A többes állampolgárságú örökhagyó jogválasztása (II. rész)

Ha már választott témánk a külföldi elemet tartalmazó magánjogi viszonyokhoz kötődik, és ezen belül a kettős és a többes állampolgárságú személyek jogválasztásának kérdéskörét érinti, folytassuk azzal, hogy melyek a magyar nemzetközi magánjog hatályos szabályai. A vonatkozó jogszabály az 1979. évi 13. törvényerejű rendelet, ennek is a VI. fejezete, amely az öröklési joggal foglalkozik. Nem túl hosszú a 36. szakasz, amiért annak mind az első, mind a második bekezését szó szerint fogom idézni:

„(1) Az öröklési jogvisazonyokat annak a jognak az alapján kell elbírálni, amely az örökhagyónak halála pillanatában személyes joga volt. Ez a jog az irányadó abban a kérdésben is, hogy mennyiben van helye az örökség vételének és az örökségről való rendelkezésnek.

(2) A végintézkedést annak a jognak az alapján kell elbírálni, amely az örökhagyónak halála pillanatában személyes joga volt. A végintézkedés és annak visszavonása alakilag érvényes, ha megfelel a magyar jognak, vagy a) a keletkezés, illetőleg a visszavonás helyén és idején hatályos jognak, vagy b) annak a jognak, amely a végintézkedés létrejöttekor, vagy annak visszavonása időpontjában, vagy az örökhagyó halála idején az örökhagyó személyes joga volt, vagy c) a végintézkedés létrejöttekor, annak visszavonása időpontjában, illetőleg az örökhagyó lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén hatályos jognak, vagy d) ingatlanra vonatkozó végintézkedés esetén az ingatlan fekvésének helyén irányadó jognak."

Amikor ennek az ismertetőnek a megírásához anyagot gyűjtöttem, beleolvastam jeles magyar szerzők szakdolgozatába, amelyekben egyesek a fenti jogszabály „felújítását", mások a készülő Polgári Törvénykönyvbe történő belefoglalását javasolták. Hogy végül is a magyar törvényalkotó mit fog tenni ebben a kérdésben, az majd az új Ptk. elfogadása után fog kiderülni. Talán ennél fontosabb összevetni a készülő Magyar Polgári Törvénykönyvnek és a hatályos (új) Román Polgári Törvénykönyvnek az öröklés tartalmi részére vonatkozó előírásait, mert az kettős (román és magyar) állampolgárságú örökhagyóknak – jogválasztásuknál -, ha egyáltalán választani fognak, a hasonlóságokra és a különbségekre is figyelniük kell.

Csak néhány helyzetet kívánok bemutatni, éspedig azt, amikor az örökhagyó után leszármazói (gyerek, unoka, stb.) és túlélő házastársa örökölnek, majd pedig azt, amikor nincsenek leszármazók, de a túlélő házastárs mellett az örökhagyó szülei is örökölnek. A román örökösödési jog szerint a leszármazók örökrésze ebben a „felállásban" mindig, együtt az örökség ¾ része, a túlélő házastársé pedig, azaz az özvegyi rész a hagyaték ¼-e. Ez pedig nem életfogytiglani haszonélvezeti jog vagy egyéb dologi jog, hanem tulajdonjog. A Magyar Polgári Törvénykönyv tervezetében, közelebbről a 7.58. paragrafusban, amely A házastárs öröklése leszármazó mellett címet viseli, szó szerint ez áll:

„(1) Az örökhagyó házastársát leszármazó örökös mellett megilleti a) a holtig tartó haszonélvezeti jog az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon ; és b) egy gyermekrész a hagyaték többi részéből". A különbség szembetűnő, szükségtelen tovább magyarázni.

A Román Ptk. 972. szakasza szerint az örökhagyó túlélő házastársának a hagyaték 1/3 része jár akkor, ha az elhunyt szüleivel és ennek testvéreivel együtt örököl. Ha azonban csak a szülőkkel, vagy csak az elhunyt testvéreivel örököl együtt, már a hagyaték fele része az övé. A Magyar Ptk. tevezetében, jelesül a 7.60. paragrafusban, amely Házastárs öröklése szülő mellett ) című, ezt olvastam:

„(1) Ha leszármazó nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa örökli az örökhagyóval közösen lakott lakást és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakat.

(2) Az (1) bekezdésben nem érintett hagyaték felét az örökhagyó házastársa örökli, másik felét az örökhagyó szülei öröklik fejenként egyenlő arányban.Az öröklésből kiesett szülő helyén a másik szülő és az örökhagyó házastársa örököl fejenként egyenlő arányban. (A testvér, a testvérek és ezek leszármazói tehát ebben az örökösi összetételben nem örökölnek.) Ez különben egyértelműbb a 7.61. paragrafusból, amely Házastárs egyedüli öröklése címet viseli: „Ha leszármazó és szülő nincs vagy nem örökölhet, az örökhagyó házastársa egyedül örököl."

Nemrég egy ismertetőmben az éllettárs örökléséről volt szó. Az abban közöltek kiegészítéseképpen ide másolom a készülő magyar Ptk. nagy vitát kiváltó két paragrafusát. Az élettárs öröklése, 7.63.paragrafus: „(1) Az örökhagyó éllettársa az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzú tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon holtig tartó haszonélvezeti jogot örököl, ha az életközösség legalább 10 évig fennállt és az öröklés megnyílásakor fennáll." Majd pedig a 7.64. paragrafus (Bejegyzett élettárs öröklése): „Az örökhagyó bejegyzett élettársa törvény szerint úgy örököl, mint az örökhagyó házastársa, és az öröklés házastársra vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni kell az örökhagyó bejegyzett élettársára."

Befejezésül talán még csak annyit: a jogválasztás nem az örökösök, hanem a kettős vagy többes állampolgárságú örökhagyó joga, amit ő a választott jog szabályait betartva tehet meg a végakaratra vonatkozó előírások betartásával!

banner_saW4mTn2_eurot_Anyasagi_webb_2024-10-15_300x250.png
banner_WcGrRqIF_eurot_Anyasagi_webb_2024-10-15_970x250.png
banner_Vs7ERmQb_eurot_Anyasagi_webb_2024-10-15_728x90.png

Kimaradt?