A húsvétra készülődve Fehér Attila evangélikus esperest kérdeztük a lelki és testi felkészülésről, valamint ezen nehézségekkel teli időszak kihívásairól, a szeretet és a hit fontosságáról is. „Legyünk büszkék a hitünkre” – erre biztat az egyházkerületi főtanácsos.

 „Sokszor gondolkodom azon, hogy mi, emberek igen furcsán működünk. Hiszen amikor valaki életet kínál nekünk és azt ígéri, ha elfogadjuk az ő tanítását és törvényeit, akkor nem halunk meg, akkor mi, emberek elkezdünk tétovázni. Elkezdünk gondolkodni, hogy vajon elfogadjuk-e ezt vagy sem. Ez pedig azért van, mert nehéz alázatosak lennünk, nehéz lemondanunk magunkról, a vágyainkról” – véli Fehér Attila evangélikus esperes.

Ebben a válsággal teli időszakban Jézus szava biztatást kell hogy nyújtson, amikor azt üzeni: „Én vagyok a feltámadás és az élet!” Vannak dolgok, amik nem rajtunk múlnak, olyan háborús élethelyzetek, amin nem tudunk segíteni, amit aggodalmaskodásunkkal nem tudunk megváltoztatni. „Éppen ezért a jelenlegi válsághelyzetet figyelembe véve azt mondhatom, a legfontosabb az, hogy megőrizzük a nyugalmunkat, és hogy ne veszítsük el a hitünket” – magyarázta, hiszen válsághelyzetben az embereken eluralkodik a bizonytalanság érzete, és hajlamosak aggódni vagy pánikba esni. „Nekünk, mint egyháznak, az a feladatunk, hogy az aggodalmaskodó, pánikban levő embereket megkeressük, megnyugtassuk, felkaroljuk, támogassuk és felajánljuk a segítségünket, valamint a közösségbe integráljuk őket. Így fogjuk a Jézus által megmutatott és tanított szolgálatot hitelesen végezni az emberek közt” – fejtette ki Fehér Attila.

Hozzáfűzte, a nehéz helyzetekben sem vette át a gyűlölet a szeretet helyét, hiszen a szeretet soha nem múlik el. Igaz, hogy a gyűlölet egyre erősebben van jelen a világban, de jelen volt már az első testvérpár életében is – emlékeztetett. „És jelen volt egykor nagypénteken, amikor a feszítsd meg-et kiabálta a nép, de jelen van most is, amikor az egyik ember elnyomja a másikat, megöli, hatalmaskodni akar felette. „A szeretetet nem lehet elhallgattatni, nem lehet keresztre feszíteni, sem betenni egy sírba”, tette hozzá.

Lelki felkészülés, avagy értékeljük át az életünket

A böjti időszak tökéletes lelki felkészülés annak az érdekében, hogy átértékeljük életünket, a mindennapi teendőket, hogy megszabjuk a fontossági sorrendeket. A húsvéti előkészületi időszak hamvazószerdával kezdődik el, és ami a legfontosabb, „hogy ebben a 40 napos időszakban a hitünk elmélyítésével foglalkozzunk, bűnbánatot tartva. Úgy gondolom, hogy érdemes több időt a bibliaolvasásra, imádkozásra, Istennel való kapcsolatunk tisztázására fordítani. Ha a vele való kapcsolatunk rendben van, akkor az embertársainkkal való kapcsolataink is könnyebben rendeződnek majd” – hívta fel a figyelmet az evangélikus esperes.

Ugyanakkor egyesek fontosnak tartják a testi, fizikai böjtölést is. Ennek manapság már rengeteg fajtája létezik, de az étkezéssel való böjtölést nem szabad összetéveszteni a lelki felkészüléssel. „A böjt lényege az önmegtartóztatás. Ha valaki szeretne szigorú étkezési böjtöt tartani, azt is tiszteletben kell tartani, de a lelki böjt sokkal fontosabb. Jézus Krisztus mondja a farizeusoknak: nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából. Tehát lelkileg úgy készüljünk fel, hogy igyekezzünk önmegtartóztatók lenni mindenben, továbbá próbálkozzunk jót tenni, nem bántani, az egóból alábbhagyni, alázatosnak lenni, Jézus tanítását követve élni” – emelte ki Fehér Attila.

Hagyományok és régi szokások

Az evangélikus esperes úgy gondolja, Erdélyben, de az Anyaországban meg a Kárpát-medencében még igyekszünk megtartani hagyományainkat. „Tény s való, hogy helytől függ, hogy ezek erősebben jelen vannak a mindennapokban, vagy csak épp imitt-amott jelennek meg. A húsvét a mozgóünnepek sorába tartozik, egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünneppel, melynek közismert elemei a feltámadás és az újjászületés”, magyarázta.

