Mit várhat a világ az amerikai elnökválasztásoktól?

Mit várhat a világ és Kelet-Európa az idei amerikai elnökválasztásoktól? A kérdés – a világ és kelet-európai térség kényes politikai helyzete miatt – most időszerűbb, mint bármikor. A legesélyesebb amerikai elnökjelöltek ismeretében ezt próbálta körüljárni Stephen Martin Walt, a Harvard Egyetemhez tartozó John F. Kennedy kormányzati felkészítői iskola professzora.

Hillary Clinton – kizárt az „unortodox külpolitika”

Stephen Martin Walt szerint a kérdés Hillary Clinton esetében viszonylag egyszerű. A szenátorasszony külpolitikai véleménye néha változik, ám tapasztalata számottevő, nem csupán azért, mert elnökfeleség, mert két alkalommal is szenátori mandátumot nyert, hanem azért is, mert betöltötte a külügyminiszter tisztségét. Kampánycsapatában jeles külpolitikai szakértők is helyet kaptak, így mind Hillary Clinton mind pedig csapata részéről kevésbé feltételezhető, hogy „unortodox diplomáciát” folytasson. Ez a tény egyben biztosítékot jelenthet a külföldi országok kormány kormányai számára.

Hillary Clinton külpolitikája rokonítható a Barack Obamáéhoz, legfeljebb némileg élesebb lesz. Szenátorként támogatta az erő alkalmazását (Irak esetében is), külügyminiszterként támogatta az amerikai csapatok afganisztáni növelését. Külügyminiszterként azonban meglepetésszerűen érte Oroszország ukrajnai erőszakos beavatkozása, és rossz tanácsokat adott Szíria esetében is.

Hillary Clinton és tanácsosai hisznek az Egyesült Államok mindenhatóságában, abban, hogy Washington bármilyen problémát képest megoldani a Föld bármely részén. Azok számára viszont, akik nem akarnak gyökeres változásokat, és akik olyan kormánycsapatot szeretnének, amely ismeri a kormánygépezet működését, a legjobb jelölt Hillary Clinton lenne.

Hillary Clinton kampánya során hangsúlyozta, támogatni kívánja szövetségeseit az Oroszország elleni keményebb szankciókban, és azon van, hogy csökkentse az Európai Unió függőségét az orosz földgáztól. Véleménye szerint határozott akciók hiányában Moszkva tovább terjeszti hatalmát a Krím-félszigeten túl.  Külügyminiszterként azonban azon volt, hogy javítson Washington és Moszkva kapcsolatain

Donald Trump – csődös üzletember Amerika élén

Az idegengyűlölő, populista Donald Trumpot nem kedvelik a politikai realizmus hívei. A jelöltlista élére is csupán populizmusa miatt kerülhetett. Donald Trumpnak nincs világos bel- és külpolitikai stratégiája. Fölöslegesen kreál magának ellenségeket, nagyobb vámtarifákat akar, falakat kívánna építeni a migránsok feltartóztatásáért. Muzulmán ellenes politikát folytat és nem ismeri fel, hogy ezzel nem az Egyesült Államoknak, hanem az Iszlám Államnak tesz jó szolgálatot. A politikai realizmus hívei szerint nagy veszélyt jelente az, hogy a világ legerősebb országának élére egy olyan üzletember kerülne, aki több alkalommal is csődhelyzetbe került, beruházásai korántsem voltak kifizetődőek.

Arról senkinek nincs fogalma, milyen is lenne az Egyesült Államok külpolitikája Donald Trump elnöksége alatt. Azt sem lehet tudni, kivel tanácskozik ilyen kérdésekben (feltehetően senkivel – véli Stephen Martin Walt), és egyáltalán nem biztos, hogy tudja, milyen is a modern diplomácia, miként kell háborúzni. Nagy veszélyt jelent az is, hogy számos karrierista keresné majd kegyét, hogy győzelme esetén beférkőzzék a Fehér Házba.

Donald Trump elnökségével kiismerhetetlenné válna az Egyesült Államok sorsa, amely hasonló lehet a Mussolini által vezetett Olaszországéhoz.

Donald Trump nagyra becsüli Vlagyimir Putyin érdemeit, szerinte az orosz elnök olyan politikus, akivel lehet tárgyalni. Az elnökjelölt szerint a nagy kérdés az, hogy miért költ Washington dollármilliárdokat olyan országok védelmére, amelyek maguk is megvédhetnék magukat vagy egy más nagyhatalom védhetné meg őket.

Ted Cruz – ballisztikus rakétákat Kelet-Európába.

