Romániában a papok megtiltják a nőknek az abortuszt, és nem engedik be a nőket a parókiára, ha petevezetékük el van kötve. Ennyire rosszul állunk a nők jogait illetően? Feminizmus kezdőknek.

Ha most van valaki körülötted, és nem egyedül olvasod ezt a cikket, fordulj oda az illetőhöz, és kérdezd meg tőle: "Ha azt mondom, feminizmus, mit mond neked ez a szó?". A kérdés időszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az Adevărul napilapban bemutatott romániai eset, amely a napokban, és nem a 17. században történt.

Suceava megyében egy 27 éves terhes lány súlyos állapotban került kórházba. Az orvosok krónikus autoimmun-betegséget diagnosztizáltak nála, és azonnali terhességmegszakítást javasoltak. Csakhogy a fiatal nő elutasította a beavatkozást arra hivatkozva, hogy papja megtiltotta az abortuszt, mert az bűn. A hatodik hétben lévő nő két hétig szenvedett, közben károsodott a tüdeje, a veséje, szívizomgyulladást kapott, míg végre sikerült rábeszélni őt és családját, hogy egyezzenek bele a műtétbe. A Iasi-i Cuza Vodă szülészet menedzsere, Mircea Onofriescu a napilapnak azt nyilatkozta, nem ez az első eset, amikor papok arra kérik a híveket, hogy hagyják figyelmen kívül az orvosok tanácsait. Elmondta, sajnos száz meg száz olyan pap hírdeti Isten igéjét Romániában, aki ellenzi, hogy a nők művi terhességmegszakításnak vessék alá magukat, hogy fogamzásgátlást alkalmazzanak, hogy a terhesség első felében ultrahanggal vizsgáltassák meg a magzatukat, mert ha baj van, az orvosok a terhességmegszakítást fogják javasolni. "Sajnos ezek a tanácsok egyre gyakoribbak. Vannak papok, akik arra kötelezik a nőket, hogy szüntessék meg a petevezetők elkötését, mert különben nem fogadják őket a parókián. Pedig ez a fogamzásgátló módszer olcsó, a legbiztonságosabb és mellékhatások nélküli. A papoknak egészségügyi szemináriumokon kellene részt venniük, és helyes információval kellene szolgálniuk a lakosságot. Mégsem kellene visszatérnünk a 17. századba", magyarázta.

Mi a helyzet az erdélyi magyarok körében?

Bár az eset Moldovában történt, és az ortodox egyház visszasságait mutatja meg, vajon az erdélyi magyarok körében mennyire tekintenek úgy a nőkre, mint olyan személyekre, akik nem csak anyaként, feleségként élhetnek teljes életet? Mit jelent az erdélyi magyarok körében a feminizmus? Hogyan hangzik, mutatkozik meg a hétköznapokban a patriarchális szemlélet? Vajon könnyen felismerhető-e, hogy érvelésünkben az esszencialista, biologizáló nézetekre hivatkozunk, amikor például azt mondjuk, azért nincs sok nő a politikában, vezető beosztásban, mert a nők nem annyira határozottak, nem elég bátrak?

Konkrét előítéletekre, konkrét választ - ezzel a céllal vágtam bele abba a mini közvéleménykutatásba Kolozsváron, mely csupán két kérdésre szorítkozott: Ha azt mondom, feminizmus, mit mond neked a szó?, Szerinted van-e az életnek olyan területe, ahol a nők hátrányos helyzetben vannak? Szeretném ismét megköszönni azoknak az embereknek, akikkel véletlenszerűen futottam össze az utcán, és ha névtelenül is, de vállalták gondolataikat. A válaszok "kiértékelésében" Geambașu Réka, Kolozsváron oktató szociológus volt segítségemre, akivel a távolság és elfoglaltsága miatt (jelenleg nem tartózkodik Romániában) emailben értekeztem.

A megkérdezetteket a követhetőség miatt kor és nem szerint csoportosítottam.  A továbbiakban a szöveg csak akkor érthető, ha a hanganyagot meghallgattad.

1. Idősebb nők

Az idősebb nők válaszai itt hallgathatók meg.

Az angolszász területeken, például Angliában már a 18 században elkezdődött a harc a nők jogaiért. A mozgalomban a nők és a férfiak egyaránt kivették a részük, őket nevezték később ősfeministáknak. A 19. század végén és a 20. század elején a feminizmus jelensége egyre ismertebbé vált, és olyan jogok mellett foglaltak tömegek állás, mint a nőknek a munkához, a tanuláshoz, a szavazáshoz és a megválaszthatósághoz való joga. A feminizmus a maga sokszínű irányzataival azóta sokat finomodott, és miután a világon sok helyen az alapcélokat gyakorlatba ültették, a figyelem, a feladatok - nagyon leegyszerűsítve - a rejtettebb szexista megnyilvánulásokkal szembeni fellépésre terelődött.

