Gépfegyver, pisztoly, bilincs, gázspray sorakozott katonás rendben az asztalon a nagyváradi börtön bejáratánál pénteken, amikor feszes alkatú, egyenruhás tiszt ismertette szolgálati felszerelésüket a látogatóknak. Nyílt napot szerveztek ugyanis a büntetésvégrehajtási intézetben, ahol előbb a sajtó képviselői, majd pedig a civilek is megismerhették az elzárt falak mögötti hétköznapokat. (Fotók: Borsi Balázs)

Több mint hatszáz elítéltet tartanak fogva a nagyváradi börtönben, a többségük gyilkosság, erőszakos cselekmény miatt lett elítélve, ugyanakkor vannak kisebb kihágások miatt szabadságvesztésre ítélt foglyok is, így összesen 120 százalékos a börtön telítettsége. A túlzsúfoltság általánosságban jellemző a romániai börtönrendszerre, de látogatásunk során már látszottak a fejlesztések is, amit az intézetben végrehajtottak.

A börtön szigorított, illetve zárt rendszerben fogvatartott bűnözőkre „rendezkedett be”, ugyanakkor az őrök átlagéletkora mindössze harminc év körüli. Fiatalok, de megedzőttek a veszélyes környezetben, ahol mint azt a raboktól elkobzott tárgyak – bökők, miniatűr telefonok, adathordozók – is szemléltették, mindig ébernek kell lenniük.

Az egyik őrtől meg is kérdeztük, hogy fél-e időnként a munka során, de ő kijelentette: „A félelemnek itt nincs helye!” Kifejtette: nagyon összetett a feladatuk, nem csak fizikai, hanem lelki felkészültséget is igényel. A napi rutin részeként a szobákat és az elítélteket is ellenőrzik. „Egy idő után már kiismered őket, az arckifejezésük alapján meg tudod állapítani, hogy milyen hangulatban vannak” – magyarázta.

Az őröknek ugyanis nem pusztán annyi a feladata, hogy bezárja a rabokat a cellába és kikísérje őket a napi sétra, hanem az esetleges erőszakos megnyilvánulások megelőzése, a lelki támogatás és persze a társadalomba való majdani visszailleszkedésük elősegítése is munkájuk része.

Város a városban

Az elzárt falak mögött jól kiépített rendszer szerint zajlik az élet. A szigorított fogvatartottak számára fenntartott szárnyban a rabok 2-4 ágyas cellákban töltik a hétköznapjaikat, de van tévéjük és mosdójuk is. Ajtajaik bejárata mellett még az élelmezési szükségleteik is fel vannak tüntetve, hiszen külön étrendet biztosítanak például a diabetikusoknak vagy éppen a muzulmánoknak.

Ebben a szárnyban a tizenhárom évtől az életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek vannak fogva tartva, így nem meglepő, hogy a sajtónak megmutatott cellában is egy emberölésért elítélet férfi volt elzárva. De emberölésért ítélték el azt a rabot is, akivel a belső munkaponton találkoztunk. Hat év van még hátra a börtönbüntetéséből, és mint mondta: „a szabadságnak nincs ára.”

Munkavégzésre amúgy sokan jelentkeznek – tudtuk meg, de a lehetőségek korlátozottak, így csakis azokat választják ki, akik a feladatra valóban alkalmasak. A váradi ipari parkban működő gyárnak végeznek ott munkálatokat napi nyolc órában, fizetésért.

Az ott megkeresett pénzt a börtön kisboltjában költhetik el, ahol minden egyes börtönszárny lakója hetente három alkalommal vásárolhat. Vonalkódos, személyi kártyájuk alapján szolgálják ki a rabokat, és az alapján az őrök is ellenőrizni tudják, ha a szobákban talált javak engedélyezett forrásból származnak.

Szociális és lelki támogatás

A feltételes szabadlábra „készülődőket” oktatók, szociális munkások és pszichológusok is segítik. Ráccsal körülvett vaslépcső vezet arra a barátságos emeletre, amelynek folyosóján az elmúlt évek különböző börtönprogramjai elevenednek meg a falra kiakasztott fényképeken. A folyosó végén néhány elítélt a számítógép használatát tanulja; önéletrajzot írnak és szerkesztenek, hiszen szabadulásuk után munkahelyet kell találniuk. Ebben a területi munkahelyelosztó ügynökség is partnerük, ugyanakkor vannak olyan szerencsés elítéltek is, mint Cornel, akinek letartóztatásakor nem szűnt meg a munkaviszonya. Hat hónapra ítélték el, családelhagyásért. Nem fizetett tartásdíjat – mondta.

Ugyanitt tanácsot adnak az elítélteknek a lakhelyszerzéshez vagy éppen a továbbtanulási lehetőségeik terén. A szociális háló ugyanis rendkívül fontos a rabok esetében – hangsúlyozzák egyhangúan a nagyváradi börtön alkalmazottai –, hiszen a visszaesések túlnyomó többségét annak hiánya okozza. Emiatt is kínálnak például barátságos környezetben lehetőséget arra a raboknak, hogy gyermekikkel találkozzanak. A színes játszószobában nagyjából három havonta eltölthetnek egy órát. Lehetőséget biztosítanak a házaságkötésre is; az idén például már vagy 7-8 esketést tartottak a börtön falain belül.

Ezzel együtt is szükség van pszichológiai és lelki tanácsadásra is. Vannak szakemberek, de van, amikor az őrök magukra vannak utalva. Márpedig sok rab szenved pszichológiai betegségben, a börtönorvos tájékoztatása szerint ők vannak túlnyomó többségben azon nagyjából 300 elítélt közül, akiket valamilyen krónikus betegséggel kezelnek. Az orvosságot csakis az asszisztensek felügyelete mellett vehetik be, ugyanakkor az elmúlt időszakban nem volt példa öngyilkossági kísérletre.

Van különben egy kipárnázott elkülönítő is a problémás esetek számára, a pszichológus mellett pedig a börtönlelkész is szorosan együtt dolgozik a börtönőrökkel.

Felkészülés a szabadulásra

Mint említettük, a szigorított börtönrendszerben fogva tartott rabok 2-4 ágyas cellákban vannak elzárva, az enyhébb büntetést kapók viszont gyakorta tizenhat ágyas szobákban kapnak helyett. Ott szintén van tévé, sőt még mosógép és hűtőszekrény is, de az őröknek itt még fokozottabban kell figyelniük arra, hogy az elítéltek közötti belső konfliktusok ne szabaduljanak el.

A feszültséget levezethetik az edzőteremben, de kreatív tevékenységekre is lehetőségük van. Három rab különben zenés előadással fogadta pénteken a látogatókat az osztályteremben, ahol az elmúlt iskolai tanév alatt ötven rab folytatta tanulmányait, két nagyváradi tanintézet pedagógusainak a koordinálása mellett. Érettségiző ezúttal nem volt, van viszont egy elítélt, aki jogot hallgat a kolozsvári egyetemen. Szakképesítésre is lehetőséget kínálnak, segédszakács diplomát szerezhetnek a börtönben, mert mint kiemelték: a szakmai képzés fontos része a társadalomba való visszailleszkedéshez.

Ezzel együtt persze még így is 42 százalékos a visszaesési arány. Elsősorban a nemi erőszak elkövetőire jellemző, de azokra is, akiknek a lopás már „életstílussá” vált.