Szigorú biztonsági ellenőrzést követően léphettünk be a csíkszeredai büntetés-végrehajtási intézet belső udvarára, semmilyen tárgyat nem vihettünk magunkkal, kivéve vizet, füzetet és golyóstollat. Bodor Marius nevelőtiszt fogadott bennünket és vezetett el a gyűlésterembe, ahol Miklós Zoltán börtönigazgató ismertette az intézmény működését és felépítését. A börtönlátogatást az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács szervezte olyan 16 és 23 év közötti udvarhelyi fiatalok számára, akik jogi vagy rendőri pályára készülnek, illetve bármilyen más ok miatt érdeklődnek a téma iránt. 

A börtönépület a csíkszeredai törvényszék mögött található, és egyes részeit – főként azt, ahol a cellák találhatóak – több mint száz évvel ezelőtt építették, míg más szárnyakat valamivel több mint 20 éve.

„A büntetés-végrehajtási intézet szerepe nemcsak abban áll, hogy a rabok hónapokat, éveket töltenek el itt, hanem kifejezetten nevelési, illetve a társadalomba való visszailleszkedést elősegítő tevékenységet folytat. Mindezek mellett természetesen a társadalom számára is példát statuál” – mutatott rá Miklós Zoltán.

Az intézmény szervezeti működéséről is beszélt, ismertette egyebek mellett a gazdasági, a humán erőforrás, illetve az informatikai részleg működését, és a fiatalokhoz szólva felhívta a figyelmüket, hogy folyamatosan személyzeti hiánnyal küszködnek, ezért örömmel várják majd őket munkatársként is.

Mint mondta, jelen pillanatban 153-an dolgoznak a csíkszeredai börtönben, de legalább még 15 személyre lenne szükség. Hozzátette, hogy a 153 dolgozó 299 rab ügyeit intézi. Érdekességként elmondta, hogy 2016-ban például 357 fogvatartott volt a börtönben, miközben 165 alkalmazott dolgozott ott. Az elítéltek számát tekintve 1999 kiemelkedő év volt, akkor 943-an raboskodtak a csíkszeredai börtönben, ahol összesen 39 cella van.

Miklós Zoltán a Maszol kérdésére válaszolva azt is elmondta, hogy a romániai börtönök körében a csíkszeredait a zsúfoltabbak között tartják számon: a törvény előírja, hogy egy rabra 4 négyzetméternyi helynek kellene jutnia. Ahhoz, hogy ez Csíkszeredában megvalósuljon, a jelenlegi 299 helyett, csupán 206 fogvatartottnak kellene a börtönben lennie. Az igazgató hozzátette, hogy sajnos a börtön olyan városrészen helyezkedik el, hogy lehetetlen az épület bővítése.

Megtudtuk, hogy Romániában három kategóriába sorolják a börtönöket, amelyet az ott eltöltött idő függvényében határoznak meg: vannak a nullától három évig, a háromtól tizenhárom évig, illetve a tizenhárom évtől az életfogytiglani büntetésig terjedő büntetés-végrehajtási intézetek. Csíkszeredában olyan, többségében Hargita, Kovászna és Brassó megyei rabok vannak, akiket három-tizenhárom év börtönbüntetésre ítéltek.

A fogvatartottak maguk is háromtípusú büntetést töltenek: úgynevezett nyílt rendszerben, félig nyitott rendszerben – amikor kísérettel elhagyhatják az intézetet –, illetve a teljesen zárt rendszerben lévők, akik csak fegyveres kísérettel hagyhatják el a börtönt. Csíkszeredában csak az utóbbiakat tartják fogva.

Jól szervezett rabélet

A rabokat havonta öt alkalommal látogathatják meg a hozzátartozóik, ha a fogvatartott viselkedése megfelelő, akkor lehetőségük van személyesen is érintkezni a családtagokkal, ellenkező esetben csak üvegfalon keresztül, telefonon beszélgethetnek egymással. Akinek a családtagjai a távolban élnek, azoknak lehetőségük van skype-on tartani a kapcsolatot velük. Azok a börtönlakók, akik hivatalosan is házasok, háromhavonta egyszer jogosultak arra, hogy intim órákat töltsenek el házastársukkal az erre fenntartott helyiségben. Ha valaki a börtön falai között házasodik meg, akkor ugyanebben a szobában 48 órát tölthet újdonsült házastársával.  

Az elítélteknek van egy belső rendszerű hálózatban használatos kártyája, amely telefonkártyaként és bankkártyaként is használhatnak. Ezzel küszöbölik ki, hogy készpénzt tartsanak maguknál. A családtagok is utalhatnak arra pénzt, illetve azok az elítéltek, akik dolgoznak a börtön farmján, a mosodában, a konyhán, az asztalosműhelyben vagy cipőgyártásban, a bérüket is erre a kártyára kapják. A börtönben üzlet működik, ahol élelmiszert, ruhaneműt, tisztálkodási szereket, de még cigarettát is vásárolhatnak, szintén az említett kártyát használva. A raboknak egyébként 2006 óta nem kell formaruhát viselniük, mindenki a saját ruháit hordja.  

