Petőfire hallgatva merészen ünnepelték március 15-ét Csíkszéken

Csíkszéken a március 15-i ünnepséget idén a székely hősökre való megemlékezés jegyében tartották meg. Az ünnepi beszédekben szívesen vontak párhuzamot a 170 évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc küzdelmei és a száz évvel ezelőtt kisebbségi létbe szorult székelység jelenkori harcai között.

A hagyományokhoz híven idén három helyszínen ünnepelték március 15-ét Csíkszeredában. Délelőtt a Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán a diákokkal közösen ünnepelte, délután 16 órakor a Gál Sándor szobornál folytatódott a megemlékezés, ahonnan a tömeg átvonult a Vár térre, a köztéri ünnepségek utolsó helyszínére. A köztes időben a Nyergestetőn történt eseményeket idézték fel a csata helyszínén.

Elszántság és egyenes gerinc – ezt kaptuk hagyatékul

A Petőfi Sándorról elnevezett iskola igazgatója, László Károly a gyermekeket szólította meg elsősorban. Elmondta nekik, hogy 170 évvel ezelőtt a márciusi ifjak a lehető legtöbbet tették meg, amit egy ember tehet: a népből nemzetet kovácsoltak, csak elszántságot és egyenes gerincet igénylő feladatokat vállaltak. Megemlékezett a több tízezer katonáról, akik a családjukat hátrahagyva felsorakoztak a forradalom vezéregyéniségei mögé.

Tőke Ervin helyi önkormányzati képviselő arra a kérdésre kereste a választ, hogy a ma nemzedéke képes-e arra, hogy megágyazzon a gyermekeknek annak érdekében, hogy egzisztenciát teremthessenek maguknak Székelyföldön. Feltette továbbá a kérdést, hogy ma egyenes gerinccel szembe tudnánk-e nézni Petőfivel vagy Gál Sándor ezredessel. Véleménye szerint ma is harcolni kell a szabadságért, de teljesen más módszerekkel.

Az önkormányzati képviselő ünnepi beszéde után Gál Hajnalka konzul Orbán Viktor miniszterelnök Kárpát-medencében élő magyaroknak szánt üzenetét tolmácsolta, amely így végződött: „Engedjék meg, hogy az 1848-as forradalom és szabadságharc 170. évfordulóján tisztelettel köszöntsem Önöket, és azt kívánjam: még sok száz évig zengjen Beregszásztól Újvidékig és Dunaszerdahelytől Csíkszeredáig, hogy „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!”

Darvas-Kozma József címzetes esperes, plébános egy Magyarországról szóló történet elmesélésével hozta közelebb a forradalom hangulatát a gyermekekhez. A mese tanulsága az volt, hogy Magyarországtól nem lehet elrabolni Jézus Krisztus szeretetét, Szűz Mária tiszteletét és az egyházat.  

A nyergestetői csatára is emlékeztek

Csíkszeredához hasonlóan a térség valamennyi települése ünnepelt, ráadásul a korábbi évekhez képest sokkal több székely zászló lobogott a házakra, kapukra kifüggesztve. A Csíki térség – és Hargita megye – legrangosabb március 15-i ünnepi helyszíneinek egyike a Csíkkozmás és a Kászonok közti Nyergestető. A szabadságharc egyik utolsó, 1849. augusztus 1-jén vívott csatájának helyszínén több száz ünneplő gyűlt össze délután két órakor.

A Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület zászlófelvonását követően Szántó László, Csíkkozmás polgármestere köszöntötte a megemlékezőket. Mint kifejtette: a keleti végeken a székelység még ma is vár arra a szabadságra, amelyet a márciusi ifjak 12 pontja megfogalmaz.

Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor képzeletbeli időutazásának két állomása volt: a 170 évvel korábbi Pest, illetve a 100 évvel ezelőtti Erdély. Mint kifejtette: egyik a forradalmi lázban égő pesti hangulatot idézné, a másik viszont a magyar szabadság legádázabb ellenségeit.

