Szombat délután már új miniszterelnöke lesz Magyarországnak Magyar Péter személyében. A Fidesz súlyos választási vereségével az Orbán Viktor által fémjelzett nemzetpolitika jelenlegi formája is véget ér. Az egyesek szerint félrevezetett és a budapesti váltást tragédiaként megélő erdélyi magyarokról, a most távozó kormányfő politikai jövőjéről is kérdeztük Pászkán Zsolt politikai elemzőt.      

– Május 9-én hivatalosan is lezárul egy tizenhat éves korszak a magyarországi politikában. Viták középpontjába került a határon túliakhoz való eddigi viszonyulás is. Hogyan foglalná össze nagyon röviden az Orbán Viktor kormányai által fémjelzett nemzetpolitikát?

– Az elmúlt tizenhat év nemzetpolitikáját nagyon nehéz pusztán támogatási számokkal vagy napi politikai vitákkal leírni. A lényeg inkább az, hogy a 2010 utáni időszakban a magyar állam először próbált valódi intézményi és gazdasági hátteret építeni az elcsatolt magyar közösségek számára. A korábbi, sokszor szimbolikus vagy „aprópénzes” támogatási logika helyett megjelent az infrastruktúra-építés, az oktatási, gazdasági és közösségi intézményrendszer megerősítése. Ennek természetesen voltak hibái, aránytalanságai és politikai következményei is, de összességében egy sokkal aktívabb és stratégiaibb nemzetpolitikai korszakról beszélünk, mint korábban bármikor.

A mostani viták egy része szerintem azért félrevezető, mert úgy próbálja beállítani a kérdést, mintha a magyar támogatások valamiféle „torzulást” okoztak volna az erdélyi magyar közösségekben. Közben nagyon ritkán hangzik el az alapkérdés: mi lett volna az alternatíva? A román állam történelmileg nem a magyar közösségek intézményi és gazdasági megerősítésében volt érdekelt és most sem az. Ebben a helyzetben a magyar támogatáspolitika nem egyszerű kényelmi pluszforrás volt, hanem sok esetben az egyetlen reális lehetőség arra, hogy magyar intézmények, közösségi terek, gazdasági kezdeményezések vagy akár teljes helyi struktúrák fennmaradjanak és fejlődni tudjanak.

– Az Orbánt, s újabban az RMDSZ-t is bírálók részéről visszatérő állítás, hogy félrevezették az erdélyi magyarokat. Eközben a Fidesz 2010 óta egészen áprilisig az összes választást fölényesen megnyerte. Magyarországon is másfél évtizeden keresztül sikeresen félrevezették a többséget?

– Ezt a felvetést őszintén szólva nehezen tudom értelmezni. Aki azt állítja, hogy az erdélyi magyarokat „félrevezették”, az valójában még mindig nem hajlandó felnőtt, saját tapasztalatokkal és politikai ítélőképességgel rendelkező közösségként kezelni az erdélyi, székelyföldi, partiumi, bánsági vagy bányavidéki magyarokat. Mintha az itt élők nem saját élethelyzetük, tapasztalataik és érdekeik alapján hoztak volna döntéseket, hanem egyszerűen „manipuláció áldozatai” lettek volna. Ez szerintem nemcsak politikailag, hanem emberileg is lekezelő hozzáállás.

Valóban, ha ezt a logikát követjük, akkor ugyanezt kellene mondani a magyarországi választók többségéről is, hiszen a Fidesz 2010 és 2026 között gyakorlatilag folyamatosan választásokat nyert. Egy demokráciában természetesen lehet vitatni egy kormány döntéseit vagy politikáját, de egészen más azt állítani, hogy több millió ember másfél évtizeden keresztül egyszerűen „félre volt vezetve”. Ez inkább annak a jele, hogy bizonyos politikai és értelmiségi körök még mindig képtelenek elfogadni: a társadalom nem mindig arra szavaz, amit ők helyesnek tartanak.

– Miközben a Tisza Párt győzelmét rendszerváltásnak tekintők „tizenhatéveznek”, senkit sem zavar, hogy Magyar Péter leendő miniszterelnök tizenhárom évig a Fideszt erősítette. Simán átléphető ez az ellentmondás?

