A 36 éves brit asszony, Charlotte Fitzmaurice 12 évnyi aggodalom, fájdalom és szenvedés után, egy sikertelen műtétet követően döntött úgy, hogy elengedi a lányát, Nancyt. „Még most is gyötör a bűntudat, pedig pontosan tudom, hogy azt tettem, ami a kislányomnak a legjobb" - vallotta be a Daily Mirror című brit lapnak a Hír24 írása szerint.

Az asszony most, két hónappal lánya halála után azért vállalta, hogy beszél élete egyik legnehezebb időszakáról, mert azt szeretné, hogy a hozzá hasonló helyzetben lévő szülőknek ne kelljen azt az utat végigjárniuk, amit neki.

„Amikor megtudtam, hogy gyermeket várok, én voltam a világ legboldogabb embere. Alig vártam, hogy leteljen a kilenc hónap és végre a karomban tarthassam őt" - emlékszik vissza a kezdetekre Charlott, hogy aztán felidézze azt a napot, amikor az orvosok két nappal a szülés előtt tudatták vele, egy kezeletlen baktériumfertőzés miatt, várva-várt kislánya súlyos fejlődési rendellenességgel születik majd. Nancy két nappal később vakon, agyhártyagyulladással és vérmérgezéssel született.

Charlotte otthagyta ápolónői állását, és szinte a nap minden percét Nancyvel töltötte, aki anyja elmondása szerint 12 évesen is egy hat hónapos baba szintjén volt. 2012-ben elmentek a kórházba, hogy eltávolítsák Nancy veseköveit. Kiderült, Nancy a beavatkozás közben elkapott egy fertőzést, amit nem tudtak kikúrálni az orvosok. „Folyton sírt. Mivel jóformán az egész életét fájdalomcsillapítókon élte, egy idő után immunis lett a legerősebb koktélra is.

„Ekkor döntöttem el, hogy elengedem. Két évig kilincseltem, mire a bíróság végre engedélyezte, hogy az orvosok megvonják a lányomtól, aki születése óta csövön keresztül tápláltunk, a folyadékot. Augusztus 21-én halt meg. Napokig szenvedett. A sírását valószínűleg sosem fogom elfelejteni, de még a legnehezebb pillanatokban is igyekeztem szem előtt tartani, hogy csak így szabadulhat meg végérvényesen a félelemtől és a fájdalomtól."

Noha a lelkiismeretfurdalása – azt mondja – örökre elkíséri, arra buzdítja a hozzá hasonló sorsú szülőket, ne adják fel a küzdelmet. „Teljesen rendben lévő dolog, ha a gyermekeiket békében akarják tudni, ettől nem szeretik őket kevésbé" - zárta vallomását.