A börtön falai között úgynevezett kreditrendszert alakítottak ki, ez azt jelenti, hogy a jó magaviseletű rabok, a munkát vállalók, a különböző foglalkozásokra, az iskolába járók pluszpontokat kapnak, amelyeket például több telefonbeszélgetésre, rokoni látogatásra, plusz intimórára válthatnak be.

Azok, akik nem fejezték be az általános iskolát, ezt is megtehetik: Csíkszeredában a nyolcadik osztály elvégzésre van lehetőség, a román anyanyelvűek a Liviu Rebreanu, a magyar anyanyelvűek a Petőfi Sándor Általános Iskola – ennek a két iskolának a tanárai járnak be tanítani – oklevelét kapják meg, amelyen egyébként nem szerepel, hogy a börtönben végezték el az iskolát. Az idei tanévet 56 rab kezdte meg, de feltehetően ennél kevesebben végzik el.

A börtönnek van saját fogorvosa, azonban szakorvos nem áll rendelkezésre, viszont a rabok akárhányszor igényelhetnek orvosi ellátást. Van olyan cukorbetegségben szenvedő fogvatartott is, aki naponta jár orvoshoz.

A raboknak lehetőségük van továbbá naponta legtöbb három órát az úgynevezett sétálóban tölteni, ahol pingpongozhatnak vagy telefonálhatnak is maximum fél órát, és legtöbb 10 számot hívhatnak. Rendszerint kedden és pénteken van tisztálkodási lehetőség, de azok, akik dolgoznak, főleg a börtön farmján, minden nap zuhanyozhatnak. Van egy edzőterem is, amit a cellalakók hetente kétszer vehetnek igénybe.

Bodor Marius a diákok kérdésére válaszolva elmondta, hogy a csíkszeredai börtöncellákban is működik az, hogy ki a domináns személy, vannak nézeteltérések a rabok között, de kirívó erőszakos cselekedetre rég volt példa, ahogy arra is, hogy valaki próbált volna megszökni. Érdekesség, hogy míg régen az volt a domináns személy, aki fizikailag a legerősebb volt, ma már az „uralja” a közösséget, akinek a legtöbb pénze és látogatója van, és csomagokat kaphat.

Érdekből alakított magatartásformák

Kápolna is működik a börtönben, ortodox, római katolikus és református istentiszteleteket tartanak rendszeresen a lelkészek, de bizonyos időközönként lelki foglalkozásokat is. Bodor Marius hozzátette, hogy a foglalkozásokat szívesebben látogatják a rabok, mint a misét vagy istentiszteletet, feltehetően azért, mert utóbbiért nem jár kreditpont, de a foglalkozásokért igen.

Vannak művészi vénával megáldott fogvatartottak is, akiknek a festményei, faragott munkái megtekinthetőek abban a teremben, ahol a foglalkozásokat tartják. Volt egy olyan rab is, akinek három kiállítása is volt a börtönévek alatt.

 „Én 18 éve dolgozom nevelőtisztként a csíkszeredai börtönben. Nem könnyű ez a munka, hiszen emberekkel dolgozunk. El kell érnünk, hogy tiszteljenek bennünket, nem lehetünk túlságosan vajszívűek és szigorúak sem, mert mindkét esetben rosszat teszünk a rabnak és magunknak is. A munkánk során le kell küzdenünk az előítéleteinket, illetve semmilyen módon nem mutathatjuk azt ki. Azt tapasztaltam az évek során, hogy a rabok kevésbé toleránsak, így a gyengeségeinket nem láthatják. Két szociális munkás, két pszichológus, mi négyen nevelőtisztek, és egy pap foglalkozik a rabok társadalomba való visszailleszkedésének elősegítésével” – részletezte a nevelőtiszt a látogatásunk végén.

Hosszú távú eredményeket remélnek

Imre Gábor, az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács elnöke a börtönlátogatást követően elmondta, nevelési és mozgalmi célok elérése miatt tartották fontosnak megszervezni a börtönlátogatást, és döntöttek úgy, hogy megismétlik a jövőben is.

„Tizennyolc diák tartott ma velünk. Remélem, hogy ők beszélnek majd diáktársaiknak és ismerőseiknek a börtönről, a büntetés-végrehajtásról és mindenről, amit jogrendszernek hívunk, illetve arról, hogy a bűnelkövetés, a kihágás büntetéssel jár. Most láthattuk, hogy az élet a börtönben nem leányálom. Remélem, hogy hosszú távon az lesz ennek a programnak a foganatja, hogy felhívjuk a figyelmet, és megváltoztatjuk a fiatalok mentalitását: a törvényeket tisztelni kell. A legkisebb kihágást is el kell kerülni, kezdve attól, hogy a gyalogátjárón megyünk át, egészen addig, hogy nem ütlegelek embereket Székelyudvarhelyen, a Kossuth Lajos utca tetején” – fejtette ki az ifjúsági szervezet elnöke, aki büszke arra, hogy a börtönlátogatáson résztvevő fiatalok kérdésekkel érkeztek. Véleménye szerint a vártnál is eredményesebb volt az akció.