A közösségi média működésének néhány íratlan szabályát azért érdemes megismerni, hogy megértse, miért gyűlöli önt jónéhány ismerőse. Röviden: azért, mert tönkreteszi a felhasználói élményüket. Összegyűjtöttük a legsúlyosabb bűncselekményeket, amiket egy internetfelhasználó elkövethet; ennek alapján legközelebb ön is tudni fogja, megossza-e ebédidőben azt az elgázolt macskás fotót a Facebookon. Íme a közösségi média 7 fő bűne az index.hu szerint.

Túlmegosztók

Sokan vannak, akik nem tudnak felnőni a webkettőhöz, ezért válogatás nélkül mindent mindenre használnak. Jó, azok is borzasztó idegesítők, akik állandóan arról okoskodnak, hogyan kéne használni a közösségi felületeket („a fórum nem chat, nem egysoros üzenetekre találták ki”; „a chat nem telefon, itt nem kell azonnal válaszolni egy mondatra”), de bizonyos szempontból igazuk van. A Facebook ugyanis nem privát oldal, hanem névvel-arccal vállalt önkéntes adatszolgáltatás. 

Gyerekfotó-megosztók

Az előző ponthoz kapcsolódik a gyerekfotó-megosztás túlpörgetése, amivel tényleg megéri külön foglalkozni.

Ha a kedves olvasónak van gyereke, nyilván nagyon szereti. Ez a rajongás teljesen normális dolog, más például a lopakodó repülőgépeket, a 47 Laboratory hificuccait vagy a múlt század elején épült felhőkarcolókat szereti, és szívesen olvasok ezzel kapcsolatos dolgokról. Van, aki gyakran meg is osztja őket - csak éppen, optimális esetben, nem az ismerőseivel, mert sejti, hogy őket ez teljesen hidegen hagyja.

Nyelvtannácik

Méltányolható a magyar nyelv iránt érzett aggodalom, amit egyes, mások helyesírását gúnyoló felhasználók éreznek. Mert tényleg, miféle istállóban lakik, milyen undorító állat bőrébe takarózva reszket a bűzös odvában, és milyen pokolról rémálmodik az, aki pontos jével írja a karabélyt, és elipszilonnal a muszájt?

Reklámfloodolók

Kovács János reggel felébredt, kipisilte a reggeli merevedését, megitta a kávéját, fogat mosott, fölcsapta a Facebookot, és meglepetten szembesült vele, hogy egy cég annyi, de annyi Ipadet kapott ajándékba, hogy ÚRISTEN, EGYSZERŰEN NEM TUDJÁK MÁR HOVA TENNI, ezért inkább kisorsolnák őket azok között, akik megosztják a bejegyzést.

"Ezeknek a cégeknek nagy, humanitárius, vérző szívük van, meg olyan mentalitásuk, mint a Facebooknak, akik léghajón vinnének Afrikába internetet a szegény négereknek. Sőt, talán szegény négereket akarnak örökbe fogadni, ezért akarják tovább ajándékozni a raktáraikból azt a sok Ipadet, hogy tudjanak hol aludni. Hát persze, hogy tovább osztom, virágozzék minden Ipad, éljenek a szegény négerek!" – gondolta Kovács János, és megosztotta a bejegyzést az összes ismerősével.

Beállított fotók

Nehéz fényképezőgéppel jól elkapni egy pillanatot; nem véletlen, hogy a fotózás külön szakma. Amikor viszont valaki egy tök mesterséges kompozíciót próbál pillanatképként eladni, az inkább röhejes, mint impozáns.

Hiszékenyek

Könnyű bedőlni a sok hülye összesküvés-elméletnek, de aki már olvasott újságot, vagy egyszerűen dolgozott sok ténnyel, az pontosan tudja, hogy elég néhány ponton ellenőrizhetetlen állítást tenni a sok igazság között, hogy óriái hazugságot hozzanak ki belőle. Egy ilyen cikken sokat kell dolgozni, és ez látszani is fog rajta – de ettől még nem lesz igaz.

Az a helyzet, hogy a konteógyártás pontosan olyan iparág, mint a bulvárhírgyártás. A fogyasztóik egyaránt közömbösek a tudományos érvekkel szemben, aminek részben az az oka, hogy sokkal egyszerűbb elhinni, hogy öt perc alatt kigyógyítanak a rákból, mint elmagyarázni azt, hogy mi az a rák és hogyan öl.

Mesterséges intelligenciák

Az online kommunikáció történetében viszonylag új fejlemény a mesterséges intelligenciák feltűnése. A közelmúltban egy csevegőprogram állítólag átment a Turing-teszten, és bár az eredmény hitelességén még vitatkoznak, az eset jól példázza, hogy a kommunikációs programok kisebb-nagyobb sikerrel befészkelték magukat az életünkbe.

Az intelligens csevegőprogramokkal vigyázni kell, mert teljesen emberszerű benyomást keltenek. Ez megtévesztő lehet, de szerencsére könnyen lebuktathatók. A beszélgetőrobotok általában azon csúsznak el, hogy a megfelelő kulcsszavak váltják ki belőlük a helyzethez illő választ. Mivel ezek csak korábban eltárolt primitív információkból épülhetnek föl, az output is hasonló színvonalú lesz. Innentől már gyerekjáték rájönni, hogy ez bizony egy kódsor, nem egy igazi, élő, gondolkodó ember.