Lelki- és kézikönyv jelent meg a külföldön munkát vállalóknak

Leendő külföldi munkavállalóknak és családjaiknak írta le személyes élettapasztalatait a sófalvi születésű, Csíkszeredában élő Farkas Attila. A szerzői kiadásban megjelent könyvet – mely praktikus zsebkönyv, de érzékeny helyzetkép is – hétfő délben mutatták be a Hargita Megyei Tanács márványtermében.

Élvezetes olvasmány és brutálisan őszinte ön- és társadalomkritika – ezt szűrtük le a Farkas Attila Az a csodálatos külföld – avagy: Térj vissza vándor, nem lehet két hazád című könyvéről, a hétfői csíkszeredai sajtóbemutatón.

Személyes élettörténetén olyan egyéni tapasztalati tőkét szerkesztett könyvbe, amely tanácsadásként és társadalomkritikaként is olvasható, de mindenképp egy élő, húsba vágó, aktuális trendnek készít tényfeltárást: a külföldi munkalehetőségért külföldre távozó fiatalok, és az ekként emigránsokká váló erdélyiek szegmensében.

Tényfeltáró kalandregény stílusában

Milyen lehet tört angolságú székelyként egy montanai nemzeti parkban dolgozni? Hát egy amerikai egyesült államokbéli golfklubban? Hát utána egy angliai raktárban? Kalandos – adja meg a választ vaskos könyvével a szerző-főszereplő.  A közönségtalálkozón el is mondta: gyerekkora óta vágyik Amerikába, tíz évvel ezelőtt Sófalváról a csíkszeredai Sapientián kezdte el a tanulmányokat, közönségkapcsolatok majd szociológia szakon – itt adódott kulturális diákcsere-programban a lehetőség kipróbálni magát.

Kipróbálni magunkat: ez a kulcsszó is az egészben: „a tapasztalatokban lehet megkapaszkodni később is” – vallja a külföldön összesen három évet eltöltő szerző. Így számol: 6000-7000 lejbe kerül egy ilyen út a nyári csereprogramban, amit kinn dolgozva 3-4 hónap alatt, a nyár végére, megduplázva hozunk vissza – ebből ügyesen lehet gondolkodni itthon, mondta. Ilyen progamon keresztul a szerző háromszor is volt már Amerikaban. Mellette élettapasztalatot és nyelvtudást szerzel – összehasonlításként az európai mezőgazdasági munkákra menőkkel ez az előnyösebb Farkas Attila szerint.

Könyve emellett a brutális őszinteséggel is dolgozik: olyan arcra eséseket is beleír, amelyek jó szolgálatot tehetnek a nyomain elindulóknak. Ezt a kötet végén hat konkrét tanulságban foglalja össze, mintegy életleckeként.

Olvasmányos és szórakoztató a könyv blogos, internetes naplós stílusa – mint elmondta, ezeket már kintléte alatt is írta, ekként is tartva a kapcsolatot az iskolatársakkal, kollégákkal. A „brutalitást” arra a szövegkezelési megoldásra mondjuk, amikor az őszinte beszédhez zárójelben a „kihúzott”, még őszintébb változatot is benne hagyja (pl. a „nem lehet” után a „nem akarom”). Mindez a könnyed mesélés netnaplós szövegkörnyezetében lendületes, humoros marad.

Könyv szülőknek is – túlélőkönyv érintetteknek

Farkas Attila nem csupán alanya a könyvnek, hanem a jelenség kutatója is. Mint elmondta, ez eredménye annak, hogy a Sapientián „társadalomkritikai szemlélettel gazdagodott”. Faggatja céljaikról a kinn dolgozókat – a könyvben egyébként elméleti síkon is rendszerezi az élményeit, tanulmányszerű, de olvasmányos szerkezetben.

Kulcsszó továbbá az Etikai Kódex – amit saját magadnak kell felállítanod: első szabály persze a „próbálj egymagadban érvényesülni”, azaz ne a kinti magyarokra csimpaszkodj.

