség számára sem.

Ezüstfenyő-díj. Szeptember 2-án, Kolozsváron, a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén adták át az Ezüstfenyő-díjakat. Az RMDSZ 19. alkalommal adományozta a díjat azoknak, akik „a közösség megerősítéséért, összetartásáért, kultúránk és értékeink továbbörökítéséért, vagy ahogyan szimbolikusan nevezik: a szülőföld visszaszerzéséért áldozzák életüket”. Hargita megye mindhárom térségéből díjaztak valakit, Udvarhelyszékről Gergely István vállalkozó, egyháztanácsos, helyi önkormányzati tanácsos, a Zetelaki Önkéntesek Egyesületének elnöke részesült a díjban.