A Marosvásárhelyi Ítélőtábla végleges döntése értelmében kedden eltávolították a megyezászlóként elfogadott székely zászlót a Hargita Megye Tanácsa székhelyéül szolgáló épület három pontjáról: a homlokzatáról, a bejárattól, valamint a gyűlésteremből.

Az RMDSZ-es többségű testület szerdán megszavazta azt az elvi döntést, amelynek következtében a három zászlót a három történelmi magyar egyháznak (katolikus, református és unitárius) „örökbe adják”.

Nyolc éves huzavona

Az egyetlen napirendi pontról történő szavazás miatt összehívott soron kívüli megyei tanácsülésen Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke ismertette a zászló 2009-ben indult kálváriáját, akkor fogadta el ugyanis a testület megyezászlóként a székely lobogót.

„Akkor ennek a döntésnek nagyon erős üzenete volt. Azért határoztunk úgy, hogy nem alkotunk Hargita megyének külön zászlót, mert abban az időben sok száz embert megbüntetett a rendőrség azért, mert ki merte tűzni a székely zászlót. A megye testület akkor tulajdonképpen törvényes keretet biztosított a székely zászló használatára” – emlékezetett Borboly. A megyezászló nyolc éves története itt követhető nyomon. 

Azóta számtalan alkalommal fordult meg a zászló ügye mind a Diszkriminációellenes Tanácsnál, mind a törvényszéken. A 2015/141-es törvény életbe lépéséig például azzal támadták a megyei tanácsot, hogy a közigazgatási területeknek nem lehet saját zászlója, ezt változtatta meg akkor az említett törvény. Az új jogszabály életbe lépése után 2015 szeptemberében újabb megyei tanácshatározat született arról, hogy ez legyen a megyezászló, azonban a Hargita Megyei Prefektusi Hivatal ezt a döntést megtámadta 2016 februárjában. Ez utóbbit 2016 végén pozitívan bírálta el a Marosvásárhelyi Ítélőtábla, ezért a zászlókat 2017. január 3-án el kellett távolítani.

Borboly Csaba szerint furcsa, hogy a 2015/141-es törvény életbe lépése óta Romániában csupán két megye, Hargita és Kovászna zászlójával akadnak gondok. Véleménye szerint nem ez kéne foglalkoztassa a közvéleményt. Mint mondta, ez csupán az igazán fontos ügyekre vonatkozó figyelem elterelésére szolgál. „Könnyebb megtámadni egy zászlót, mint munkahelyet teremteni” – jelentette ki.

Reményét fejezte ki továbbá, hogy a közeljövőben Bukarestben felül tudnak emelkedni ezen a témán, és olyan törvényes keretet dolgoznak ki, amellyel szavatolják a szabad szimbólumhasználatot. Addig is a helyi egyházi vezetőknek – Darvas Kozma József katolikus esperes-plébánosnak, Szatmári Szilárd csíkszeredai református lelkésznek, valamint Solymosi Alpár csíkszeredai unitárius lelkésznek – adta át a három lobogót.

A testület nem értett egyet

A jelen lévő 25 megyei tanácsos közül csupán 18-an szavazták meg az elvi tanácshatározatot, amely így szól: „…szem előtt kell tartanunk, hogy a végzés végrehajtási folyamatában érintett kollégákat ne üldözzék, ne bírságolják; ugyanakkor havonta kérni fogjuk a honatyák támogatását a jogi keret mihamarabbi rendezésében, hogy megvédjük megyénk azon állampolgárait, civilszervezeteit, közintézményeit, tanintézeteit, kulturális intézményeit, akik/amelyek szeretnék kitűzni Hargita megye zászlaját.”

A Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt tanácsosai főként azzal nem értettek egyet, hogy a megyezászló megegyezik a székely zászlóval. Ugyanakkor nehezményezték azt is, hogy a tanácshatározat megfogalmazása előtt nem zajlott érdemi vita az ügyben.

Proca Ion, a Nemzeti Liberális Párt tanácsosa is egyet értett azzal, hogy a megye szimbóluma nem lehet ugyanaz, mint a székely zászló. Hozzátette, támogatná egy olyan zászló elfogadását, amely minden a megyében élő közösséget reprezentál, továbbá kijelentette, hogy az etnikumközi kapcsolatok erősítésén kell dolgozni, miközben a zászlóügy felé kellő higgadtsággal kell közeledni.

A megyei tanácsosok felszólalásai után Solymosi Alpár unitárius lelkész javaslatára a megyei tanácsosok vallásuknak megfelelően elkísérték a megőrzésre adott zászlókat a három csíkszeredai parókiára.