De nem nálunk. A kedves, idős nők a példa rá, hogy sokan, és leginkább az idős generáció, nem ismeri a feminizmus fogalmát. Egyesek szerint például nőiességet, mások szerint a nők uralkodását jelenti. A megszólalók közül viszont sokan úgy gondolják, hogy a feminizmus a nők közötti és sokszor a férfiakkal szembeni összefogást jelenti, egyfajta sisterhood.

Bár a feminizmus jelentését nem ismerik, az idős nők válaszaikban sok mindent érintenek, ami a feminizmus lényegéhez köthető. Sokszor elhangzik, ha a nők például egyenlő esélyeket akarnak a munkaerőpiacon, akkor menjenek a bányába vagy az építkezésekre dolgozni. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy a feminizmus hirdette egyenjogúságot összekeverik az egyformasággal a két nem között. Holott nem erről van szó. A férfi és nő között vannak ugyan biológiai különbségek, de ez semmiképp sem kellene az élet minden területén meghatározó különbség legyen. A helyes megközelítés inkább így hangzik: ha esetleg lenne olyan nő, aki fizikailag megbírná ezt a munkát, akkor miért ne vállalhatná el? És hogy ez megtehesse, biztosítsunk egyenlő feltételeket a számukra.

A feminizmus másik állandó vesszőparipája, hogy a munkahely mellett az otthoni munka mennyire női- és mennyire férfimunka. A hagyományos felfogás az, hogy az otthoni munka (főzés, mosás, takarítás, gyereknevelés) tipikusan női munkák. Ez a patriarchális szemlélet akkor működhet igazán jól, ha a nők ezt magukénak érzik, ha úgy gondolják, ez a "dolgok rendje".

Geambașu Réka szociológusnak 2012-ben jelent meg az Erdélyi magyar feminizmus: érdeklődés hiányában elmarad? című tanulmánya a Szociológiai mintázatok. Erdélyi magyarok a Kárpát Panel vizsgálatai alapján című kötetben.  Ebben egyebek mellett azt állítja, hogy bizonyos kérdésekben az erdélyi magyar nők konzervatívabbak, mint a férfiak, és ez leginkább a magánszférához való ragaszkodásban nyilvánul meg. A nők például nagyobb arányban vélték úgy a tanulmány alapját képező felmérés szerint, hogy az ő feladatuk a háztartási munka elvégzése, még akkor is, ha fizetett munkát vállalnak, és hogy a családon belüli erőszak magánügy.

"Mivel voltak olyan elemei a konzervatív gondolkodásmódnak, amelyek hangsúlyosabban megjelentek a nők vélekedésében és ez valamelyest társadalmi státusukkal is összefüggött, megpróbáltam erre olyan választ keresni, ami inkább csak erős feltételezés, konkrét adatok erre nincsenek. Azt feltételezem, hogy a munkanélküliségnek, illetve általában a nyilvános szférához tartozó tevékenységekben kudarcnak kitett nők körében jobban felértékelődik a magánszféra és abban az ő szerepük, talán egyfajta kompenzációképpen. Akár így van, akár nem, a társadalmi struktúrában lefelé haladva erősödik a nők körében a tradicionalista gondolkodásmód"− magyarázta el megkeresésünkre a szociológus.

Hogy a megszólaló nők nem ismerik a feminizmus fogalmát, nem feltétlenül az ő számlájukra írandó: "A szocializmus időszakában a feminizmus mint ideológia nem volt népszerű, nem is ekként hívták azt a nemek egyenlőségére irányuló törekvést, ami ideológiai szinten megjelent. A megteremteni kívánt új szocialista ember nemcsak a városi-falusi különbségektől kellett, hogy mentes legyen, illetve nemcsak az értelmiségi és munkás közötti különbséget kellett megszüntetni, hanem a férfiak és nők közöttieket is. Ez azonban csak az ideológia volt. Ami ebből megvalósult, az „pusztán” annyi volt, hogy a szocialista rendszerben a nők tömegesen munkába álltak (ez kellett is a kiszélesedő iparhoz), viszont ezzel párhuzamosan családi-háztartási kötelezettségeik nem csökkentek. A feminizmus egy alulról szerveződő mozgalom, valamint a társadalom tagjainak irányából megfogalmazódó ideológia, mely – leegyszerűsítve – a nemek közötti egyenlőség (nem egyformaság!) megvalósítását tűzte ki célul. Ezzel szemben a szocialista egyenlősítő törekvések felülről kényszeríttettek rá a társadalomra – mint sok minden egy diktatórikus rendszerben", foglalta össze a szociológus.

