Főleg a vidéki oktatásnak kedvez két fontos törvénymódosítás, amelyet a napokban fogadott el a parlament. Az egyik jogszabály a címzetes tanárok áthelyezésére, illetve a magyarul oktató tanítókra, a másik az óvodai oktatásra vonatkozik.

A szenátus döntő házként fogadta el hétfőn azt az RMDSZ-es törvénytervezetet, amely decentralizálja a pedagógusok áthelyezéséről szóló döntést, és amely szigorítja az áthelyezés feltételeit is. Megkeresésünkre a tervezet kidolgozója, Szabó Ödön képviselő elmondta, a megszavazott tervezettel orvosolni szeretnék azt, hogy az áthelyezések miatt szakképzett pedagógus nélkül maradjanak a kis és vidéki iskolák.

A képviselő elmondta, az iskolaigazgatók több esetben is felhívták a figyelmét arra, hogy a címzetes pedagógusi helyekre sikeresen pályázók jó része a kinevezést követően szinte azonnal kéri időszakos áthelyezését más tanintézményekbe, miközben fenntartja a helyet abban az iskolában, ahol meghirdették a címzetes állást. Ez több szempontból is problémás, hiszen így főleg vidéken legtöbbször a szórványban működő iskoláinkhoz kerülnek helyettesítő tanárok, sok esetben szakképzetlen oktatók − hívta fel a figyelmet Szabó Ödön.

„Nem lehet az elszigetelt települések iskoláit arra kárhoztatni, hogy folyamatosan szakképzett tanerőhiánnyal küzdjenek, illetve az itt tanuló gyerekeket annak kitenni, hogy évről-évre más-más helyettesítő pedagógus tanítsa ugyanazt a tantárgyat. Megfelelő fejlődésükhöz stabilitásra van szükség a tantestületben is” – vélte. Emlékeztetett, a pedagógusoknak felelősségük van azon intézmény fele, ahol a címzetes állást megkapták. „Ha egy adott iskola címzetes tanára leszek, nem tehetem meg, hogy ezt a felelősséget lerázom évről évre. A jelenlegi rendszer lehetővé teszi, hogy úgy menjek el nyugdíjba, hogy egy órát sem tanítottam abban az iskolában, ahol címzetes vagyok. Tehát foglaltam a törvényes joghézagokat kihasználva egy állást, miközben lehet, hogy kitermelődött a helyi közösségből egy olyan pedagógus, aki szeretne az adott közösség aktív értelmiségi szereplője lenni” − magyarázta a képviselő.

A megszavazott jogszabály szerint az oktatók 10 év alatt maximum 4 évre kérhetik időszakos áthelyezésüket egy másik iskolába, és kérésüket mindkét tanintézmény vezető tanácsának jóvá kell hagynia.

Az érem másik oldala

Korábbi megkeresésünkre Ferencz-Salamon Alpár oktatási szakértő, a csíkszeredai József Attila általános iskola igazgatója elmondta, üdvözli a törvénymódosítást, ám meglátása szerint a közoktatási rendszer humánerőforrásának teljes decentralizációja jelentené az igazi megoldást. Elmondta, mindaddig, amíg a tanfelügyelőségektől függ, kik oktathatnak egy iskolában, addig sok változásra nem lehet számítani.

Elmondta, az éremnek két oldala van: ami a vidéki iskoláknak hátrányt jelenthet, az a városi intézmények előnyére is válhat. "Abban az intézményben, ahol dolgozom, jónéhány éve annak, hogy egy kolléga áthelyezéssel oktat. A másik iskolában a helyén rég dolgozik valaki. A mi intézményünkben betegnyugdíjazás miatt nem tudjuk felszabadítani a posztot, így nem tudunk címzetes állást adni az áthelyezett kollégának. Ha csak 3 évre kérheti hozzánk az áthelyezését, kénytelenek vagyunk 3 évente új és új helyettesítő tanárt alkalmazni” − magyarázta Ferencz-Salamon Alpár.

Védelmet kapnak a magyarul oktató tanítók

Az elfogadott törvénymódosítás utolsó bekezdése a magyarul oktató tanítók javadalmazásával kapcsolatban önt tiszta vizet a pohárba. A minisztérium ugyanis az eddigi gyakorlattal ellentétben a kisebbségi tagozaton oktató tanítók számára a magyar nyelv és irodalom órákat beleszámolta a normába, így több iskolában nem fizették ki a pluszban ledolgozott órákat. A törvénymódosítás leszögezi, hogy ezeket a plusz órákat óradíjként kell kifizetnie az iskolának.

Kötelezővé válik az óvodai oktatás

A másik törvénymódosítás, amelynek kidolgozója Szabó Ödön képviselő, szintén a vidéki oktatásnak kedvez leginkább. A hétfőn elfogadott jogszabály értelmében legkésőbb 2030-ig kötelezővé teszik az óvodai nevelés minden szintjét Romániában: 2020-ig a nagycsoportot, 2023-ig a középcsoportot és 2030-ig a kiscsoportot is.

Szabó Ödön emlékeztetett, míg a városokban a gyermekek 95-97 százaléka jár óvodába, vidéken ez az arány jóval kisebb. Tájékoztatása szerint van olyan vidéki környezet, ahol 60 százalékos az óvodai látogatottság. Emlékeztetett, amennyiben nem tudjuk felzárkóztatni a hátrányos helyzetű gyermekeket és nem visszük be az óvodákba őket, az iskola már nem alkalmas ennek a hátránynak a ledolgozására. Márpedig a jövő generációjának olyan oktatást kell kapnia, amely képes eltartani az inaktív lakosságot.

Arra a kérdésre, hogy lesz-e elég óvoda a törvény életbe léptetéséhez, Szabó Ödön elmondta, vidéken ez nem fog problémát okozni. Emlékeztetett, hogy korábban vidéken rengeteg óvoda, bölcsőde működött, az ingatlanok többsége most is áll.

„Nincs elég hely Bukarestben, Nagyváradon és lehet, Kolozsváron sem, de nem ezekben a városokban nem íratták be eddig a gyermekeket óvodába, hanem a falvakban. Valóban kell óvoda- és bölcsődebővítés a nagyvárosokban, de a nagyobb, óvodakorú tartalék nem itt van. Felsőtagozatú infrastruktúrák szűnnek meg, Nagyváradon például vannak üresen álló iskolák, ezeket az infrastruktúrákat át kell alakítani. Az önkormányzatoknak ezekhez a kérdésekhez bátran hozzá kell nyúlniuk. Ott, ahol infrastruktúra-hiány van, létezik egy kormányzati program, 2500 óvodát kívánnak építeni az elkövetkezendő időszakban. Ugyanakkor ezeket uniós finanszírozásból is meg lehet építeni, amire a törvény életbe lép” − mondta a képviselő.