A Guardian brit lap adott hírt arról, hogy az IKEA a múlt század nyolcvanas éveiben Nicolae Ceauşescu politikai rendőrségével, a Securitatéval is „bizalmas üzleti” kapcsolatban állt. A svéd cégóriás számos kedvezményben részült Romániában, s csak találgatni lehet, hogy ezt miként hálálta meg.

A svédországi bútoripari óriáscég, az IKEA az 1989-es évek előtt együttműködött több kommunista országok hatóságaival. Így a Német Demokratikus Köztársaság illetékeseivel született megállapodás értelmében olcsó munkaerőt szolgáltattak számára a kelet-németországi foglyok.

Hírek szerint az IKEA számos kedvezményben részült több más volt szocialista országban is – így például szintén igen olcsón jutott az illető országok faanyagához. Azt egyelőre csak találgatni lehet, hogy a svéd cég milyen ellenszolgálattal hálálta meg az előnyöket. Feltehetően ez esetben is pénzről lehetett szó, a volt szocialista országok valutaéhségére gondolva.

Milliárdok – túlfizetett számlákból

Most a Guardian brit lap internetes oldala adott hírt arról, hogy az IKEA a múlt század nyolcvanas éveiben Ceauşescu politikai rendőrségével, a Securitatéval is „bizalmas üzleti” kapcsolatban állt. Mindennek eredményeként hatjegyű számokkal kifejezhető összegek cseréltek gazdát.

Érdekes, hogy a hír egy brit lapban jelent meg, holott a Securitate Levéltárát Átvilágító Országos Tanács minderről már régebben tudott (a Guardian szerint az információkat is innen kapta), az IKEA-ügyletről azonban a hazai sajtóban eddig nem jelentek meg hírek.

A hírek szerint az IKEA túlszámlázta Romániában készült termékeit. Ezeket a túlfizetett számlákat viszont a Securitate kezelte, így nyilvánvaló, hogy a „fölösleges összegek” a politikai rendőrség pénztárába kerültek.

A svéd vállalat 1981-ben szerződést kötött a Tehnoforestexport erdőgazdálkodási céggel. A szerződés értéke évről évre nőtt, a nyolcvanas évek közepén már elérte a tízmillió fontsterlinget, a Securitate Levéltárát Átvilágító Országos Tanács adataira hivatkozó Guardian szerint. A „fölösleges összegek” ügykezelésével a Securitate az ICE Dunarea külkereskedelmi céget bízta meg. Az IKEÁ-val és számos más, nyugat-európai céggel megkötött, hasonló szerződésekből a Securitate az évek során sokmilliárd dolláros vagyonra tett szert.

A Scandinavica-művelet

A Securitate egyik magas rangú tisztségviselője már 1986-ban arról beszélt, hogy 1983-tól megkezdték az „operatív műveleteket” egy „külföldi partnerrel való számlák túlfizetése esetében”, amelyből a Securitatét 1,85 százalék jutalék illette meg.

Hogy ez esetben éppen az IKEÁ-ról volt szó, azt egy másik, ugyancsak 1986 szeptemberében keltezett, szigorúan titkosnak minősített, egyetlen példányban készült irat tanúsítja, amely arról szólt, hogy beindult a „bizonyos pénzösszegek begyűjtésére” kezdeményezett akció, amely a Scandinavica fedőnevet viselte. A Tehnoforestexport és az IKEA között megszületett egyezmény ekkor 97 millió svéd koronáról szólt, ami a korabeli értéknek megfelelően 13,6 millió dollárral volt egyenlő.

Ez a második irat azt is tanúsítja, hogy az IKEA 153 005,201 svéd koronát utalt át a Securitate „időlegesen megnyitott számlájára”. A dokumentumot Eftimie Gelu fedőnevű szekus őrnagy írta alá. A Securitate Levéltárát Átvilágító Országos Tanács irataiból arra is fény derül, hogy Eftimie Gelu valójában Constantin Anghelache volt, aki amúgy jelenleg is jól érzi magát, hiszen a Belügyminisztérium volt csapata, a Bukaresti Dinamó ügyvezető elnöke.

A Guardian megkereste Anghelachét, múltja és az IKEÁ-val fenntartott kapcsolatok iránt érdeklődve, az „őrnagy-ügyvezető sportelnök” azonban nem volt hajlandó válaszolni a kérdésekre. Az őt korábban megkereső lapoknak pedig csak annyit mondott, hogy jelenleg semmi ilyesfélével nem foglalkozik, a futballban érdekelt. Ezzel viszont közvetve elismerte, hogy a nyolcvanas években „ilyesmivel foglalkozott”.

A Securitate Levéltárát Átvilágító Országos Tanácsnál meglévő dokumentumokból az is kiderül, hogy a túlértékelt IKEA-számlákról befolyó pénzek egy részét egy kelet-berlini bank folyószámláin helyezték el. Az összegek másik része a Román Külkereskedelmi Banknál maradt.

Az országos tanács rendelkezésére álló mikrofilmek arra is rávilágítanak, hogy a Securitatéhoz csak az egyik féléves kamatból több mint 41 ezer dollár folyt be

Az IKEA cáfol

A „Scandinavica-akció” 1988-ban ért véget, amikor is az IKEA megszakította kapcsolatit a Tehnoforestexporttal.

A hét évig tartó szerződés ideje alatt, a román partnerek számos terméket gyártottak az IKEA számára, ideértve a Billy- és Albert-típusú székeket, az Abo asztalokat és a Jonas íróasztalokat. Ezeket az IKEA svédországi, németországi, dániai, ausztriai, franciaországi, belgiumi, hollandiai üzleteiben árusították. A Guardian szerint azonban a Romániában gyártott IKEA-termékeket Angliában nem forgalmazták.

A svédországi vállalat természetesen cáfolja a Securitátéval való együttműködés vádját. Hivatalos közleményében rámutat, a Securitate Levéltárát Átvilágító Országos Tanácstól származó dokumentumokat jelenleg tanulmányozzák.

Az IKEA felvásárlási igazgatója, Henrik Elm annyit elismert, hogy az 1989 előtt időben jutalékok alapján működtek együtt a volt kommunista országokkal. Véleménye szerint Romániában csakis egyetlen intézménnyel, a Tehnoforestexporttal működtek együtt, a számlázásoknál pedig az áru értékét és két jutalékot vettek figyelembe. A jutalékok egyikét a Tehnoforestexport kapta az elvégzett munkáért és a technológiáért, a másik jutalékot pedig az IKEA vehette fel, kereskedelmi és technológiai célokra.

Az IKEA és a Tehnoforestexport közötti szerződésekben valóban nem esik szó harmadik félről, például az ICE Dunareáról, ám egy 1986- februárjában megkötött megállapodás szerint halvány utalás történik „pótalkatrészek” szolgáltatásáról és „bizonyos szolgáltatások” elvégzéséről.