A bullying, azaz zaklatás formáiról, jellemzőiről, agresszorok, áldozatok, tanúk jellemzőiről beszélgettek pénteken Kolozsváron, a K+ Közösségi Térben szervezett kerekasztal-beszélgetésen. Szó esett tapasztalatokról, az internet veszélyeiről is.

A pénteki eseményen első körben a bullying, zaklatás fogalmát határozták meg, Rusu Szidónia moderátor kezdeményezésére. Mike Nimród jogász elmondta, ez egy gyűjtőfogalom, amely sokrétű, ide tartozik a kiközösítés, rágalmazás, bántalmazás, zaklatás. Az első fontos szempont az ártó szándék, a második az egyenlőtlen erő vagy hatalmi pozíció, ami anonimitás, létszámfölény, korkülönbség formájában nyilvánul meg, és az történés ismétlődése. Dr. Gorbai Gabriella egyetemi tanár, valláspedagógus hozzátette, a kiberzaklatás esetében az ismétlődés nem igaz, azonban ebben az esetben sokáig elérhető például egy kompromittáló fotó.

Vitus Bulbuk Emese pszichológus, logopédus számos bullyingrul beszélt, a kibertérben történőtől az iskolákban tapsztaltakig. „Ezeken sokat csámcsogunk, vicces tud lenni, de aki áldozatan ennek, az nagyon mélyre le tud menni” – fogalmazott. Megemlítette a Kék Bálna „játékot”, amely az online bullying egy formája.

Keresztesi Polixéna pszichológus hozzátette, hosszan tartó, „sunyi” folyamatról beszélhetünk, amit sok esetben későre fedezünk fel. Sok esetben beszélhetünk tanukról is, akik félnek, hogy ha megszólalnak, maguk is áldozatok lesznek. Somai Bea valláspedagógus megjegyezte, az agresszorokat és passzív megfigyelőket nem feltétlenül kell elkülöníteni egymástól.

Milyen egy agresszor/áldozat profil?

A családon belüli minta sok esetben rányomja a bélyegét a magatartásra: családi erőszakban részesülő gyerekek gyakran más közegben akár agresszorrá válnak, egyfajta kompenzációs viselkedésként.

„A zaklatóvá váló gyerekek általában jó szociális intelligenciájúak, de a szülők nevelési stílusa a hibás, nem figyelnek eléggé a gyerek érzelmeire, arra, hogy mit akar” – fogalmazott Gorbai Gabriella.

Az elkövetőkre jellemző, hogy szociálisan dominánsak, viszont az áldozati szerepek felcserélődése is megvalósulhat, offline áldozatokból online elkövetők lehetnek, miután félnek a fizikai konfrontációtól – fogalmazott Mike Nimród. Gyakran előfordul, hogy az áldozatoknak problémáik vannak, például túlsúlyosak vagy egy szexuális kisebbséghez tartoznak. Romániában a gyerekek 41 százaléka érintett zaklatásban, 19 százalékuk pedig online formában - tette hozzá a jogász.

Szülői büszkeség és tiltás

Gorbai Gabriella hozzáfűzte, gyakran látott büszke anyukákat, akik büszkék voltak arra, hogy a gyerekeiknek van akaratuk, például elveszik mások játékszereit. Vitus Bulbuk Emese elmondta, az agresszivitást konstruktívan kell levezetni, a tiltás nem jó módszer: „sokszor kérnek meg minket, hogy óvodában nincs mit kezdeni a gyerekkel, mert agresszív, és kezdjünk vele valamit (…) Visszafojtjuk őket, és amikor eljutnak iskolába, tudják azt, hogy okosak, a tancit is ki tudják kerülni, akkor nagyon hamar ráéreznek arra, hogy kit, hogyan, hol lehet valakit piszkálni. Azt már megtanulják, hogy nyíltan megütni valakit nem jó”.

Hozzátette, korábban félrenéztek a tanárok, ha kisebb verekedés történt, most az első pillanatban mindenki ugrik. Nem kell feltétlenül hagyni az agressziót, de elfojtani sem, inkább konstruktív módon levezetni.

