Az aradi vértanúk, az 1956-os forradalom hősei, valamint a barcaföldvári haláltáborba elhurcolt gelenceiek és a répások emléke előtt hajtottak fejet Gelencén. A közös megemlékezés középpontjában a Jancsó Benedek Általános Iskola diákjainak ünnepi műsora állt, amely a magyar történelem sorsfordító eseményeit és az áldozatok helytállását idézte fel.

A Három Október Öröksége címet viselő előadást az iskola tanulói Szakács Gabriella történelemtanár irányításával állították össze. A diákok műsorukkal a történelem különböző időszakaiban elszenvedett tragédiákra, a szabadságért hozott áldozatokra és a közösség emlékezetében máig élő eseményekre irányították a figyelmet.

A megemlékezésen felidézték az 1849. október 6-án kivégzett aradi vértanúk helytállását, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseinek bátorságát, valamint a második világháború idején a barcaföldvári haláltáborba hurcolt gelenceiek szenvedéseit. Külön figyelmet szenteltek a répások emlékének is, akiknek története szorosan összefonódik a település múltjával.

Az ünnepi műsort követően a résztvevők koszorúzással rótták le kegyeletüket a Hősök terén, valamint a répások emlékét őrző Hármas kopjafánál. Koszorút helyezett el Gelence Polgármesteri Hivatala, Kovács Zsuzsanna iskolaigazgató és Nagy Ildikó aligazgató, Szecsete Zoltán plébános, Kelemen Dénes nyugalmazott tanító, a Gelencei Férfi Dalárda, a Gelencei Önkéntes Tűzoltóság, valamint az RMDSZ Gelencei Nőszervezete.

A rendezvény nemcsak a történelmi események felidézésére adott alkalmat, hanem arra is, hogy a fiatalabb nemzedék közelebb kerüljön szülőfaluja és nemzete múltjához. A szervezők köszönetet mondtak a fellépő diákoknak, felkészítő tanáruknak és mindazoknak, akik közreműködésükkel vagy jelenlétükkel hozzájárultak a méltó megemlékezéshez.

A répások tragédiája és az 1956-os forradalom emlékezete

A gelencei történelmi emlékezet egyik legfájdalmasabb fejezete a második világháború végéhez kötődik. A községből 27 férfit hurcoltak el a barcaföldvári fogolytáborba, ahonnan többé nem tértek haza. Az áldozatok a helyi emlékezetben „répásokként” maradtak fenn, mivel répaszedés ürügyén vitték el őket. Halálukkal családok maradtak kenyérkereső nélkül, gyermekek váltak árvává, asszonyok özveggyé.

A tragédia áldozatainak 2023-ban állítottak emléket Gelencén, a Tóth és a Bács utca kereszteződésénél. A Kelemen Dénes nyugalmazott tanító és fafaragó által készített hármas kopjafán az „Árvák”, „Répások” és „Özvegyek” felirat olvasható. Az emlékjel felállítását a Vitézi Rend háromszéki tagjai és az áldozatok leszármazottai kezdeményezték. A 27 elhurcolt személyazonosságának felkutatása komoly helytörténeti kutatómunkát igényelt.

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ugyancsak meghatározó része a székelyföldi történelmi emlékezetnek. Bár a fegyveres harcok Magyarországon zajlottak, a forradalom híre Erdélyben is reményt ébresztett, a román kommunista hatalom pedig letartóztatásokkal, perekkel és súlyos börtönbüntetésekkel torolta meg a magyarországi eseményekkel való rokonszenvet és a rendszerellenes megnyilvánulásokat.

Gelencén az 1956-os hősök tisztelete a közösségi emlékezet részévé vált. Ennek egyik példája, hogy 2016-ban, a forradalom hatvanadik évfordulóján a gelenceiek Gyimesbükkben, az ezeréves határnál is részt vettek a megemlékezésen. Az alkalomra Kelemen Dénes saját készítésű keresztet adományozott, a gelencei küldöttség pedig versekkel és hazafias énekekkel tisztelgett a forradalom hősei előtt.