„Senki nem gondolta volna, hogy a magyar szabadság 170. születésnapján mi, székelyek 100 évnyi kisebbségi létről kell megemlékezzünk. De arra sem számított sem a nagyvilág, sem a 100 éves hatalom, hogy 2018 márciusának idusán a székelyek szívük fölé tűzött kokárdával, portájukra tűzött székely zászlóval, szívükben a magyar szabadság szeretetével, Petőfire hallgatva merészen és nagyot akarón ünneplik március 15-ét. Nem számítottak arra, hogy túléljük. De hittük mi, magyarok, székelyek. Hittük Márton Áronnal, az 56-os politikai foglyokkal, tanítóinkkal, papjainkkal. És hisszük ma is, a piros-fehér-zöld kokárdával a szívünk fölött ünneplő székelyek, de hiszi egy, a szélrózsa minden irányába szétszórt 15 milliós magyar nemzet” – fogalmazott a szenátor.

Soltész Miklós, a Magyar Nemzeti Erőforrás Minisztériuma szociálpolitikáért felelős államtitkára felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke pedig a közösség megszervezéséről, a jelenkor kihívásairól beszélt, példaként emlegetve a márciusi forradalmárók elhivatottságát, bátorságát.

„Csendben, szerényen, tisztességgel dolgozni. Ha a közösségi érdek úgy kívánja, aláírást gyűjteni, aláírni, szavazni. Meggyőződésem, ha így cselekszünk, akkor dicső eleinknek tetsző cselekedetet teszünk, biztosítva nemzeti közösségünk megmaradását, amiért életüket adták itt és még számos más helyen” – fogalmazott Borboly Csaba.

Tamás József római katolikus segédpüspök áldását követően koszorúzás zárta a nyergestetői megemlékezést.

Az az igazi székely, akinek az unokája is az lesz

A csíkszeredai ünnepségsorozat délután a Gál Sándor ezredest ábrázoló szobornál, a róla elnevezett téren folytatódott. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere ünnepi beszédének elején nemtetszését fejezte ki a sepsiszentgyörgyi, a kézdivásárhelyi és a székelyudvarhelyi polgármester megbírságolása miatt. Ezek után a 1848-as márciusi események Csíkba való eljutását idézte fel. Megemlékezett arról a három ifjúról – Gecző János, Dónáth Pál és Veres Ádám –, akik sokat tettek azért, hogy a szabadságharc szellemisége Csíkban is értelmet nyerjen.„Mit mondhatnak nekünk a fiatalok, akik most itt vannak? Megkérdezhetik tőlünk, hogy mit tettünk azért, hogy nekik jobb legyen. Igaz az a régi mondás, hogy nem az az igazi székely, akinek a nagyapja az volt, hanem az, akinek az unokája is az lesz” – jelentette ki ünnepi elmélkedésében a polgármester.

A csíkszeredai ünnepség egyik díszvendége Bús Balázs, Csíkszereda testvérvárosnak, Óbuda-Békásmegyernek a polgármestere is köszöntötte a helyieket. Mint mondta, nagy öröm számára, hogy a forradalom és szabadságharc 170-ik évfordulóját Erdélyben ünnepelheti. Hozzátette, eddig minden évben Óbuda-Békásmegyer másik testvérvárosában, Varsó Bem Józsefről elnevezett városrészében ünnepelt.

Solymosi Alpár, csíkszeredai unitárius lelkész felidézte, hogy a 19-ik század közepén még sokkal nagyobb volt a gyermekhalandóság, mégis minden családban legkevesebb három gyermek felnőtt. Örömét fejezte ki, hogy Székelyföldön is egyre több család vállal legalább három vagy annál több gyermeket.

A Gál Sándor-szobor megkoszorúzása után az ünneplő tömeg – a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület és a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar vezetésével – átvonult a Vár térre. Itt a Gyimesvölgye férfikórus énekével tette ünnepélyesebbé az estébe nyúló megemlékezést. A csíkszeredaiak kardvívó-bemutatót is láthattak.

Soltész Miklós itt is tolmácsolta Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét, majd Tánczos Barna szenátor osztotta meg gondolatait a csíkszeredai hallgatósággal is.

Kapcsolódók

Kimaradt?