A szülőknek is ad szempontot a külföldi csereprogramokra vállalkozó gyerekeik helyzetéről való gondolkodásra. Azt is megvizsgálja, melyik esetben követ el „merényletet maga ellen” a szülő, és hogyan segítheti a gyerekét. Az olvasmány alapján ezt ki-ki maga értékelheti, de egy biztos: még hiányzik az a motivációs rendszer, amely még elutazása előtt „megfogja” a fiatalokat, hogy visszatérve olyan támogatást kapjanak – akár indulótőke szintjén –, hogy eleve vissza akarjanak térni, ne pedig az emigrációt lássák járható útként.

Mítoszok és tévhitek

A csíkszeredai közönségtalálkozón jó volt hallgatni Farkas Attila meggyőző előadását, sztorizását arról, amit akár mítoszrombolóként is értelmezhetünk. A közhiedelemmel ellentétben például – szerinte – sokkal élhetőbb város Torontó, mint New York, az angliai munkavállalói élményei pedig (az ottani közösség és társadalom viszonyulása miatt) kritikán aluliak.

Különben a szerző kíméletlen mind a saját tapasztalatait értékelve, mind a generációjával szemben. Azt vallja: fel kell készülni lelkileg arra, hogy mentalitásváltás fog érni a kinti munka során. „Így is, úgy is az fog érni, csak nem mindegy, te irányítod-e” – mondta a találkozón.

Mindazonáltal a könyv leszögezi: a magyarokat mindenütt megbecsülik, büszkék lehetünk erre.

Kritikus határok – „belső határőrökkel”

Farkas Attila tapasztalata szerint a „kritikus határ” a kinn maradásra külföldön egyhuzamban eltöltött 2 év. Ez az, amely után a hazatérési index rohamosan esik – a honvágy, kötődés vékonyodik, majd elszakad. A „látogatóba megyek haza” kijelentés után ugyanis már a kivándorlás tényét konstatálhatjuk. A „belső határőrök”, amelyek megvédenek a kivándorlási csapdától, ajánlatként azok az életszabályok is lehetnek, melyeket könyvében megfogalmaz: közülük kiemeljük a szorgosságra és önbizalomra biztatást, de a végcél a „visszaadás”, azaz hazatérés.

A szerző szerint jelenleg óriási dilemma, a hazatérés utáni „mit kezdjünk magunkkal itthon?” Mint bevallotta, olyan vízió kell, amely a kinti munkát a hazatéréssel egy képletben működteti már a kiindulási szándék pillanatában.

Szerinte fel kellene készíteni a mai fiatalokat arra is, hogy hogyan gazdálkodjanak a „kinti” keresetükkel. Ugyanakkor a társadalomnak és a politikai szférának is ajánlatokat kéne kidolgoznia a visszatérő fiatalok számára, hisz a megszerzett összegen kívül tapasztalati tőkét is hoznak haza.

Szabadsággyakorlatok, útravalókkal

Farkas Attila nem véletlenül került a témájával a megyei tanácshoz: mind az őt bemutató Bíró Barna Botond székelyudvarhelyi megyei tanácsos, mind a jelen lévő Barabás Csaba beruházás-vonzási irodavezető és Borboly Csaba megyei tanácselnök érzékenyen „topon tartja” a témát, a Hargita megyei fiatalok elvándorlási arányának csökkentése érdekében.

Hozzászólásában Barabás Csaba azt mondta: az önkormányzaton belüli elemzések szerint elsőrendűen nem a pénzkereseti lehetőség, hanem a Nyugatra való szabad kilépés lehetősége jelenti a fő vonzerőt, amely sokáig tiltott volt. Mint a találkozó végén megegyeztek Barabás Csaba felvetésére: az elkövetkezőkben brainstorming, ötletelés keretében folytatják a jelenség vizsgálatát a megyei tanács csoportjával is. 

Kimaradt?