Példák a hétköznapokból

Egy osztályelső kislányról másfél év után derült ki az iskolában, hogy egyesek neheztelték az iskolai eredményeit, és folyamatosan „szívatták” a szüneteken. A visszahúzódó kislány nem beszélt erről, csak a szülei vették észre, hogy megváltozott a viselkedése, szomorú volt és időnként sírt. Keresztesi Polixéna elmesélte, a lány fokozatosan kezdte elpanaszolni, hogy mik történnek vele. „A szülők a segítségem kérték, tanácsokat adtam, és odafigyeltem arra, hogyan lehet az osztályban menedzselni a dolgot. Az is szóba került, hogy elmegy az iskolából, vagy megerősítem őt abban, hogy szálljon szembe” – fogalmazott az iskolapszichológus. A második opció maradt, négy hónappal később, évváltáskor más osztályba került, ahol befogadták őt, de a korábbi osztálytársai továbbra is zaklatják néha. A lány azonban megerősödött, „ragyog, ki van virulva az arca, pedig korábban depressziós volt”.

A pszichológus elmesélt egy szexuális zaklatásról is beszámolt. Egy másodikos kisfiú pornófilmet nézett, szüneteken pedig fiúkat, lányokat hívott az alagsorba, ahol az élményeit ecsetelte, az aktus mozdulatait utánozta a többiekkel. Ez korán kiderült, mert az érintettek szóltak a tanítónak.

Vitus Bulbuk Emese arról beszélt egy gyerekkorában zaklatott huszonéves nő jár hozzá, akit korábban annyira kiközösítettek, hogy vagdosni kezdte magát. Mivel a szülők sem figyeltek fel erre, a zaklatás is „kifinomult volt”, későre vették csak észre, hogy a sebeket takaró karkötők mögött mi zajlik. Egy erős szociális fóbiát alakított ki ezért, aminek a levetkőzésén dolgoznia kell.

Mike Nimród a screenshotok világáról számolt be, azaz privát beszélgetések rögzítéséről, amelyeket megosztanak másokkal, ha az érintett nem teljesít egy feladatot, például nem ír meg egy házi feladatot. Olyanról is tudni, hogy fiatalok egymást fényképezik a mellékhelyiségben, és ezeket a fotókat közlik.

Kevés szakember, sok probléma

A Kék Bálnáról elmondták, az iskolában téma volt az elmúlt hetekben, beszélni kellett a jelenségről annak ellenére, hogy álhír volt Vitus Bulbuk Emese szerint. Egy kolléganője egész tervet állított össze arra az esetre, ha valaki próbálkozik majd. A pszichológus elmondta, gyakran csak tűoltómunkát tudnak végezni, mert kevés a szakember, sok a probléma.

Mike Nimród szerint be kellene vezetni akár új tantárgyakat, amelyek felkészítenek a technológia használatára. A biztonságos internethasználat fontos például – hangzott el.

Vitus Bulbuk Emese rávilágított, a szülők valóban csak egy ideig figyelek, hogy a gyerek mit követ az interneten, de negyedik osztályban már túljár a gyerek a szülő eszén – a szülők pedig már nem járnak túl az övén. Mike szerint fontos volna felszólítani a közösségi hálókat, hogy szűrjék meg az információkat.

Keresztesi Polixéna szerint a legsérülékenyebb korosztály éppen a kiskamasz, akit veszélyeztetnek az internetes jelenségek. „Mi felnőttként azt mondjuk, ha megtanítjuk a veszélyekre, akkor megérti a gyerek, de ez nem így van” – fogalmazott. Mike szerint a probléma, hogy a gyerekek nem beszélgetnek a szülőktől, mert a büntetéstől tartanak, ezért inkább a barátaikkal beszélik meg a dolgokat.

Az empátiás készséget kell fejleszteni, hogy a gyerek meg tudja fogalmazni az érzéseit, hogy mi bántja, zavarja, mikor érzi magát rosszul. Ezt követően kell elsajátítania, hogy a másik gyerekre is odafigyeljen – jegyezte meg Gorbai Gabriella.