Számos törvény kötelezi a nagyváradi önkormányzatot a többnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére, mégis folyamatosan harcolni kell ezek felszereléséért. Nemrégiben elkaszálták az önkormányzatban az RMDSZ-frakció erre vonatkozó kezdeményezését. Pető Dalma önkormányzati képviselőt a frakció további terveiről kérdeztük.

Május végi ülésén elutasította a nagyváradi önkormányzat képviselőtestülete a négytagú RMDSZ-frakció kezdeményezését, miszerint a történelmi városközpontban háromnyelvű – magyar, román és angol – utcanévtáblákat, a városban pedig ugyanilyen piktogramokat szereljenek fel.  

A nagyváradi műemléképületeken évek óta háromnyelvű tájékoztató táblák vannak, ami ellen soha senki nem tiltakozott. Ezekhez hasonló háromnyelvű utcanévtáblák kihelyezését kérte a frakció, amelyeken a történelmi magyar utcanevek szerepelnek, valamint háromnyelvű piktogramok kihelyezését is javasolták, a tanács liberális többsége azonban leszavazta a kezdeményezést.

Ilie Bolojan polgármester úgy látja, a frakció csak az imidzse miatt nyújtotta be a szerinte törvényellenes kezdeményezést. Ionel Vila jegyző azzal érvelt, hogy a kétnyelvűség csak a település- és intézménynevek, illetve a közérdekű információk közzétételekor kötelező, ennek pedig az önkormányzat maradéktalanul eleget tett. A polgármesteri hivatal honlapjának magyar változata azonban sok kivánnivalót hagy maga után: például a „legfrissebb” lakossági fórumra szóló meghívó 2016. január 27-i keltezésű.

Mi az RMDSZ stratégiája?

Pető Dalma önkormányzati képviselőtől megtudtuk, hogy az RMDSZ-frakció több irányban kezdett el dolgozni: 22 utcanévtábla magyar helyesírásnak megfelelő kijavítását, cseréjét kérte, vagy a táblák kihelyezését ott, ahol egyáltalán nem volt többnyelvű tábla; a hidak magyar elnevezésének feltüntetését, valamint a 2006-os tanácsi határozat kiegészítését, miszerint a történelmi városrészben háromnyelvű utcanévtáblákat kell kihelyezni, a városban pedig háromnyelvű piktogramokat.

A képviselő január 8-án iktatta a polgármesteri hivatal műszaki osztályának szánt figyelmeztetést, miszerint 2015 áprilisa óta a Szent László hídra nem került ki a névtábla, és kérik mind a magyar, mind a román felirat kihelyezését. Ennek eredményeként csak az utóbbi került ki.

„Január óta bejártam több mint negyven utcát, amelyeket magyar emberekről neveztek el.  22 esetben vagy ki sem volt téve az utcanévtábla, vagy helyesírási hibák voltak, vagy pedig elhasználódott a tábla. Az észrevételeket februárban, fényképekkel, észrevételekkel dokumentálva iktattam, hogy mi helyes és mi nem, minek a kijavítását kérjük. Két határidőt kaptunk válaszul, március 31. és április 30.” – mondta Pető Dalma. Az utcákat újra végigjárva azt látta, hogy a legtöbb táblát kihelyezték, javítottak a feliraton, de például a Horváth Imre táblát nem cserélték ki, Bethlen Gábor nevéből pedig még mindig hiányzik az ékezet.

Siker viszont, hogy a májusi tanácsülésen jóváhagyták: a „Vágó Iosif” helyett a „Vágó József” név szerepeljen a magyarországi szecessziós építészet nagyváradi születésű, kiemelkedő alakjáról elnevezett utca névtábláján.

Arról, hogy mi legyen a következő lépés, az RMDSZ városi és megyei szervezeteivel is egyeztetnek, mondta Pető Dalma. Szerinte sajnálatos, hogy az önkormányzat 2018-ban elutasít egy ilyen kérést, hiszen Nagyvárad a példája kellene hogy legyen a multikulturalitásnak már csak a földrajzi elhelyezkedése okán is, hiszen a határ mellett van.  

Lenne törvényes alap

Nem állja meg a helyét az az állítás, hogy a kétnyelvű utcanevek kihelyezése törvényellenes lenne – mondta a Maszolnak Botházy Nándor, a nagyváradi RMDSZ ügyvezető elnöke.

Az önkormányzatnak egy 2006-os határozata kimondja, hogy a magyar személyiségekről elnevezett közterületek nevét a magyar helyesírás szabályainak megfelelően kell írni, illetve a közterület típusának nevét (utca, park, tér, híd stb.) is fel kell tüntetni magyarul – tájékoztatott a politikus. A 2015/268-as határozatra – amelyben elnevezték a hidakat –  és az említett 2006-os határozatra hivatkozva kérték a Szent László híd magyar elnevezésének kiírását, mondta a helyi RMDSZ ügyvezető elnöke.

„23 éve, 1995-ben fogadták el a 23-as törvényt, ami ratifikálta a strasbourgi kisebbségvédelmi chartát, 22 éve fogadták el a 116-os törvényt, amely ratifikálta Románia és Magyarország Temesváron megkötött jószomszédi egyezményét, eszerint a felek megengedik többek között a kisebbségi utcanevek használatát. A 2001/1206-os számú kormányhatározat szól a közintézmények és a közérdekű közlemények anyanyelvű kiírásáról, és mi úgy gondoljuk, hogy egy köztér neve mindenképpen közérdekű információ” – fejtette ki Botházy Nándor.

Hozzátette: a 2007/282-es törvény ratifikálta a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját. Ez és az újra közzétett 215-ös közigazgatási törvény is beszél arról, hogy az önkormányzatoknak támogatniuk kell az anyanyelvhasználatot. „Körülbelül fél év telt el azóta, hogy a legfelsőbb bíróság döntött a 2014/111/1649-es ügyiratban, amellyel helyben hagyta az Országos Diszkriminációellenes Tanács 2013-as határozatát. Ebben megbüntették a váradi önkormányzatot, mert bizonyos kisebbségvédelmi jogokat nem tart be, és nem használja a kétnyelvű utcanév-feliratokat” – magyarázta Botházy. Hozzátette: a nagyváradi önkormányzat kötelessége lenne ezen törvényeket betartani.

(Címlapfotó: Borsi Balázs)