A nagyenyedi börtön alkalmazottjaként Nicolae Ceauşescu három volt tanácsosával is találkozott Andrei Gazsi, aki versbe szedte a fogdában tapasztaltakat. Kötetének magyar fordítását Demény Péter készítette el, akinek többek között a börtönszlenggel is meg kell küzdenie. A Havonta egy levelezőlap című verseskötet bemutatójával kezdődött csütörtökön a XI. Nagyváradi Könyvmaraton.

Andrei Gazsi, avagy Gazsi András – aki mint a beszélgetésből kiderült, maga kérte, hogy lefordított kötetének borítóján magyar névvel szerepeljen – nem mindennapi pályát tudhat maga mögött, hiszen volt az enyedi börtön minőségellenőre, és a kolozsvári televízió operatőre is. A szerző Câte o carte poştală pe lună című kötetét Demény Péter fordította magyarra, s ő is szerkesztette a Holnap Kulturális Egyesület gondozásában megjelent kiadványt.

Mit kellett tennie egy börtön minőségellenőrének – kérdezte a szerzőt a beszélgetés moderátora, Szűcs László, s hamar kiderült: semmit, hiszen ezzel az üzem munkája került volna veszélybe, így Gazsi Andrásnak volt módja megismerkedni az elítéltekkel, akik azét nyílhattak meg előtte, mert nem őrük vagy nevelőtisztjük volt. A rabok ugyanis hamar megtanulták, hogy azt mondják, amit őreik hallani akarnak tőlük, de például kézjellel jelezték, ha besúgó volt köztük.Demény Péter a börtönszleng fordításához az Országos Széchényi Könyvtár szlengszótárát is nézte, ám az sem volt elegendő, hiszen mégis egy romániai börtönről van szó a könyvben, mondta a fordító, aki azt is elárulta, hogy: „a nyelv egy köznapi nyelv, érthető, kezelhető nyelv, mert a vágyak nyelve.” Az is kiderült: a besúgó neve az enyedi börtönben nem vamzer, hanem „szifon” volt.

A versek egy fiktív rab levelei, amelyeket az édesanyjához ír. Az elítélteknek is szükségük van arra, hogy valakit szeressenek, mutatott rá Gazsi András, aki elárulta: a rabok 90 százaléka bűnöző volt, de ebben a börtönben raboskodott Nicolae Ceauşescu három volt tanácsosa is, akiknek halálbüntetésről 25 év börtönre változtatták az ítéletét. Egyiküktől hallotta egy beszélgetés során, hogy nem az egészség, hanem a szabadság a legfontosabb.

Az est során Gazsi András az eredeti román versekből, Demény Péter pedig azok magyar fordításaiból olvasott fel.

Ilyen verseket biztosan nem ír már, megviselték, mondta a szerző, aki azt is elárulta, könyvének címét az ihlette, hogy a levelezőlap kedvezményt jelentett az elítélteknek annak idején. Volt, akivel szabadulása után is találkozott, mesélte, de tudott olyan esetről, amikor egy rab a vasútállomásról ment vissza a börtönkapuhoz húsz éves büntetésének letöltése után, mert nem tudta, hogyan kell vonatra szállni.