– Milyen tételek voltak az idei román érettségin a magyar tagozatos diákok számára?

– Véleményem szerint a vizsgatétel a tantervi követelményekhez igazodott, és a vizsgán elvárt kompetenciákat mérte. Az érettségi feladatsora kiegyensúlyozott volt, és lehetőséget adott arra, hogy a diákok megmutassák mindazt, amit az elmúlt évek során elsajátítottak. Nem pusztán a megszerzett ismereteket kérte számon, hanem azt is, hogy a tanulók képesek-e önállóan gondolkodni, összefüggéseket felismerni és árnyaltan megfogalmazni a gondolataikat.

– Ez már a második évfolyam, amely az új tanterv szerint érettségizik. A magyar tagozatos diákok feladatsora nem ugyanaz, mint a román tagozatosoké. Mennyire tűnt könnyebbnek, miben különbözik?

– Ebben az évben, a vizsgaszerkezet és a feladattípusok logikája következetes maradt az előző évhez, vagyis a feladatok sorrendje és típusa nem jelentett újdonságot a diákok számára: a szövegértési rész (I–IV. feladatok) egy fokozatosan építkező feladatsorból állt, amelyben egyszerűbb információ-visszakereséstől a szövegértelmezésen át a nyelvi tudás alkalmazásáig jutottak a diákok. Ezt követte az irodalmi szöveghez kapcsolódó értelmező és érvelő feladat, majd egy hosszabb, esszé jellegű szövegalkotási rész, amely az önálló gondolkodást, érvelést és szövegkohéziót mérte.

A román tagozatos diákok tételsorától az eltérés nem a nehézségben, hanem a feldolgozandó szövegekben és abban mutatkozik meg, hogy a feladatok milyen típusú gondolkodási műveleteket és kompetenciákat mérnek. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a vizsga nem az anyanyelvi szintű román nyelvi kompetenciákat vizsgálja, hanem a tantervben meghatározott, idegen nyelvi környezetben fejlesztett nyelvhasználati és szövegértési készségeket. A feladatok a tankönyvi és tanórai feldolgozásra épülnek, és ezek keretében kerülnek értékelésre. Ugyanakkor a feladatsor nagyobb teret biztosít arra is, hogy a diák saját gondolkodás menetét, felfogását és élettapasztalatait megfogalmazza és kifejtse.

Az első szöveg egy ismeretterjesztő, szociológiai jellegű szöveg volt, amely a barátság alakulását mutatta be különböző életszakaszokban. A szöveg azt vizsgálta, hogyan változnak a kapcsolatok a gyermekkor játék alapú barátságaitól kezdve, a serdülőkori értékalapú kötődéseken át, egészen a fiatal felnőttkor társas lehetőségeiig, majd a későbbi életszakaszokban megjelenő időhiány és élethelyzeti változások hatásáig. Ez a szöveg nem nyelvileg volt nehéz, hanem inkább abban igényelt figyelmet, hogy a diákoknak több információt kellett összekapcsolniuk és az életszakaszok közötti különbségeket kellett értelmezniük.

A második szöveg, Anca Vieru Felii de lămâie című irodalmi részlete, már egy teljesen más jellegű értelmezést igényelt. Itt nem egyértelmű, lineáris cselekmény állt a középpontban, hanem egy visszaemlékezésen alapuló, érzelmi töltetű narráció. A szöveg egy felnőttkori helyzetből indul (egy régi osztálytalálkozó előtti utazás), majd fokozatosan visszavezeti az olvasót a gimnáziumi barátságok világába, a közös tervekhez és az egykori erős kapcsolatokhoz. A nehézséget itt nem a nyelv, hanem a múlt és jelen közötti váltások, valamint az érzelmi rétegek értelmezése jelentette, vagyis annak felismerése, hogyan alakul át a barátság az idő múlásával, és hogyan jelenik meg a nosztalgia a szövegben.

Úgy gondolom, hogy azok számára, akik tudatosan készültek, rendszeresen gyakoroltak és nyitottan álltak a román nyelvű szövegekhez, a feladatok valódi lehetőséget kínáltak tudásuk bemutatására. Természetesen tisztában kell lennünk azzal, hogy a magyar anyanyelvű diákok nyelvi háttere nem minden esetben azonos, ezért nem mindenki rendelkezik ugyanazzal a nyelvi biztonsággal. Éppen ezért a rendszeres gyakorlásnak különösen nagy szerepe van. Minden elolvasott szöveg, minden közösen elemzett részlet és minden megoldott feladat egy újabb lépést jelent a magabiztos szövegértés felé.  A nyelvtudás olyan, mint egy hangszer: nem elég birtokolni, nap mint nap meg kell szólaltatni. 