Majdnem minden népnek vannak húsvéti szokásai, de ezek nagy része nem kapcsolható össze a keresztyén vallás rítusaival, hanem ezzel párhuzamosan jöttek létre és maradtak fenn. Amíg egyes népeknél virágvasárnap ünnepén pálmaágakat tesznek a földre, nálunk, magyaroknál barkát szentelnek. „Keresztyén hagyomány a nagyhéten való húsvéti háromnap, azaz a Nagycsütörtök, Nagypéntek és Nagyszombat ünnepe, amikor istentiszteletek keretében emlékezünk meg az utolsó vacsoráról, az alázatos lábmosásról, az úrvacsora szereztetéséről, Krisztus megkínzásáról és a keresztre feszítésről. Egyes felekezetek éjféli körmenetet tartanak, mások csendben várják az Úr Jézus húsvéti feltámadását” – emlékeztetett Fehér Attila.

Hagyomány nálunk a pirostojás festése, régiók szerint, különféle mintázatokkal ellátva azt. És természetesen ott van a locsolás húsvéthétfőn. Sajnos városon kezd ez a szép hagyomány kiveszni, de faluhelyen még elég erősen él. „Nem szabad elfeledkeznünk a klasszikus húsvéti ételekről sem, a bárányról, az ünnepi sonkáról, a kalácsról. Aztán vannak az utóbbi időben, számomra idegesítő, a hollywoodi világból átvett tevékenységeink is, mint a húsvéthajnali tojáskeresés a fűben, meg nyuszikereső verseny. Lehet jobb volna a magyar hagyományainkat visszahozni, s a többiekről csak tudomást szerezni s tiszteletben tartani” – fűzte hozzá.

Fehér Attila elárulta, úgy készül a húsvétra, hogy minden évben megfogadja: majd jövőre még több időt szán bizonyos lelki dolgokra. És ezt igyekszik is betartani.

„Egyházkerületi főtanácsosként és esperesként rengeteget utazom, gyülekezeteket látogatok még a nagyböjti időszakban is. Amikor vezetek, akkor igyekszem keresztyén, vallásos tartalmú, egyházi időszaknak megfelelő témájú podcast-okat hallgatni, azokból tanulni, inspirálódni, új dolgokat megtudni. Ugyanakkor rendszeres futó vagyok, és ezek jó alkalmak a kikapcsolódásra, a lelki feltöltődésre. Általában egyedül futok, hiszen ilyenkor nyugodtan tudok Istennel lenni, imádságban vele közösségbe lépni. Emellett fontos minőségi időt tölteni a családdal. Természetesen nekem sem sikerül mindig minden, de igyekszem lelkileg feltöltődni. Persze a hagyományokat sem felejtjük el, tojást festünk, bárányt készítünk és locsolni is eljárunk – tudtuk meg az esperestől.

A fiatal generáció elmélyülése az ünnepben

Fehér Attila úgy véli, olyan időket élünk, amikhez nem igazán voltunk hozzászokva: minden felborult, teljesen megváltozott. „Mai életünk sajnos inkább szürke foltokat tartalmaz és egyre kevesebb fehéret és feketét. S habár igény lenne arra, hogy mindenre magyarázatot adjunk, mégis egyre kevesebben vannak azok, akik nyíltan és világosan mernek bármit is vállalni, bizonyságot tenni, netán egy erkölcsös ügy mellett elkötelezni magukat” – fejtette ki.

Hozzáfűzte, sajnos keresztyénségünk is igen sokszor homályos és elmosott, a 21. századnak próbál megfelelni, PC, azaz politikailag korrekt lenni. Napjaink egyik tragédiája az, hogy egyre inkább vagyunk a Pilátus szerepében. Mert ez kényelmes, ez vonzó, így nem leszünk megbélyegezve, hogy milyen beállítottságúak vagyunk. A „mosom kezeimet” hozzáállás jellemzi társadalmunk nagy részét. Olyan közönyös a lelkületünk és közömbösek vagyunk igen sok mindennel szemben.

„Én azt üzenem a fiataloknak, hogy járjanak nyitott szemmel, és mielőtt gyors és megfontolatlan döntéseket hoznak meg, azelőtt dokumentálódjanak, olvassanak utána. Sokan vannak, akik a hitet semmibe veszik, a keresztyénséget lenézik. Ez egyre trendibb manapság. Egyre többen azt nyilatkozzák, hogy ők hitetlenek. Pedig ahhoz, hogy ne higgyél semmiben, ahhoz óriási hit szükséges” – nyomatékosította Fehér Attila.

Felidézte, a húsvéti események kapcsán egyszer megkérdezték tőle, hogy mennyire lehet elhinni a történéseket. „Én elmondtam akkor is és most is, hogy Jézus élete és feltámadása nem mese, ez nem egy legenda vagy mítosz, hanem történeti bizonyítékokkal megalapozott tény. Jézus nem egy kitalált személy. A nagypénteki keresztre feszítés megtörtént és a húsvéti feltámadás is. Ezt pedig hittel kell felfogni és elfogadni. Mai napig milliók élete változik meg, miután elfogadják a feltámadás tényét és találkoznak Jézus Krisztussal. Megváltozik az életük: nem anyagi haszonért vagy elismerésért, hanem egyedül Jézusért. Mi pedig legyünk büszkék a hitünkre” – hangsúlyozta az evangélikus esperes.