Zsúfolásig megtelt hétfő délelőtt a Apáczai Csere János Elméleti Líceum udvara fekete-fehérbe öltözött, izgatott apróságokkal, szüleikkel, útmutatást adó tanárokkal és nagyobb diákokkal is, akik bizony már tudják, az iskola nem mindig fenékig tejfel.

A kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum ünnepélyes tanévnyitóját a hagyományokhoz híven idén is a Farkas utcai templomban tartották, így a díszes társaság átvonult az iskola udvaráról a templomba, legtöbben kettesével, pajtásukkal kézen fogva, másik kézben tarka virágcsokorral.

Az évnyitón elsőként Pap Hunor iskolalelkész köszöntötte a jelenlévőket, kiválóan ráérzett arra, hogy a legtöbb iskolás talán meghosszabbítaná a nyári vakációt, elhalasztaná a suli kezdését, de ezzel együtt halasztásra kerülne a tanulás, a bölcsebbé válás is. Hangsúlyozta, hogy inkább hálával közelítsük meg a helyzetet: köszönjük meg, hogy eltelt egy tartalmas nyár és hogy újra itt állhatunk egészségesen, barátaink körében.

„Előttünk áll egy új tanév, amelyet meg kell tölteni élményekkel és tudással. De ne feledjétek, nem mindig az eredmények tükrözik azt, hogy ki vagy, nem föltétlenül ezekkel kell dicsekedni. Dicséretre méltó az, ha kitartó voltál, ha megoldottál egy problémát, ha segítettél másokon.” Zárásként pedig ismételten a hála került a fókuszba, hiszen azt kívánta, hogy tudjunk majd a tanév végén is hálát adni.

Vákár István, az RMDSZ Kolozs Megyei Tanácsának alelnöke ünnepélyes beszédében elmondta, hogy jó neki újra abban az iskolában lenni, ahol a fia is végzett, hiszen ez egy jó iskola. Biztatásként humorosan megjegyezte, hogy már csak tíz hónap maradt hátra a nyári vakációig. „Köszönet a tanári karnak, hogy ebben a következő 10 hónapban is szeretet adnak, köszönjük, hogy családias a hangulat az iskolában. Ti pedig, kedves diákok, szeretettel, örömmel gyertek ide, itt a találkozás a lényeg”.

A legkisebbek szintén kivették a részüket a köszöntésből, hiszen Czinege Márk, I. osztályos tanuló szavalt bátran a diákok nevében. Alexandra Lupescu rendőrtiszt is szólt az egybegyűltekhez, biztosított mindenkit arról, hogy csapatával biztonságos terepet alakítanak ki az iskolai közösségnek, a védelem az első, rájuk mindig számíthatnak.

Végezetül dr. Vörös Alpár István Vita iskolaigazgató emelte ki, hogy jó újra együtt lenni, majd A kis herceg című örök klasszikusból idézett: „A fölnőttek (...) szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: Milyen a hangja? Mik a kedves játékai? Szokott-e lepkét gyűjteni? Ehelyett azt tudakolják: Hány éves? Hány testvére van? Hány kiló? Mennyi jövedelme van a papájának? És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik”.

A diákokat ezután arra biztatta, hogy ebben ne legyenek olyanok, mint a felnőttek, barátkozzanak, ismerkedjenek bátran, és váljanak az Apáczais közösség tagjává. „Figyeljetek egymásra, legyetek megértőek, főként a kisebbekkel, érezze mindenki azt, hogy számíthat a közösségre, ami meghallgatja és megérti őt”. Ugyanakkor kérdezzék meg maguktól, hogy miben tudnak nagyon alkotni és ezt tartsák szem előtt.