„Új életfelfogást és végtelen hálaérzetet kaptam a sorstól azon az estén, amiről azt gondolom, hogy meg fogja változtatni az életemet” – nyilatkozta a Maszolnak az a huszonéves székelyföldi lány, aki csodával határos módon élte túl a bukaresti Colectiv klubban történt szerencsétlenséget.

Interjúalanyunk nem járult hozzá neve, foglalkozása és lakhelye közléséhez. Ezt azzal indokolta: nem szeretné, ha „kisvárosi szenzáció” lenne abból, ami vele történt. Gondolatait a Bukarestben átéltekkel kapcsolatban a Facebook-oldalán is megosztotta. „Amit a közösségi oldalra írtam, azt vállalom, bár elsősorban a barátaimhoz szólt a mondanivalóm. Ám nem szeretném, ha más felületeken is a személyem lenne a téma” – magyarázta portálunknak.

Minek köszönhető, hogy semmi bajod nem esett péntek este?

Még nem ütött ki a tűz, amikor elkezdtem nagyon szédülni a teremben, és megkértem a páromat, hogy kísérjen ki a levegőre. Kiértünk a bejárat elé, és hirtelen özönleni kezdett a tömeg és ömleni a füst.

Hány perccel a kiérésetek után kezdtek menekülni a teremből az emberek?

Körülbelül két perc telhetett el.

Meg tudnád-e erősíteni, hogy a tűzoltók elkéstek, mert amire a klubhoz értek, már csak füstölt a terem?

Nem tudom pontosan, hogy mikor érkeztek a tűzoltók, mert akkora már a rendőrök elküldtek minket a bejárat elől, így nem láttam már, hogy van-e még tűz vagy sem. Ám ahogyan én láttam, a tűz alig pár percet tartott. Így teljes mértékben elképzelhetőnek tartom, hogy amire a tűzoltók odaértek, már nem volt mit eloltani. Hiszen másodpercek alatt kapott lángra a teljes terem, és percek alatt leégett, ami leéghetett.

A mentők mennyi idő múlva érkeztek ki?

Ezt is csak hozzávetőlegesen tudnám megmondani. Egyikünk sem az óráját nézte abban a helyzetben. Becsléseim szerint 15 perc múlva értek ki, ami szerintem Bukarestben jó reakcióidőnek számít.

Meg tudod-e erősíteni, hogy akadt fiatal, aki visszatért a klubba segíteni a bajba jutottakon?

Igen. Többen is voltak, akik épségben kijutottak, de visszamentek barátokat, barátnőket kimenteni. A többségük több embert is kihozott. Akadtak olyanok, a visszatérésük után már nem jutottak ki, vagy akik súlyos sérüléseket szenvedtek. Személyesen egy embert ismerek, aki épségben kijutott, aztán visszament valakiért. Testfelületének 40 százaléka égett meg, harmadfokú égési sebei vannak, a légútjai is megégtek. De kijutott a két lábán.

Mi történt az alatt a néhány perc alatt, amíg kiértek a mentők? Igaz, hogy a sebesültek a járókelőknek könyörögtek, hogy vigyék kórházba őket?

Igaz. Kétségbeesetten kérték a segítséget azok, akik a két lábukon kiértek, vagy ki tudtak vonszolni valakit, aki mar nem volt magánál. Adott pillanatban mi is el akartuk vinni az autónkat a helyszínről, hogy teret engedjünk a mentőknek, és hozzánk is rohantak sebesült emberek, hogy vigyük el őket. Időnk sem volt válaszolni, már ott volt mellettünk egy mentőautó személyzettel, akik rögtön átvették őket. Nem láttam, mert nem erre figyeltem, de úgy értettem, hogy sokan voltak olyanok, akiket épségben lévő barátok vittek el autóval a kórházba, illetve olyan személy is akadt, aki taxival jutott oda.

A klubban valóban csak egy kijárat volt használható akkor este?

Igen. Egyetlen ki/bejárata van a helyiségnek, egy duplaajtó, amelynek az egyik szárnya le volt zárva. Amikor ezt a szárnyat az embereknek sikerült kitépniük a helyéből, a betóduló oxigéntől meg nagyobb lett a tűz és a mérgező füst. Sokan a mérgező füsttől ájultak el, az ajtóban is kialakult egy emberkupac, és szó szerint egy emberhalmon mászott ki az, aki csak tudott.

Tehát azt a variánst, miszerint az égő szivacsréteg mérgező füstöt árasztott te is valószínűnek tartod?

Teljes mértékben. Nem tudom, milyen kémiai tartalma volt a füstnek, de a töménysége és a mennyisége elegendő volt ahhoz, hogy megfulladjanak az emberek.

Mennyi időt töltöttél a klub előtt?

Körülbelül egy órát.

Ezalatt kiérkeztek a rendőrök és az ügyészek is? 

Rendőrökre, tűzoltókra, mentősökre emlékszem, ügyészekre nem. Akkor nem kérdeztek senkitől semmit, csak mentettek, amit menteni lehetett. Tudtommal csak másnap vagy harmadnap kezdtek el kihallgatni embereket.

Hétfő este őrizetbe vették a klub három tulajdonosát. Erről mi a véleményed?

Bennem nem fortyog az, hogy bűnöst és büntetést kell találni, mert sokkal erősebb bennem a fájdalom és az a gondolat, hogy soha többé hasonló tragédiának nem szabad megtörténnie. Nem ismerem sem a tulajdonosokat, sem a koncert szervezőit, nem tudom, hogy kinek az ötlete volt a tűzijáték, ki gyújtotta meg, kinek a felelősege lett volna megteremteni és ellenőrizni a biztonságos körülményeket. Ez nem történt meg, most már mindegy. A fontos az, hogy ezután mi történik, hogy ne fordulhasson elő többé hasonló felelőtlenség.

Mennyire nehéz most minderről beszélni?

Azért tudok beszélni róla, mert még valójában nem fogtam fel teljesen, hogy ez valóban megtörtént. Annyira banálisnak tűnnek számomra az a mód és azok az okok, amelyek miatt ez a tragédia megtörténhetett, hogy meg három nappal később sem tudom elhinni.

Csodának tartod-e, hogy két percen múlhatott az életed?

Spiritualizálni nem szeretnék, de én mar régen nem hiszek a véletlenekben. Van, aki Istennek nevezi, van, aki gondviselésnek, van, aki csak egyszerűen szerencsének. Nem tudom, minek nevezzem, de meggyőződésem, hogy nem véletlen volt, hogy éppen akkor szédültem meg, és mentem ki a helyiségből. Nem mondanám azt, hogy csoda, de vallom, hogy Valaki vagy Valami vigyázott rám akkor este.

Próbálod-e elfelejteni, ami akkor este történt?

Én egy pillanatig sem bántam vagy bánom azt, hogy ott voltam. Egyrészt, mert arra gondolok, hogy ha akkor nem vagyok ott, akkor nagy valószínűséggel a párom sem kerül ki onnan a két lábán. Másrészt, mert teljesen új életfelfogást és végtelen hálaérzetet kaptam a sorstól azon az estén, amiről azt gondolom, hogy meg fogja változtatni az életemet.