Ez az ellentmondás szerintem addig marad háttérben, amíg a politikai érdek ezt kívánja. Most még a „rendszerváltó” hangulat dominál, ezért sokan hajlandók félretenni azt a tényt, hogy Magyar Péter több mint egy évtizeden keresztül maga is a Fidesz rendszerének része volt, abból épített karriert, és annak politikai-közéleti közegében mozgott. De a politika nem emlékezetkiesésből áll, hanem érdekekből és konfliktusokból.

Kapcsolódó

Tarr Zoltán: Nem szólunk bele a határon túliak belső politikai életébe, szerzett jogaikat megtartjuk 

Azt írta, a valódi, élő kulturális és emberi hálózatépítést fogják támogatni a Kárpát-medencétől a tengerentúli diaszpóráig a magyar szervezetekkel.

Kormányváltás Magyarországon Tarr Zoltán határon túli románok RMDSZ

Amint komolyabb érdekütközések jelennek meg – akár a gazdaságban, akár a médiában, akár a nemzetközi térben –, ez a kérdés újra elő fog kerülni. Egyes román politikai és médiakörökben már elő is került.  Nemcsak ellenzéki vagy fideszes kritikaként, hanem akár a saját táboron belül is. Mert minél inkább „új rendszerként” próbálják bemutatni a Tisza-korszakot, annál erősebben vetődik majd fel a kérdés: mennyire lehet teljes szakítást hirdetni úgy, hogy a vezetője hosszú éveken át maga is a korábbi rendszer része volt?

– Az erdélyi magyarok politika iránt érdeklődő többsége egyfajta tragédiaként éli meg Orbán Viktor bukását. Meg tudja, meg akarja-e majd őket szólítani az új magyar kormány?

Szerintem ez egy teljesen érthető érzés. Nemcsak azért, mert egy megszokott, bejáratott és sokak számára eredményesnek érzett másfél évtized zárult le, hanem azért is, mert az elcsatolt magyar közösségek számára a kiszámíthatóság különösen fontos szempont. A határon túli lét eleve egy érzékenyebb, bizonytalanabb helyzet, ezért egy stabil budapesti politikai és nemzetpolitikai háttér biztonságérzetet adott nagyon sok embernek. Most viszont egyelőre inkább kérdések vannak, mint válaszok. Ráadásul jelenleg még nagyon kevés konkrétum ismert az új kormány nemzetpolitikai elképzeléseiről. Nemcsak az nem látszik pontosan, milyen intézményi vagy támogatási logika következik majd, hanem az sem, hogy mennyire tekintenek stratégiai partnerként az elcsatolt magyar közösségekre. Ez természetesen nem jelenti automatikusan azt, hogy rosszabb korszak következik, de a bizonytalanság önmagában is felerősíti a veszteségérzetet és a szorongást. A jövő majd eldönti, hogy ezek az aggodalmak mennyire bizonyulnak megalapozottnak.

– Van még politikai jövője Orbán Viktornak?

Orbán Viktor politikai jövője elsősorban attól függ, hogy személyesen akar-e még aktívan részt venni a politikai küzdelemben, és ha igen, milyen szerepkörben. A magyar politikában már volt példa arra, hogy a Fidesz súlyos vereség után újjá tudott szerveződni. A 2002-es helyzet bizonyos szempontból még nehezebb is volt: a párt tapasztalatlanabb volt, az ellenfél pedig jóval egységesebb és nemzetközileg is kedvezőbb környezetben működött. Most más korszak van, más geopolitikai viszonyokkal, de ebből még nem következik automatikusan a politikai pálya vége.

A következő időszak ugyanakkor meghatározó lesz. Várhatóan komoly politikai, jogi és média jellegű nyomás alá kerül majd a korábbi kormányzati elit, és kérdés, hogy ezt a Fidesz és személyesen Orbán Viktor mennyire tudja strukturális törések nélkül kezelni. Ha azonban a párt szervezeti magja és társadalmi háttere egyben marad, akkor Orbán Viktor számára továbbra is létezhet politikai szerep – akár magyarországi, akár nemzetközi szinten. A politika történetében ritkán szoktak végleg eltűnni azok a szereplők, akik mögött még mindig jelentős társadalmi és intézményi erő áll.