A feladattípusok ismerősek voltak, hiszen a felkészülés során folyamatosan ezekre építettünk. Nemcsak a vizsgára készültünk, hanem arra is, hogy a diákok bátran használják a nyelvet, értelmezzék a szövegeket és merjenek önálló véleményt megfogalmazni. Ebben én szerencsés helyzetben vagyok, mert a diákjaimnak a mindennapokban is több lehetőségük nyílik román nyelven kommunikálni. Ez sokat segít abban, hogy a nyelv ne csupán tantárgy legyen számukra, hanem egy természetes kommunikációs eszköz. A tétel így inkább egy ismerős dallamhoz volt hasonlítható, amelyet a diákoknak megfelelő figyelemmel és gyakorlással kellett „megszólaltatniuk” a vizsgahelyzetben.

Kapcsolódó

FRISSÍTVE – Elhalasztják a keddi érettségi vizsgát

A harmadfokú, vörös jelzésú hőségriasztás miatt egy nappal elhalasztja az oktatási minisztérium a keddi vizsgát.

hőség kánikula érettségi halasztás

– Tanárként mit lát a tételek erősségének és gyenge pontjának? Milyen eredményekre számítanak?

– Minden diáknak más az erőssége. Ahogyan egy zenekarban sem minden hangszer ugyanazt a szólamot játssza, úgy a vizsgán is mindenki más feladattípusban tudja a leginkább megmutatni a tudását. Voltak, akik a szövegértelmezésben érezték magukat magabiztosnak, mások az érvelő vagy az esszéjellegű feladatokban találták meg a saját „hangjukat”. Éppen ez az érettségi egyik értéke: lehetőséget ad arra, hogy a tanulók különböző kompetenciákon keresztül mutassák meg felkészültségüket.

Mindig arra biztatom a diákjaimat, hogy a kitartó munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét, és hogy bízzanak önmagukban. Az érettségin sem találkozhatnak olyan feladattal, amellyel a felkészülés során ne dolgoztunk volna, ezért a rendszeres gyakorlás adja meg azt a biztonságot, amelyre a vizsgahelyzetben is támaszkodhatnak. Egyetlen dolog, ami  bizonytalanságot hordozhat, az a kapott szövegek jellege lehet, hiszen ezek néha váratlanabbak vagy nehezen értelmezhetőek, ahogyan ez a nyolcadikos vizsgán is előfordult.

A vizsgahelyzet sokszor még a jól felkészült diákokat is próbára teszi. Előfordul, hogy a feszültség miatt sietnek, nem olvassák végig kellő figyelemmel a feladatot, nem bontják ki eléggé a gondolataikat, vagy nem osztják be megfelelően az idejüket. Fontos ezért, hogy nyugodtan, átgondoltan dolgozzanak, mert a figyelmes olvasás és az idő tudatos kezelése legalább olyan lényeges, mint maga a tudás.

– Mit mondtak a diákok, amikor kijöttek a vizsgáról? Milyen eredményekre számítanak?

– Számomra a legszebb visszajelzés az volt, amit a kommunikációs csoportban olvastam tőlük. Többen is örömmel írták, hogy elégedettek voltak a kapott tételekkel, és megkönnyebbülten számoltak be arról, hogy a felkészülés során végzett munka most valóban visszaköszönt a feladatokban. Jó volt látni ezekből az üzenetekből, hogy magabiztosan kezdtek hozzá a megoldáshoz, és támaszkodni tudtak mindarra, amit korábban elsajátítottak.

Az érettségi inkább egy év végi közös előadás záró pillanata, ahol mindaz, ami az út során történt – a munka, a gyakorlás, a bizonytalanság és a feszültség – egyetlen közös élménnyé rendeződik, egy olyan pillanattá, amelyben nemcsak az eredmény válik láthatóvá, hanem az a fejlődés is, amelyet a diákok lépésről lépésre tettek meg, ezért is tekintek bizakodással az eredmények elé, és remélem, hogy nem azt fogjuk majd mondani, hogy „szépen leszerepeltünk”, hanem azt, hogy mindenki a saját tudásának megfelelően, tisztességgel és magabiztosan teljesített.