2. Idősebb férfiak

Az idősebb férfiak válaszai itt hallgathatók meg.

Az idősebb nőkhöz hasonlóan (a férjnek azért kell megbecsülnie a feleséget, mert mégiscsak két gyereket szült neki) a megszólaló férfi is a nőt csupán a családban látja. A nőre nem mint individuumra, hanem a nőre mint anyára, feleségre gondol. Így értelemszerűen a nőt egy rossz kapcsolatban, tehát a családban érheti hátrányos megkülönböztetés. Az olyan kérdések, hogy Na sikerült férjhez menned? is üzenik, hogy az anyaság, a család az egyedüli üdvözítő módja annak, hogy a nő kiteljesedjen. Normális esetben az anyaság a nők által felvállalt szerepek egyike.

Ami az erdélyi magyar családokon belüli erőszakról Geambașu Réka elmondta, nem tud arról, hogy született volna mostanság felmérés ebben a témakörben, és "valószínűleg megannyi módszertani akadályt is gördítene egy ilyen vizsgálat a kutatók útjába". "Az Erdélyi társadalom című szociológiai lap egyik 2008-as számában Antal Imola és Szigeti Júlia az Életünk fordulópontjai című nagymintás adatfelvétel alapján azt állapította meg, hogy ugyan csak a válaszadók kevesebb mint 1 százaléka mondta azt, hogy párkapcsolatában időnként tettlegességig fajulnak a dolgok, feltételezhető, hogy az a 12-13 százalék, aki a társadalmilag inkább elfogadott „veszekedést, kiabálást” említette, is bántalmazó kapcsolatban él. Mint minden ilyen jelenség esetén, nagyon nagyfokú a látencia".

3. Fiatal nők

A fiatal nők válaszai itt hallgathatók meg.

A fiatalok körében is észrevehető, hogy a nőt lényeges kérdésekben aligha kezelik individuumként. Például a nő nem azért szeretne visszamenni a munkahelyére, mert szereti a munkáját, és ott (is) szeretné megvalósítani önmagát amellett, hogy gyereket vállalt, tehát mert így választott, hanem mert elveszítheti munkahelyét vagy mert pénzre van szüksége. A másik érdekesség, hogy a lányok úgy beszélnek Romániáról - és a fiatalabb fiúk esetében is hallható lesz -, mint egy fejlett társadalomról, ahol a feminizmus befejezte ténykedését, tehát már minden elértünk, amit el lehet érni. Másrészt viszont megnyugtató, hogy mégiscsak be tudnak azonosítani egy területet, mégpedig a politikát, ahol bár nem fizikai erőnléten múlik a dolog, mégis diszkrimináció éri a nőket.

Ami a romániai munkaerőpiaci esélyegyenlőséget illeti, néhány adat és megállapítás Geambașu Réka az Erdélyi magyar feminizmus: érdeklődés hiányában elmarad? című tanulmányából:  A romániai munkaerőpiacon a nők és férfiak közti bérkülönbség 23,4 százalékos, ez azt jelenti, hogy átlagban ugyanazzal a felkészültséggel, ugyanabban a munkakörben a férfiak 23,4 százalékkal többet keresnek. Ez egy ezer lejes nettó bér esetén közel 250 lej különbséget jelent. A nem foglalkoztatott nők 16 százaléka háztartásbeli, ez az arány nyolcszor magasabb, mint a férfiaknál. A nők kevésbé foglalkoztatottak a versenyszférában, mint a férfiak, és az állami vagy önkormányzati szektorban kevesebb vezető beosztást töltenek be, mint a férfiak, annak ellenére, hogy többen dolgoznak ezen a területen. Ráadásul a nők összességében azonos vagy kicsit magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, mint a férfiak, ez tehát semmiképpen nem indokolja a munkapiaci különbségeket.

