Az általános iskolások mindössze 17 százaléka mer iskolapszichológushoz fordulni
Nagyon kevés általános iskolás diák – mindössze 17%-uk – fordult iskolapszichológushoz vagy iskolai tanácsadóhoz személyes probléma megbeszélése céljából – derül ki az oktatási minisztérium által nemrégiben közzétett, a romániai általános iskolások jóllétéről és mentális egészségéről szóló jelentésből, amit az EduPedu.ro ismertet. A segítséget kérők egyrészt bántalmazás miatt fordulnak a szakemberhez, és sok esetben azért, mert „úgy érzik, nem sikerült beilleszkedni, nincs önbizalmuk, vagy nem tudják kezelni az érzelmeiket és a teljesítménnyel kapcsolatos elvárásokat”. A segítségkérés akadálya lehet az is, hogy a szülő írásos beleegyezése kell az egyéni tanácsadás igényléséhez.
Bár a diákok 70%-a azt állítja, hogy bízik az iskolapszichológusban, valójában csak 17%-uk keresett fel ilyen szakembert személyes beszélgetés céljából, annak ellenére, hogy a tanulók 91%-a tudja, hogy van tanácsadó az iskolájában – derül ki A romániai általános iskolás gyermekek jóllétének és mentális egészségének elemzése című jelentésből.
A jelentés szerint a diákok 46%-a nyilatkozta, hogy nem tud könnyen segítséget kérni az iskolai tanácsadótól, amikor rossz napja van vagy személyes problémával küzd. Ezen tanulók 94%-a nem fordul tanácsadóhoz annak ellenére, hogy tud a jelenlétéről – ez a jelentés szerint olyan akadályokat jelezhet, mint a bizalom hiánya, a hozzáférhetőség korlátai vagy nem hiszik, hogy valós segítséget kapnának.
A lehetséges akadályok közé tartozik, hogy a szülő írásos beleegyezése kell az egyéni tanácsadáshoz, ezt jogszabály írja elő. Ez viszont egyes esetekben elriaszthatja a diákokat, különösen, ha nem akarják, hogy a szüleik tudjanak a személyes nehézségeikről.
A jelentés készítői szerint előfordulhat továbbá, hogy egyes szülők a pszichológiai segítségkérést személyes kudarc jeleként értelmezik, ami tovább csökkenti a tanácsadás igénybevételét. A jelentéstevők ezt érdemes lenne tovább kutatni, és megfelelő oktatáspolitikai lépéseket tenni.
Azok közül, akik nem mennek tanácsadóhoz, csak 6% említ objektív okot: 2%-uk szerint nincs tanácsadó az iskolában, 4% pedig nem tudja, hogy van-e egyáltalán. A felmérés azt is kimutatta, hogy a diákok gyakran inkább más tanárokhoz fordulnak – feltehetően azokhoz, akikkel napi szinten kapcsolatban állnak, például az osztályfőnökhöz. A tanulmány kiemeli, amikor a tanulók mégis a tanácsadóhoz fordulnak, ennek oka nemcsak bántalmazás, hanem az, hogy „úgy érzik, nem sikerült beilleszkedni, nincs önbizalmuk, vagy nem tudják kezelni az érzelmeiket és a teljesítménnyel kapcsolatos elvárásokat”.
Azt is kiemelik, hogy a sérülékeny csoportokhoz tartozó diákok közül a fogyatékkal élők 39,58%-a fordult az elmúlt évben iskolapszichológushoz.
A szakértők figyelmeztetnek: a jelenlegi oktatási rendszer nem fordít kellő figyelmet az oktatás érzelmi és kapcsolati dimenzióira, ami pszichológiailag bizonytalan iskolai környezetet teremt. Ebben a környezetben a tanulók könnyen elszigetelődhetnek, megaláztatás vagy visszahúzódás áldozatává válhatnak. Úgy vélik, a roma, menekült, illetve speciális nevelési igényű (SNI) tanulók különösen veszélyeztetettek: fokozottan ki vannak téve a zaklatásnak, önbántalmazásnak és kirekesztésnek, nagyobb a valószínűsége annak, hogy kockázatos viselkedésformákat és tartós érzelmi zavarokat mutatnak.
A tanulmány szerint a diákok által érzékelt és tényleges iskolai támogatás nem elegendő, és a tanácsadáshoz való hozzáférés korlátozott, ami növeli a hosszú távú társadalmi kirekesztés kockázatát.
A jelentés végkövetkeztetése, hogy bár a tanácsadók többnyire jelen vannak az iskolákban, számuk nem elégséges a valós igényekhez képest, kevésbé láthatók, és a diákok ritkán tekintenek rájuk valódi támogatási forrásként.
A vizsgálatban 1871 diák, 103 osztályfőnök, szülők, iskolapszichológusok, iskolaigazgatók, pedagógusok, az Oktatási Minisztérium képviselői, valamint mentálhigiénés és oktatási szakértők vettek részt. vegyes módszertannal készült, amely ötvözte a kvantitatív (országos szintű kérdőívek) és kvalitatív (interjúk, fókuszcsoportok, óramegfigyelések, diákok naplói) módszereket. A kutatást a Biztonságos és támogató iskolákra vonatkozó politikák és erőforrások elnevezésű projekt keretében végezték, amelyet az Európai Unió finanszírozott a Technikai Támogatási Eszköz révén, az Oktatási és Kutatási Minisztérium valósította meg, az UNICEF szakmai támogatásával és az Európai Bizottsággal együttműködésben.
Kapcsolódó
CSAK SAJÁT