David Lazernek egy frissen megjelent tanulmánya tudományosan foglalkozik azzal, hogy többet beszélnek-e a nők, mint a férfiak. Az eredmény nem foglalható össze röviden: a helyzettől függ a nők beszédessége.

A tanulmányhoz Lazerék két részre osztották a kísérleti alanyokat, méghozzá 12 órára, különböző társas helyzetekben. A nőket és férfiakat is szociométerekkel látták el, azaz apró eszközökkel, amelyek egy okostelefonhoz hasonló méretűek, és valós idejű adatokat gyűjtenek a felhasználó társas interakcióiról..Az első helyzetben egyetemistákat kértek meg, hogy hajtsanak végre egyéni feladatokat. Erről szabadon beszélhettek bárkivel a 12 órás időtartam alatt.

A második helyzetben egy nagy amerikai bank call-centerében dolgozókat figyeltek meg 12-szer egy órára, amikor az ebédszünetekben bármiről beszélgethettek, és semmilyen feladatot nem kellett végrehajtaniuk.

Lazer az eredményekről így számolt be: amikor az egyik helyzetben inkább lehetett szó összedolgozásról, kooperációról, akkor a nők sokszor döntöttek úgy, hogy együtt oldják meg a problémát. Márpedig akik együtt dolgoznak, azok hajlamosabbak többet beszélni egymással. Ez tehát egy különleges helyzet, ami több interakcióhoz vezetett. Így a körülmények összejátszása alakított ki olyan helyzetet, amelyben különbség keletkezett a férfiak és a nők között.

Lazerék tudományos közleményükben ezt kiegészítették még azzal, hogy a nők főleg kis csoportokban együttdolgozva hajlamosabbak a több beszélgetésre, amikor viszont nem volt együttdolgozási kényszer (nyilvánvalóan az ebédszünetekről van szó), akkor a két nem beszélgetési hajlandósága ugyanúgy alakult a kutatók szociométeres felmérései szerint. Vagyis a sztereotípiáknál sokkal bonyolultabb dologról van szó: a nők több beszélgetése a helyzettől, a kontextustól erősen függ, miután hajlamosabbak voltak a kísérleti szituációban az összedolgozásra, együttműködésre.