Mit lehetne mondani egy olyan elnökjelöltről, amelyet sem saját pártja, sem a szenátus nem fogad el – kérdezi Stephen Martin Walt, Ted Cruzra gondolva. Az, akit zavar a tény, hogy jelenleg az Egyesült Államok elnöke a legnépszerűbb ember, annak nem kell aggódnia: elnökként Ted Cruz majd megoldja ezt a gondot – véli a professzor.

Ted Cruz nem tekinti fontosnak a külpolitikát, kivételt képez az az álláspontja, miszerint az Egyesült Államoknak minél jobban fel kell készülnie a migránsok elutasítására. Mint mondta, elnökként nyomban megsemmisítené az Iránnal között egyezményt, amiből politikai megfigyelők azt a következtetést vonják le, hogy nem érdeke szigorú nemzetközi ellenőrzés alá helyezni az iráni atomprogramot, és az sem, hogy gesztusával magára haragítaná az egyezményt támogató többi államot. Azt sem tartják kizárnak, hogy képes lenne Irán bombázására is. „Trumpban az zavar, hogy senki sem tudja, mint fog tenni, Cruzban viszont az, hogy tudjuk, mit fog tenni” – véli Stephen Martin Walt.

Ted Cruz azok közé tartozott, akik halálos csapásmérő fegyverekkel kívánták felszerelni Ukrajnát, hogy ezzel kivédhesse Oroszország agresszióját. Támogatta a Moszkva elleni gazdasági szankciókat és úgy vélte, az Egyesült Államoknak cseppfolyósított földgázt kell a Balti-államokba szállítania, hogy kivédjék Oroszországgal szembeni olajfüggőségüket. Egyben felhívta országa katonai szakértőit, telepítsenek ballisztikus rakétákat Kelet-Európába.

Bernie Sanders – a „kövér bankszemberek” ellen

Bernie Sanders választási kampánya során mindenről beszélt – legkevésbé a külpolitikáról. 2003-ban ellen volt az iraki háborúnak, ám nem nevezhető „galambnak” a „sólymok” között, mivel támogatja országa fegyverkezését. Nem tudni viszont, milyen lenne az ázsiai, afrikai külpolitikája, mi lenne az álláspontja Oroszországgal, a menekültekkel kapcsolatosan.

Bernie Sanders szerint a „kövér bankszakemberek” uralják a pénzügyi és gazdasági rendszert, az amerikai állampolgároknak csupán morzsákat juttatnak.

Az feltehető, hogy elnökként nem sok gondot fordítana a külpolitikára, kerülné az ellentéteket olyan országokkal, amelyek nem fenyegetik közvetlenül az Egyesült Államokat, ám nem tudni, miként cselekedne vészhelyzetekben.

Oroszországot illetően Bernie Sanders nagyjából Hillary Clinton vonalát követi, az európai államokkal együtt keményebb szankciókat ígér Vlagyimir Putyin teljes politikai és gazdasági elszigeteléséért, ugyanakkor viszont szükségesnek tartja az együttműködést Moszkvával, az Iszlám Állam legyőzéséért.

Marco Rubio – Washington nem tanult a neokonzervatív tapasztalatokból

Azok számára, akik ostobaságnak tartják Irak lerohanását, Marco Rubio lenne a megfelelő elnök. Marco Rubiót a meggyőződéses konzervatívok támogatják. Internetes oldalán új amerikai évszázadot ígér, külpolitikájában pedig neokonzervatív vonalat követ. Szerinte az Egyesült Államok végzetesen legyengült és az „erős Amerika” visszaállítását ígéri.

Csökkentené az illetékeket és Washington költségvetési kiadásait, és bár növekvő szabadságot hirdet, nincs ellenére annak, hogy a nemzetbiztonsági hivatal továbbra is lehallgassa az amerikai állampolgárok mobiltelefonjait.

Országa számára Iránt tartja a legnagyobb veszélynek, erős gazdasági kapcsolatokat tartana fent Kínával, ugyanakkor Pekinget figyelmeztetné az emberi jogok tiszteletben tartásának szükségességére is.

„Marco Rubio elnökké választása azt jelentené, hogy az Egyesült Államok semmit sem tanult a tragikus neokonzervatív tapasztalatokból. Megválasztásával az Egyesült Államok méltán bűnhődne” – figyelmeztet a professzor.

Marco Rubio magas is támogatja az Oroszország elleni szankciókat, de úgy véli, a Krím-félsziget immár véglegesen Oroszországhoz tartozik. Álláspontja szerint Washingtonnak minden kapcsolatot be kell szüntetnie Moszkvával az ukrajnai válság megnyugtató rendezéséig. Támogatja, hogy Kelet- és Közép-Európába nehézfegyvereket és csapatokat küldjenek.

Kapcsolódók

Kimaradt?