A hetven évvel ezelőtti holokauszt alatt közel hatmillió zsidó életét vették el, közülük mintegy százharmincezren voltak észak-erdélyiek. Az eseményekről Tibori Szabó Zoltán egyetemi oktató és Gidó Attila, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet kutatója tartott előadást Kolozsváron, csütörtökön délután az RMDSZ Szabadelvű Kör platformja szervezésében.

Bognár Zoltán, a Szabadelvű Kör elnöke az előadásokat megelőzően felhívta a figyelmet arra, hogy a zsidóság mellett mások is életüket vesztették, romák, fogyatékkal élők, vagy azok, akik felszólaltak az atrocitások ellen, az áldozatok előtt pedig tisztelegnünk kell.

Tibori Szabó Zoltán elmondta, a második bécsi döntés után, októberben a háromszáz lelket számláló csíkszeredai zsidó közösséget a katonai közigazgatás parancsnoka, Édler Elemér ezredes szólította fel különféle adók befizetésére, de miután számlát nem kaptak volna, a helyzet eldurvult, és hatvannégy családot űztek ki a Gyimes völgyébe, a határ mellé. Itt rájuk lőttek, a román határőrök pedig válaszoltak a lövésekre, a zsidó családok így két tűz közé kerültek. Sokan eltűntek, mások elmenekültek, a megmaradtakat pedig november elején egy mai ukrajnai településre szállították, hogy onnan a Szovjetunióba kerüljenek. Mindössze hárman élték túl a deportálásukat.

Mint azt Tibori felvázolta, Horthyban bíztak a zsidók, ugyanis csak a vezetőségük szerzett tudomást a deportálások következményeiről. Egy szlovákiai zsidók által írt jegyzőkönyvből szereztek tudomást a tragédiákról de úgy döntöttek, nem keltenek pánikot a közösségen belül, ezért csak a magyar politikai és egyházi elittel osztották meg az információkat. Márton Áronról tudjuk, hogy tiltakozó levelet írt a kolozsvári város főispánjának és a rendőrfőnöknek, amelyben az elkövetett bűnök ellen szólalt fel.

Gidó Attila arról beszélt, a holokausztot a gyerekek élték túl a legkisebb arányban, mindössze 1,2 százalékuk tért haza, míg a 16 és 35 éves korosztály 59 százalékát tette ki a túlélőknek, a 36 és 48 éves közötti személyek 29 százalékot jelentettek.

Tibori az előadást követő beszélgetésen kihangsúlyozta, a magyarságnak szembe kell néznie azzal, hogy részese volt a holokausztnak, ugyanakkor arról sem sikerült őt meggyőzni soha, hogy legközelebb nem éppen a magyarság lesz egy népirtás áldozata. Éppen ezért kell emlékeznünk, és megkövetnünk a túlélőket.