Logopédus: hátrány éri azokat a gyermeket, akik falusi iskolában tanulnak

Azok a kisiskolások, akik vidéken laknak, járnak iskolába, és valamilyen beszédhibával küzdenek, még esélyt sem kapnak arra, hogy szakember lássa őket – hangzott el azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet Csép Andrea, az RMDSZ Nőszervezetének Maros megyei elnöke szervezett szakemberek részvételével Marosvásárhelyen a Gecse utcai református egyházközség tanácstermében.

Az iskolapszichológusok és logopédusok néhány éve nem a megyei tanfelügyelőségek hatáskörében tevékenykednek, hanem a Megyei Nevelői és Tanácsadói Erőforrások Központ keretében – ismertette László Enikő iskolapszichológus a Maros megyei helyzetet, akitől megtudtuk, hogy az intézmény munkaközösségét 58 iskolapszichológus és 21 logopédus, 4 általános pszichológus, egy koordinátor és egy igazgató, valamint 8 iskolai mediátor alkotja.

Számszerűleg ez nem tűnik kevésnek, de gyakorlatilag mégis kevesen vannak – mondta a szakember.  Egy iskolapszichológusnak 800 iskolás gyereket vagy 400 óvodást kell ellátnia, a logopédusnak 300 beszédhibás kisgyerekkel kell foglalkoznia. Az előbbinek a tanácsadás a fő feladata, ami azt jelenti, hogy három-négy alkalommal találkozik a gyerekkel, annak szüleivel és tanítójával, tanáraival, ha szükségét látja. Csakhogy a kisgyerekeknek általában nem tanácsadásra van szükségük, hanem terápiára, amely nem három-négy találkozást jelent, hiszen sokkal hosszabb folyamatot igényel.

Ehhez hasonló a logopédus tevékenysége is, aki előbb felméri a gyerekek beszédkészégét, beszédhibáját, majd elkezdi a kezelést, amely szintén hónapokat vesz igénybe. Kacsó Erika logopédus arról is beszámolt, hogy a 21 Maros megyei logopédus közül mindössze nyolc magyar anyanyelvű, amely tovább nehezíti a helyzetet, hiszen beszédhibát csak anyanyelven lehet korrigálni. A szakember arra is rámutatott, hogy a falusi gyerekek esélytelenül indulnak az életben, hiszen a logopédusoknak még arra sincs lehetőségük, hogy szűrést, nemhogy kezelést végezzenek a falusi iskolákban.

A Diszlexiás Gyerekekért Egyesület elnöke, Bartók Éva iskolapszichológus elmondta: annak ellenére, hogy 2015-ben a szenátus megszavazta a diszlexiás gyerekek oktatására vonatkozó törvényt, még mindig nem lépett érvénybe, hiszen a speciális iskolákban dolgozó pedagógusok, szakszervezetek azonnal bojkottot indítottak ellene. Attól tartottak, hogy amennyiben a törvényt elfogadják, veszélybe kerülnek ezek az iskolák. Holott a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia nem betegség, nem szellemi fogyatékosság, hanem egy olyan sajátosság, amelyre külön figyelni kell, és a hagyományostól eltérő oktatási módszert alkalmazni. Európai viszonylatban Olaszországban működik a legjobb törvény – mondta a szakember.

A kerekasztal-beszélgetésen részt vett Kiss Rózália tanítónő, valamint Fejes Réka, az elemi oktatásért felelős tanfelügyelő is, aki saját tapasztalataikról beszéltek, illetve Markó Béla szenátor, aki a mai tanügyi állapotokat jellemezte. 

Kapcsolódók

banner_bcxvIA0Y_2.jpg

Kimaradt?