Az államnak 60 millió eurós kárt okozó Voiculescu-ügyben született ítéletetet sokan úgy értékelték, hogy beindult a régóta várt pozitív elmozdulás a román igazságszolgáltatásban. Az ítélet kapcsán azonban érdemes elgondolkodni azon is, hogy miképpen gazdagodtak meg az ország milliárdosai az „eredeti román kapitalizmus” huszonöt esztendeje alatt.

A „vagyonszerzés” most felsorolandó módjai közül kimaradtak a nyilvánvalóan törvénytelen eszközök, mint például a sikkasztás, a pilótajátékok, a csempészés, a bankok lenyúlása.

A spekulatív és a külkereskedelem

A kilencvenes évek elején igen sokan a spekulatív kereskedelemből gazdagodtak meg. A rendszerváltást követő években a lakosság mindenekelőtt tartós háztartási cikkeket – színes tévét, hűtőszekrényt, mosógépet, magnetofont, videókészüléket – vásárolt, hiszen ezekhez Ceauşescu idején alig jutottak hozzá. Ráadásul 1989 után az alkalmazottak száma elérte a nyolc milliót – vagyis kétszer több volt a mostaninál –, fizetésük is meglehetősen jó volt, az amerikai dollár 1989-es árfolyama szerint 300 dollárnak felelt meg.

A szemfüles kereskedők nyilvánvalóan felismerték a lehetőséget, a behozott tartós használati cikkeket pedig borsos áron adták el a „kiéhezett” lakosságnak.

Ezzel a módszerrel élt például George Copos, az Ana Electronic nevű cég megalapítója, amely Samsung színes tévéket importált, és még a decemberi eseményeket követő hatodik évben is százmillió dolláros nyereséggel dolgozott. Az 500 milliárdost tartalmazó Forbes-listán George Copos 120 millió eurós vagyonnal szerepelt. Jelenleg börtönben ül, csalásért, adócsalásért és pénzmosásért.

A vagyonszerzés másik módját a külkereskedelem jelentette. Akik 1989 előtt romániai külkereskedelmi cégeknél dolgoztak, azok jól ismerték a piacgazdaság mechanizmusait, hiszen cégeik tevékenységükkel jelentős valutamennyiséghez juttatták a kommunista diktatúra és a Securitate hatalmasait.

Ilyen cég volt a Dan Voiculescu által vezetett Crescent, amely egyebek között vasbetont, cementet, fémlemezeket, csöveket exportált. Az 1989 előtti külkereskedelmi cégek dolgozóinak mindemellett komoly külföldi kapcsolataik is voltak, és nem kevés pénzzel is rendelkeztek, amelyet kiválóan értékesíthettek a romániai vadkapitalizmus körülményei között.

Ily módon szerezte meg legelső millióit Dan Voiculescu, de az Elvila bútorgyárat létrehozó Viorel Cataramă, valamint az Astra biztosító céget megalapító Dan Adamescu.

Privatizációs milliomosok

Igen sokan a privatizációs folyamatban gazdagodtak meg – legnagyobb vagyonát is éppen itt szerezte Dan Voiculescu. A módszer viszonylag egyszerű – és nem is mindig teljesen törvénytelen – volt: az „üzletemberek” az államtól felvásárolták az anyagi nehézségekkel küzdő, de komoly felszerelésekkel, berendezésekkel, ingatlanokkal rendelkező cégeket.

Ezzel szerezte vagyona legnagyobb részét a jelen pillanatban leggazdagabb román, Ioan Niculae, az Interagro cég tulajdonosa, aki 1,1 milliárd euróval rendelkezik. Ő a Tutunul Românesc állami cég földjeit vásárolta fel. Ioan Niculae, volt felesége és fia ellen jelenleg pénzmosás vádjával folyik kivizsgálás, a milliárdost pedig szolgálati visszaélésre való uszítással is vádolják, a Terrorizmust és Szervezett Bűnözést Kivizsgáló Igazgatóság pedig több ingatlanját lefoglalta.

Az állami illetékesek – természetesen megfelelő csúszópénz fejében – a piaci árnál jóval olcsóbban adtak túl az állami cégeken, Dan Voiculescu például az Élelmiszeripari Intézet 3,6 hektáros földjét a hivatalos árnál csaknem 75-ször olcsóbban szerezte meg.

