Mesterséges megtermékenyítést vettek igénybe, ám egy héttel az embrió beültetésének időpontja előtt a férj meghalt egy balesetben. A klinikával kötött szerződés szerint a fel nem használt embriókat megsemmisítik, ha a kedvezményezettek egyike elhalálozik.

A férj szülei és testvére ellenzik a terhességet, az özvegyet erkölcstelenséggel és önzéssel vádolják – írja a Ziarul de Iași. Szerintük egy gyermek születése felborítaná a hagyatékkal kapcsolatos számításaikat.

A bírák olyan esettel találkoztak, amelyre  nincs törvényi szabályozás. Az első fokon született döntés megtámadható, miközben a gyermekvállalásra készülő nőnek fogytán az ideje.
C. házaspár 20 évig élt együtt, ez idő alatt nem adatott meg nekik, hogy szülőkké váljanak. Végül 2023 márciusában lombikprogramot vettek igénybe. Az első terhesség nem a várakozások szerint alakult, így a házaspár a második embrió felhasználása mellett döntött, és 2023. május 25-re kaptak időpontot a klinikán. Mindössze hat nappal az időpont előtt a férfi autóbalesetben életét vesztette, 39 éves volt.

Két hónappal később, miután valamelyest felocsúdott a történtekből, Emilia C. úgy döntött, folytatja a folyamatot, hogy anya lehessen. A klinikától azonban elutasító választ kapott. A „kedvezményezettek egyikének elhalálozása” a szerződés azon esetei közé tartozott, amikor a megállapodás megszűnik. Emiatt a nő bírósághoz fordult. A férje helyzetét a spermiumdonoréhoz hasonlította, akinél a minta levétele után már nem kérdés a beleegyezés.

A férfi szülei és testvére határozottan ellenezték  kérését. A hagyatéki eljárás és az önkéntes vagyonmegosztás már megtörtént. Szerintük a nő „erkölcstelen és önző” érdeket követ, mivel így módosítaná az öröklés rendjét. Ez nem volt jelentéktelen kérdés: gyermek nélküli haláleset esetén az özvegy, a szülők és a testvérek egyenlő, egyharmadnyi részt örökölnek. Ha azonban vannak leszármazottak, a szülők és testvérek kiesnek az öröklésből: az örökség háromnegyede a gyermek(ek)é, egynegyede a túlélő házastársé.

A bírák az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntéseire támaszkodtak – mivel Romániában nincs hasonló precedens –, és a nőnek adtak igazat. A döntést azzal indokolták, hogy a férj halála vis maior-esetnek számít, amely nem szolgálhat a szerződés megszűnésének indokául. A leendő szülők teljesítették kötelezettségeiket, beleértve az anyagiakat is, ezért természetes, hogy a klinika is teljesítse a saját részét.
A per során a klinika képviselői egyébként nem tanúsítottak határozott ellenállást, és kifejezték, hogy hajlandók folytatni a szerződést, amennyiben erre bírósági határozat születik. A bíróság ítélete nem jogerős, fellebbezni lehet ellene.