Októbertől állami támogatásban részesülnek a történelmi magyar egyházak lelkészképzői
„Először részesülnek Romániában diákalapú, úgynevezett fejkvótás állami támogatásban októbertől azon történelmi magyar egyházaink lelkészképzői, amelyek nem állami rendszerben szervezik az oktatást, ugyanis az RMDSZ által kidolgozott erre vonatkozó törvény megjelent a Hivatalos Közlönyben” – mutatott rá Szabó Ödön, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese, a szövetség oktatásügyi szakembere.
„Erős protestáns, református, evangélikus, unitárius gyülekezetek nélkül az erdélyi magyarság megmaradásának esélye jelentősen kisebb volna” – véli Cseke Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője.A szenátor szerint az új törvény azért jelent előrelépést, „mert kifejezetten a kisebbségi egyházak lelkészképzésének állami támogatását oldja meg. A többségi egyház esetében a papképzés az állami oktatási rendszerben zajlik, így eddig is részesült fejkvóta alapú állami támogatásban. Történelmi egyházaink, főként a protestáns lelkészképzés, nem állami rendszerben szervezik ezt az oktatást, önálló rendszerben képzik a lelkészeket, így mostanáig számukra nem biztosított állami finanszírozást a tanügyi törvény. Az RMDSZ törvény-módosításának köszönhetően a következő egyetemi tanévtől a Protestáns Teológiai Intézet is részesül ebben a finanszírozásban.”
„A törvény a következő egyetemi év kezdetétől érvényes, ez a mi értelmezésünkben azt jelenti, hogy október 1-jétől már alkalmazni kell. A következő lépéseket a tanügyminisztériumnak kell megtennie annak érdekében, hogy végezze el a szükséges felméréseket, és különítsen el pénzkeretet ezen lelkészképzők finanszírozására, amelyet egy miniszteri rendeletben szabályozhat” – magyarázta Szabó Ödön.
Kiemelte, hogy a Hivatalos Közlönyben megjelent az RMDSZ egy másik fontos módosító-javaslata is, amely előírja ezentúl, hogy amennyiben egy településen különböző okokból adódóan nincs elfogadott iskolahálózat, a tanügyminisztérium rendelettel előírhatja ezt.
„Azért volt fontos bevinni egy ilyen jellegű módosítást a tanügyi törvénybe, mert sok esetben, mint például Marosvásárhelyen, rosszindulatból vagy gondatlanságból nem hagyták jóvá az iskolahálózatot, így az különböző nehézségekhez vezetett, hiszen a szakminisztériumnak nem volt semmilyen jogi eszköze, amellyel megoldja a helyzetet. Javaslatunkban azt kértük, hogy amennyiben helyi szinten nem hagyják jóvá az iskolahálózatot, a szakminisztérium rendelettel tudja ezt szabályozni. Így elkerülhetőek az olyan eseteket, mint amelyek Marosvásárhelyen alakultak ki” – összegzett.