"Összességében az erdélyi magyarok tradicionális módon gondolkodnak a nemek közötti egyenlőség kérdéséről. Feminizmusról ezért nemigen lehet beszélni még a fiatalok körében sem. Minden bizonnyal vannak a kérdés iránt érzékenyebb fiatalokból álló csoportok, de ezt általánosnak semmiképpen sem nevezném. Az logikus és plauzibilis lenne, ha a fiatalok kevésbé gondolkodnának patriarchálisan, de ez is inkább csak a férfiak körében mutatható ki. Inkább más a fiatalok attitűdje: pragmatikusabb, bizonyos kérdésekben, mint pl. a női munkavállalás, elfogadóbbak, de a „nőiesség”, „férfiasság” esszencializáló, biologizáló megközelítését általában nem haladják meg. Vagyis ugyanúgy vallják, hogy a férfiak és nők között olyan vitathatatlan és végérvényes, univerzális és szükségszerű különbségek vannak, amelyek alapját képezik a köztük levő társadalmi különbségeknek is. A férfi nemcsak erősebb, hanem racionálisabb stb., ismerjük ezeket. A nő a család összetartója, a tűzhely őrzője, neki kell jobban figyelnie a családi életre, következésképpen mondjuk áldozatot is többet hozhat, pl. a fizetett munkáról való lemondás terén", reagált Geambașu Réka.

A kislánya haját copfba kötő (pontosabban nem kötő) apuka példája is a „nőiesség”, „férfiasság” esszencializáló, biologizáló megközelítését mutatja. A nő és a férfi közti biológiai különbségek tehát eleve elrendelik, megszabják, hogy az élet mely jól körülhatárolt területén, szerepben mozoghat, élhet a nő és a férfi. A tánccsoportos példa pedig tovább erősíti ezt a megközelítést. Biológiai adottságaiból kifolyólag milyen jelzők köthetők a férfiassághoz? Határozott, erős, racionális, tehát természetes, hogy ők, azaz a férfiak hozzanak döntéseket. Normális esetben a döntéseknek érvelés alapján kellene megszületniük.

A pincéres példa még élesebben mutatja meg, milyen a nők társadalmi megítélése. Ha a társadalom azt gondolja, hogy a megcsalás bűn, ne kezdjen hierarchizálni attól függően, hogy milyen az illető biológiai neme, hanem legyen mindenki esetében bűn. Ha pedig megengedő, legyen a férfi és a nő esetében is ugyanolyan megengedő. A képlet egyszerű: van egy ember, és van egy hozzá köthető tett. Ennyi. Miért kellene fontos legyen, hogy milyen nemű az illető?

4. Fiatal férfiak

A fiatal férfiak válaszai itt hallgathatók meg.

"A közbeszéd gyakran túlzónak, „szélsőségesnek” tartja a feminizmust, hiszen valóban a gondolkodásunknak olyan „esszenciális” magátólértetődőségeire kérdez rá, amelyeket nem szívesen kérdőjelezünk meg. A feminizmus, gondolom, úgy lett szitokszó, mint amennyire minden, valamennyire felforgató ideológia. A feminizmus is az, ha komolyan vesszük. A status quo-ról nehéz lemondani, a nemi egyenlőtlenség is ilyen", kommentálta az elhangzottakat Geambașu Réka.

A fiúk szintén a női természetben keresik arra a választ, hogy miért nincsenek jelen nagyobb arányban a nők a politikában. Ismét visszajutottunk a "nőiesség”, „férfiasság” esszencializáló, biologizáló megközelítéséhez. Vagyis azért, mert a nők nem annyira határozottaak, törekvőek, bátrak stb. A nyugati államokban, ahol körülbelül fele-fele arányban vannak jelen a nők és a férfiak a politikában, vajon mitől másabbak biológiailag a nők kelet-európai társaiknál?

"Sajátos és gyakori érvelés az, hogy maguk a nők nem törekednek rá eléggé, az áldozat hibáztatásának szoktuk hívni. Hogyha behelyettesíteném ezt mondjuk magyarokkal és magas szintű állami beosztásokkal, akkor bizonyára sokan azt mondanák, hogy nem a törekvés hiánya az ok, hanem a diszkrimináció, illetve annak anticipálása (vagyis a magyarok zöme úgyis tudja, hogy kicsi esélye van túl magasra törni a jogi pályán pl.). Márpedig a két helyzet nagyon is hasonló", reagált a szociológus.

Ahol diszkrimináció van, ott nem beszélhetünk a választás lehetőségéről. Márpedig a feminizmus lényege számomra éppen ez. Ha anyaként és háziasszonyként szeretnék kiteljesedni, akkor ugyanolyan tiszteletet, megbecsülést és támogatást kapjak, mint akkor, ha egyedülállóként, a karrieremet építgetve szeretnénk élni. És nem azért, mert nő vagyok, hanem mert én így döntöttem.