Aktuális tudományos kérdésekről beszélgettek a Sapientia EMTE tanárai szombaton a Szent György Napokon, fiatalokkal ismertetve az egyetem oktatási kínálatát. Megtudtuk például, hogyan távolodhatunk el a fogyasztói társadalom elvárásaitól, és milyen nehézséggel találkozunk ebben a folyamatban.

Nistor Laura szociológus a divatok és trendek világáról beszélt. Bevezetésképp emléketetett arra, fogyasztói társadalomban élünk, amelyben a mennyiség a referencia: hány autó, mekkora lakás stb., így nem a minőség vagy a személyre szabottság a fontos. George Ritzert idézve elmondta, olyan termékeke vásárolunk gyakran, amik „semmik”, mégis fontosak számunkra. Más társadalomkutatók szerint élménytársadalomban élünk, amelyben a reklámok olyan igényeket támasztanak bennünk, amelyekről korábban „nem „tudtunk”. Életünk cseppfolyássá válik, „medúzák leszünk”, akik egyik élménytől a másikig úszik.

A fenntarthatatlan fogyasztásról elmondta, „hulladék-tájak” jelennek meg, mivel a szemét egész tájegységeket képes elfoglalni – ma már antropológusok, szociológusok vizsgálják ezeket a halmokat, amelyekkel az adott társadalmat jól tudják jellemezni.

A divat is szóba került. Legkézenfekvőbb példája az öltözködés, de számos területen tetten érhető. A divatcsinálók által javasolt újdonságok elfogyasztásáról beszélhetünk, amelyekre rácsatlakozva túlfogyasztás keletkezik a gardróbunkban – felmérések szerint ruháink húsz százalékát használjuk.

Kérdés, hogyan kapcsolódhatunk le a trendekről: olyan vásárlási formákat alakíthatunk ki, amelyekben egyéni motivációk – megtakarítás, helytakarékosság például – segíthetnek, illetve az ökoetikai öntudatosság, azaz a környezetre való figyelés, vagy a társadalometika, azaz megnézni például, hogy botrányos, embereket kizsákmányoló cégektől vásárolunk-e.

Fogyasztás és etika

Kérdés ugyanakkor, hogy van-e relevanciája az etikának a fogyasztásban napjainkban, amikor a fogyasztás az egyik legfontosabb társadalomstrukturáló erő, meghatároz jobban, mint a végzett munkánk. Az a kevés, amit tehetünk, lelkiismereti kérdés, eldönthetjük, hogy ne vegyünk részt egy etikátlan termelési módban legalább a gardróbunk szintjén. Választhatunk természetes anyagból készült termékeket, odafigyelve arra, hogy lebomló anyagról beszélünk-e, hogyan hasznosíthatjuk újra stb.

A környezettudatos opciók persze gyakran drágák, így például a hibrid autó. Egyes irányzatok szerint viszont nem is ez a megoldás: vannak, akik elutasítják magát a vásárlást, másfajta értékeket tesznek fontossá. Ez persze energiát, informáltságot, időt igényel, így nehéz megvalósítani.

Fogyasztásellenes üzenetekből is bőven találni: sokan nem kívánják támogatni a pénz vezérelte gazdaságot: ők mindig közösségek szintjén szerveződnek, egymásnak adományoznak termékeket például. A sharing economy, azaz megosztáson alapuló gazdaság a hagyományos gazdaság mellett létezik már, de maga a megosztás is pénz vezérelte formát ölthet.

Végül léteznek a teljes önellátásra alapuló öko-falvak, amelyek maguk látják el a közösséget, és nem kapcsolódnak a gazdaságra.