Október 6-án a Zárda-templom homlokzatán elhelyezett Gonzeczky János-emléktáblánál tartottak megemlékezést Szatmárnémetiben. Gonzeczky János tábori lelkész szintén vértanú volt: őt pár nappal később végezték ki. Gyakran „a 14. aradi vértanúként” is emlegetik. 

Az október 6-i megemlékezések hagyományos helyszínén, a Zárda templomnál gyűltek össze a szatmáriak, hogy az aradi tizenhármakra és az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc vértanú hőseire emlékezzenek.

A templom falán található Gonzeczky János tábori lelkész emléktáblája, aki szintén vértanú volt: őt pár nappal később végezték ki. Gyakran „a 14. aradi vértanúként” is emlegetik — noha hivatalosan nem tartozik az október 6-án kivégzett tábornokok közé, a történeti emlékezet a vértanúk közösségéhez sorolja, mint a magyar szabadságharc pap vértanúját. Ő fegyverrel nem harcolt, de forradalom kitörése után a magyar honvédsereg lelkészeként szolgált. Lelki és erkölcsi támaszt nyújtott a katonáknak, gyóntatta, temette és bátorította őket.  A császári hatóságok szemében azonban ez is a lázadók támogatásának minősült.

Az ökumenikus ima részeként Tatár Zoltán római katolikus lelkész egy másik vértanú, a nagyváradi születésű Nagysándor József szavait idézte, akinek az utolsó mondata ez volt: „De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életben. Alázatosan borulok Isten elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”

Az imát követően Kovács Máté szenátor szólt a hallgatósághoz. „Több mint 170 év telt el a forradalom leverése óta, és mi is megvívtuk a magunk harcát. Keményen dolgoztunk és küzdöttünk azért, hogy a magyarság ereje Erdélyben és a Partiumban megmaradjon. Ez a küzdelem nem kardok csengésével és nem véráldozattal zajlott, hanem hittel, kitartással és közösségünk erejével, az önök erejével. Mert tudtuk, hogy amit megőrzünk magunknak, azt továbbadhatjuk gyermekeinknek is. Most pedig a parlamentben, a megyei és a helyi önkormányzatok szintjén folytatjuk ezt a munkát. Ott vívjuk csatáinkat, ahol döntések születnek a jövőnkről. Mert hisszük, hogy nemcsak múltunk, hanem jelenünk és jövőnk is összefonódik a felelősséggel: védeni a magyarságot, erősíteni közösségeinket, és biztosítani, hogy itt, szülőföldünkön, Szatmár megye bármely, történelemtől átitatott szegletében, otthon érezhessük magunkat századokon át” – mondta a politikus.

A megemlékezésen Póti Eduárd történelemtanár, a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatója is felszólalt. Ő a történelmi okokról, a szabadságharc bukásainak körülményeiről tartott rövid előadást.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a szabadságharc leverése kapcsán nem csak a vértanúkra kell emlékezni, hanem Batthyány Lajosra is, az első felelős magyar kormány miniszterelnökére is, akit október 6-án Pesten végeztek ki. Kossuth Lajosra és több száz társára, akik el kellett hagyják az országot, emlékezni kell a harctéren elesettekre, özvegyekre és árvákra, elítéltek ezreire, kényszersorozottakra, lelkészekre – köztük Gonzeczky Jánosra – akiket meghurcoltak a miséik, prédikációik miatt, valamint emlékezni kell az államapparátusban dolgozókra, akik nem fordítottak egyértelműen hátat a forradalom eszméinek, ezért számos retorzió érte őket.

A megemlékezést szavalatok és Kánya Jázmin, Debrenti Katalin és Gáspár Evelin, a Szatmárnémeti Református Gimnázium tanulói által előadott dal, Az aradi tizenhárom balladája színesítette. Az eseményt koszorúzás zárta.   

Kapcsolódó

Kelemen Hunor Aradon: „a félelemre épített elrettentésből egy nemzet máig ható bátorsága született”

A romániai magyar közösségnek azt kívánta, „a következő években is tartsuk meg az egységet, tartsuk meg a közösséget, mert erőnk és a jövőnk ebből az egységből, ebből az összetartásból származik”.

megemlékezés Kelemen Hunor Arad aradi vértanúk