Székelyföldi erődített templomokról franciául
Hubert Rossel már több mint 25 éve ismerkedik a Székelyfölddel és ahhoz, hogy mások is eljöjjenek és megértsék amit itt látnak, könyvet írt a székelyföldi erődített templomokról Les églises fortifiées du pays Sicules címmel. A könyvet nem csupán útikalauznak szánta, de azoknak is ajánlja, akiknek kedvük támadna akár komolyabban is elmélyülni a témában.
A kötetet több helyen is bemutatták, a turné utolsó állomása Marosvásárhely volt, ahol a Teleki Téka nagyterme adott otthont az eseménynek és ahol maga a szerző beszélt a kötet előzményeiről, illetve azokról a szempontokról, ahogyan megírta és megszerkesztette a munkáját, bemutatva elsősorban Erdélyt, a székelyeket, valamint 80 székelyföldi erődített templomot.
Hubert Rossel Brüsszelben született, francia az anyanyelve és Svájcban él. Magyarul is tud egy keveset, a könyvbemutatón magyarul köszöntötte a jelenlevőket, elmondta, hogy az írott nyelvet jobban érti, mint a beszéltet. Történelem és földrajz szakot végzett, ezért, ahogy mondta, számára nem okozott nehézséget megérteni az erdélyi állapotokat. De egy nyugati, ha Erdélybe látogat, nem ismeri az összefüggéseket, ezért nem is érti azt, amit lát. És mivel erre vonatkozó anyag sincs a nyugatiak számára, úgy látta jónak, ha ír egy könyvet arról, amit ő látott.
Első lépésben azt magyarázza el, hogy hol fekszik Erdély, illetve, hogy mi a különbség a történelmi és a jelenlegi Erdély között, kik a székelyek, hol éltek korábban, melyek most azok a megyék, amelyekben székelyek élnek, illetve mi volt a korábbi meghatározás a mai mellett. Térképekkel illusztrálja, tudományos kutatók adataira alapozza mindazt, amit leír.
Az erődtemplomok ismertetésénél leginkább Tüdős S. Kinga és Gyöngyössy János munkáira hivatkozik, de gyakran idézi Orbán Balázst is. Pontosan leír mindent, fotóval és az alaprajzzal illusztrálja, az értékes részletekre külön kitér. Három típust különböztet meg: az alacsony fallal körbeépítettet, a magas, várfallal körbevettet, illetve a templomerődöt, amely valódi erődnek számított. Valamennyiről leírja, hogy mikor épült, milyen feljegyzések maradtak róla és milyen szerepet töltött be a közösség életében, használta-e az valódi védelemre. Többek közt Sepsiszentgyörgy, Maksa, Illyefalva, Nagyajta, Zabola, Székelyderzs, Csíkszentmihály, Csíkkarcfalva, Gelence templomai, azok sajátosságai szerepelnek a kötetben.