A privatizáció tette milliomossá az ugyancsak a leggazdagabb románok sorába tartozó Dinu Patriciut is, aki a Petromidia kőolaj-finomító megvásárlásából vált olajmágnássá. A finomítóért mintegy 50 millió dollárt fizetett, a kőolaj-finomító viszont 600 millió dollárral tartozott az államnak. Ezt az adósságot Dinu Patriciu soha nem fizette ki.

Üzérkedés az ingatlanokkal

Gigi Becali vagyonszerzése akár iskolapéldája is lehetne az ingatlanokkal való üzérkedésnek. A jelenleg a rácsok mögött ülő Gigi Becali 1989 előtt juhász volt, majd 1989 után Törökországból behozott farmerekkel kereskedett. Később 100 ezer dollárért a Bukarest mellett Ştefănesti községben vásárolt fel földeket, a kilencvenes évek végén pedig a maga számára igencsak jövedelmező telekcserét hajtott végre a hadsereggel – az akkori védelmi miniszter, Victor Babiuc emiatt maga is megismerte a börtönkörülményeket.

Az annak idején potom összegért felvásárolt telkek értéke jelentősen megnövekedett. Pillanatnyilag Gigi Becali vagyonát 50 millió euróra becsülik, de volt olyan időszak is, amikor több száz millió felett rendelkezett.

„Koma-kapitalisták”

Az IT-szolgáltatások, az infrastruktúra ugyancsak jelentős területet kínált a gyorsan meggazdagodni akaróknak. Az Irina Socol által megalapított Siveco software-céget, a jelenleg a szociáldemokraták parlamenti képviselője, Sebastian Ghiţă által létrehozott IT Asesoftot „ingyenes állami technológiára” alapozták.

A Traian Basescu érdekszférájába tartozó Dorinel Umbrărescu – akit az aszfalt császárának neveznek –, Costel Căşuneanu cégei, az UMB Spedition és a Technostrade, valamint a Pa&CO International hatalmas megrendeléseket kaptak az államtól. Dorinel Umbrărescu jelen pillanatban a 11. leggazdagabb román, 300 millió eurós vagyonnal.

A The Economist című brit gazdasági szaklap emlékeztet rá, hogy az infrastruktúra és az építkezések a „koma-kapitalizmus” – vagyis a kiváltságos állami ügyletek – legfőbb pénzszerzési területei. Statisztikák szerint a leggazdagabb 100 román közül több mint 80 ily módon szerzett vagyont.

Tiszta milliomosok

Ion Tiriac a soknemzetiségű gazdasági csoportokat kihasználva vált milliomossá. Az egykori neves teniszező holdingját nagy külföldi – elsősorban németországi – üzleti csoportokkal szövetkezve hozta létre. Nemrégiben 700 millió euróért eladta az UniCredit Tiriac Bank részesedéseinek 45 százalékát. Ion Tiriac az Alianz német biztosító társaságnál és a Metro német kereskedelmi vállalatnál is részvényes.

A romániai „Silicon Valley” adta a vagyonukat a legtisztább eszközökkel megszerző milliomosok jelentős részét. Radu Georgescu a Gecad és Florin Talpeş, a Bitdefender létrehozója számítógépes antivírussal szerezte millióit. Radu Georgescu azonban egyre-másra hozta létre vállalatait, amelyeket eladott vagy a Microsoftnak vagy a San Francisco Partneres beruházási alapnak, Florin Talpeş azonban cégének csak egy kis részét bocsátotta áruba, a Bitdefender 90 százalékban továbbra is tulajdonában van. Talpes szerette volna cégét az amerikai tőzsdepiacon futtatni, a gazdasági-pénzügyi válság azonban keresztülhúzta számításait.

A két világháború közötti „úri családok” leszármazottai közül többen vagyonuk visszaszerzése révén váltak milliomosokká. Ilyen tekintetben Mihály, Románia ex-királyának példája mérvadó: a királyi család visszaszerezte a sinaiai királyi birtokot, a Peleş és a Pelişor kastélyt, ezek együttes értéke meghaladja a 100 millió eurót.

Nicolae Malaxa gyáros unokája, Georgia Palade van Dusen családja elkobozott vagyonának ellenértékében jelentős részvénycsomagot kapott a Tulajdonalaptól.