Mindenféle oktatásukutatás központi kérdése, hogy a rendszer milyen mértékben járul hozzá ahhoz, hogy a társadalmi különbségek ne legyenek maradandók, ugyanez a kisebbségi oktatás tekintetében is fontos kérdés, hangzott el pénteken, Tusványoson.

Papp Z. Attila oktatáskutató, az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója elmondta, a társadalmi mobilitás mellett a kisebbségieket vizsgálva az is kérdés, vajon az anyanyelvű oktatás előnyös az iskolai eljesítmény szempontjából, vagy a többség nyelvét alkalmazó? Az iskolai teljesítmény a különféle nemzetközi mérésekben - legyen szó például a PISA-mérésekről - azért fontos, mert ezekben behoztak egy modellt, amely a háttértényezőket vizsgálja, legyen szó például a családi háttérről.

A kérdés az, hogy milyen mértékben járul hozzá a családi háttér a teljesítményhez: a nemzetközi felmérésekből nem nehéz beazonosítani, hogy Finnországban semmilyen mértékben - hiszen az iskolák egyforma minőséget tartanak fenn -, míg Magyarország esetén ez nincs így.

Papp Z. elmondta, mivel az érintett országokban az iskolák közti különbségek jelentősek, kisebbségi szempontból az a fontos, hogy - mint említette - melyik az előnyösebb, az anyanyelvi vagy a többségi nyelvi oktatás?

"Úgy tűnik az elmúlt tizenkét év adatai alapján, hogy nincs egyértelmű válasz erre minden esetben. Lehetnek olyan helyzetek, amikor a nem anyanyelvű oktatás a sikeresebb, gondolok itt például Szlovákia bizonyos vidékeire" - fogalmazott, hozzátéve, hogy ki lehet jelenteni: mégis valószínű, hogy legalábbis Kárpát-medencei szinten előnyösebb az anyanyelvünkön tanulni.

Erdélyben például nincs jelentős eltérés a két különböző tannyelvű oktatás között, és ha 2009-ben némileg jobban is teljesítettek a magyar iskolák, ez 2012-re kiegyenlítődött. Vajdaságban azonban másként fest a helyzet: ott a magyar nyelvű iskolák mintha valamivel jobban teljesítenének, mint a szerb nyelvűek, míg Felvidéken nem egyértelmű ez a kérdés.