Az RMDSZ azért támogatta egyöntetűen az egységes bértörvény elfogadását, mert kiszámíthatóvá teszi a közalkalmazottak életpályáját, és ez a szövetség választási programjában is szerepel – nyilatkozta a Maszolnak Korodi Attila képviselő. A frakcióvezető elmondta, a kormány garantálta, hogy a jogszabály alkalmazásához lesz fedezet. „Egy parlamenti képviselő nem láthat jobban, mint egy kormány a pénzügyminisztériumon keresztül” – jelentette ki a politikus.

Konzultált-e a plénumba kerülése előtt az egységes bérezési törvényről az RMDSZ-szel a koalíció?

A parlamenti – szakbizottsági – munkán kívül nem volt politikai egyeztetés közöttünk. Ám amikor a tervezet a parlamentbe került, átnéztük, és megjelöltük a prioritásainkat. Erről volt egy beszélgetés a kormánykoalícióval. Ez nem azt jelentette, hogy el is fogadták minden egyes felvetésünket. De ismertettük velük, hogy technikailag mi hogyan látjuk ezt a kérdést.

Az RMDSZ-frakció egyöntetűen támogatta a törvény elfogadását. Ez összefüggésben van-e a koalícióval kötött parlamenti együttműködési megállapodással?

Az RMDSZ-nek már évek óta az az álláspontja, és a választási programunkban is szerepel, hogy kell egy egységes bértábla-rendszer. A közalkalmazottaknak ismerniük kell az adott munkakörhöz kötődő életpályamodellt, tudniuk kell azt, hogy fizetésük az évek során miként alakul, mert ettől lesz kiszámítható a karrierjük. Ennek bevezetésével próbálkoztak az előző kormányok is, sikertelenül. Mi üdvözöltük azt, hogy a kormány kidolgozta a tervezetet, mert kell egy ilyen jogszabály. A törvény szerint 2022-re kialakul egy átlátható bérrács, mindenki egy adott szorzó szerint kapja a fizetését. Ehhez járulnak az adott munkakörrel járó pótlékok, de az arányosság elve végre érvényesülni fog, és papíron lehet látni majd összefüggéseket a különböző szakágazatok munkakörök, végzettségek között.

A törvény elfogadása után azt nyilatkozta, hogy „az új jogszabály az önkormányzatok esetében az eddiginél jobban érvényesíti a helyi autonómia elvét, mint az eddigi hatályos törvények”. Ezt kifejtené bővebben?

A törvény szerint a helyi és megyei önkormányzatok a saját felelősségükre, a költségvetési keretük függvényében határozzák meg az alkalmazottaik és az alárendelt intézmények alkalmazottainak a bértábláját. Ez a rendelkezés az önkormányzatiságot és a helyi döntést támogatja. Ez persze nem azt jelenti, hogy az önkormányzatoknak nem kell egyeztetniük a munkavállalókkal vagy a munkavállalók képviselőivel. De a helyi önkormányzat dönt a bértáblájukról.  

Kiderül-e a tervezetből, hogy mekkora költségvetési keretből finanszírozhatók az előirányzott béremelések és miből teremtik elő a pénzt?

Amikor minket a sajtó az anyagi forrásokról kapcsolatos álláspontunkról kérdezett, mi azt mondtuk: a szenátusban van a helye annak, hogy legyen egy vita a bártábla-rendszerekben lévő összefüggésekről, de a képviselőházban már arról is vitázni kellene, hogy van-e erre költségvetési fedezet. A képviselőházi vitában a pénzügyminisztérium képviselői többször is elmondták, és ez volt a kormány hivatalos álláspontja is: ők a megtervezett, több mint 30 milliárd lejes több évi fizetési keretet látják megvalósíthatónak, és ezzel számolnak. A végszavazás előtt a kormány kérte a fizetésemelések néhány hónappal történő elhalasztását a törvény kisebb-nagyobb módosításai miatt. Újra kellett az idősávot értékelni, ami amúgy egy józan döntés volt. Ha a pénzügyminisztérium úgy látja, hogy a költségvetés szempontjából nem fér be egy adott szűk idősávba, hanem szükséges néhány hónapos haladék, az teljesen rendben van, mert az alapelv nem változik: az egységes bérezés felé kell haladnunk, csak a felzárkózási időszak lesz egy kicsit hosszabb.

Másképp fogalmazom meg a kérdést: az RMDSZ szerint lesz miből fedezni a béremeléseket?

Ha a kormány azt mondja, hogy az anyagi fedezetet látja garantáltan abba az idősávban, amelyet a szakbizottságban javasolt, akkor a fedezetet a kormány garantálja. Egy parlamenti képviselő nem láthat jobban, mint egy kormány a pénzügyminisztériumon keresztül.

Ám a fizetésemelések időpontjának kitolása nem annak a jele, hogy a kormány máris kapkodik, mert nincs fedezet a bérek növelésére?

A kormány azt mondta álláspontjában: a parlamentben végbement módosítások után a 2022-es felzárkóztatás csak úgy tartható, ha elhalasztják néhány hónappal a fizetésemeléseket. Ha a kormánynak ez az álláspontja, nem tud senki ellenérvet felhozni. Ha a kormány azt mondja, hogy egy ilyen komoly átrendeződésre neki kell ennyi idő, akkor el kell fogadni. 

A tervezetet nem a kormány, hanem a koalíció pártjai terjesztették a parlamentbe. Kié lesz a politikai felelősség, ha a törvény forráshiány miatt alkalmazhatatlan lesz, a kormányé vagy a parlamenté?

Kérdés az, hogy mit nevezzünk politikai felelősségnek. Hogyha azért bukik be a törvény, mert a jogszabály tévesen kalkulál, az a parlamentnek a felelőssége. Ha a mindenkori kormány úgy értékeli, hogy több időre van szüksége a bérek felzárkóztatására, az nem a törvény csődjét jelenti, mert az alapelv a legfontosabb. Az alapelv pedig az, hogy bármikor is történjék a fizetésemelés, a bérszint a felzárkózási kvótákig emelkedik. 

A törvényt nem csak azért érik bírálatok, mert teljesen bizonytalan a költségvetési fedezete, hanem azért is, mert a magáncégektől a közszférába vándorolhatnak a jó szakemberek, ha életbe lép és a gazdaság versenyképességét veszélyezteti. Mennyire jogos ez az aggodalom?

Szerintem a nagyvárosokban ez nem jelent gondot, a kisebb városokban, vidéken valóban bekövetkezhet egy munkaerő-elvándorlás a magánszférából a közszféra irányába. Kisebb települések önkormányzataiban vékony a magas szakmai tudással rendelkező közalkalmazotti réteg. Ennek magyarázata, hogy a mostani bérezési rendszer nem bátorította a magánpiacon is sokat kereső embereket, hogy a közszférába dolgozzanak.