Füzekre építették fenyőből, két hónap leforgása alatt gyergyói mesterek Erdély talán legelső lombházát. 

Hiába teltek el évmilliók azóta, hogy távoli őseink lemásztak a fáról, néha úrrá lesz rajtunk a nosztalgia, és visszavágyunk. Nem örökre persze, csak ideig-óráig, esetleg pár éjszaka erejéig. Ez utóbbi esetben nem árt, ha fedél van a fejünk fölött, padló a lábunk alatt, s ha ezekhez falak is társulnak, akkor már valódi lombházról beszélhetünk.

Erdély talán legelső lombháza a közelmúltban készült el, Gyergyóalfalu központjában. A Lukács család telkén áll, a talajszinttől mintegy két és félméteres magasságban. Az építmény megálmodója a család nagyobbik fia, Egon, aki a televízióban látott először fára épített házat. A szülők hajlottak rá, hogy eleget tegyenek fiuk óhajának, ám a kivitelezésnek volt egy jelentős infrastrukturális akadálya: Kolozsváron tömbházlakásban él a család, s bár Kajántón van egy telkük, azon nincs megfelelő teherbírású fa.

Egy ihletett pillanatban aztán a családfőnek, Lukács Jánosnak eszébe jutott a kézenfekvő megoldás, a nagyszülőktől örökölt, Gyergyóalfalu központjában található telek. A telek szélén, a Békény patak partján megtermett füzek nőnek egymás közelében, ideális helyszínként egy lombház számára.

Mivel egy lombháznak nincs földbe ásott alapja, a hatályos romániai szabályozás értelmében nem kell hozzá építési engedély. A kivitelezésre egy helyi faépítész brigádot szerződtettek. A csapat ugyan élőfára még nem ácsolt házat, ám hasonló tapasztalattal már rendelkezett, ugyanis dolgozott a csomafalvi kalandpark kialakításán.

A munkálatok a nyárelőn kezdődtek, a múlt héten pedig már készen állt az építmény. Lukács János elmondása szerint az építőmesterek minden alkotóelemet a helyszínen szabtak le, az előzetes elképzeléseket folyamatosan igazították a helyszín adottságaihoz. Fontos szempont volt, hogy a fákban ne tegyenek kárt. A házat tíz fűzfára szerelt menetelt száras rögzítőelemek tartják. A nyárilak, mely szükség esetén téliesíthető, teljes egészében fenyőből készült. A feljárást egy stabil falépcső és egy hágcsó biztosítja.

A házikónak van egy terasza, ahol akár az egész család elüldögélhet, egyik ablaka pedig a patakra nyílik, ha tehát a lakóknak horgászni támad kedvük, le sem kell fáradniuk a vízpartra. Alighogy elkészült, már sort is kerítettek a felavatásra, apa és két fia a lombházban éjszakáztak. „Kellemes volt, eltekintve az időnkénti nyikorgásszerű zajtól. Nem tudom, hogy időközben megszoktam-e vagy abbamaradt, de tény, hogy amikor következő alkalommal, napközben feljöttem aludni, már nem ébresztett fel” – mondja Lukács János.

A lombháznak az egész falu a csodájára jár. Legtöbben az utcáról csodálják, de volt olyan, aki bekérezkedett, hogy közelebbről is szemügyre vegye, s hogyne akadt volna gyerek, aki kerek perec közölte a szüleivel: neki is kell egy hasonló. A két testvér, Egon és Mátyás odavan a fára épült házacskáért, azt tervezik, legközelebb elhozzák Kolozsvárról a látcsövet, hogy a teraszról azzal pásztázzák a csillagos eget.