A Szabadság-szobor újraállításának tízedik évfordulóját ünnepelték Aradon. Kelemen Hunor szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes ünnepi beszédében azt mondta: többé nem jöhet el egy olyan pillanat, amikor a Szabadság-szobor ismét fogságba kerül.

„A népek és nemzetek történelmében a legnevezetesebb események a szabadságért folytatott harcokhoz, a nagy szabadságharcokhoz köthetőek. Így van ez a magyar nemzet életében is. Ha végignézzük ezeréves történelmünket, évszázadról-évszázadra tudjuk sorolni azokat az eseményeket, amelyekre büszkék vagyunk, amelyek egy-egy mérföldkövet jelentenek a honfoglalástól a XXI. századig. Ezek közül is kiemelkedik ragyogásával, máig ható üzeneteivel a XIX. század nagy forradalma, az 1848-1849-es magyar szabadságharc: a nemzetek és népek nagy álma, amely sorsközösséggé kovácsolta az egyéneket, amely az egyik legerősebb köteléket jelentette egyén és egyén között, az elveszett és elrabolt szabadságnak a megszerzése, visszaszerzése, az el nem múló remény forrása” – ezekkel a gondolatokkal indította ünnepi beszédét Kelemen Hunor szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes április 25-én, Aradon, ahol a Szabadság-szobor újraállításának tíz éves évfordulóját ünnepelték.

„A népek és nemzetek életében a zsarnoki uralmak, diktatúrák, önkényuralmi rendszerek mindig a szabadságot vették el a közösségtől. Mindig elrabolták, eltiporták azt, ami a legdrágább, azt, amiért egy nép a legnagyobb áldozatra is készen áll: a szabadságot! És az sem véletlen, hogy a történelmi emlékművek a szabadságért vívott, a szabadságért áldozatot hozó hadvezéreknek vagy névtelen katonáknak állítanak emléket. És itt állunk ma egy olyan szoborcsoport előtt, amely nem egy hadvezérnek, nem egy névtelen katonának állít emléket, hanem egy eszmének. Egy olyan eszmének, amely sokkal többet jelent ma is, mint egy katona emléke. A szabadság eszméjének állít emléket Zala György alkotása. A középen kiemelkedő, a szabadságot jelképező női alak mellett ott vannak mindazok az allegorikus alakok, amelyek azt a négy alapkvalitást jelképezik, amelyek nélkül nincs, nem lehet szabadságharc: az ébredező szabadságeszmény, a harckészség, az áldozatkészség, és a haldokló harcos” – mondta beszédében az RMDSZ elnöke. 

Kelemen Hunor a folytatásban a Szabadság-szobor sorsának fontos pillanatait idézte fel beszédében.

„Ha a számokat nézzük, akkor érdekes összefüggéseket fedezhetünk fel. Ez a szobor 124 éves. Ebből a 124 évből először 35 évet volt köztéren. 74 évet volt rabságban, 1925 és 1999 között. 1999-ben ezt a szoborcsoportot közös erőfeszítéssel, kitartással, ésszerű érvekkel és makacssággal sikerült kiszabadítanunk, és 5 évet a minoriták gondozásában töltött. Szükség is volt erre a 74 év rabság után. Szakemberek gondozták, restaurálták, elkészültek azok a tervek, amelyek alapján köztérre került, és elkövetkezett az a pillanat, amikor ismét köztérre került, 2004-ben, 10 évvel ezelőtt. A 124 éves szoborcsoport mindössze 45 évet töltött szabadságban, 74-et volt rabságban. Tehát levonhatjuk a következtetést: meg lehet próbálni elzárni a szabadságot, fogságban, rabságban tartani, de akkor, amikor olyan eszméről van szó, mint a szabadság, amely összeköti az embereket és sorsközösséggé formálja őket, akkor előbb vagy utóbb győzedelmeskedik majd a szabadság eszméje.”

Kelemen Hunor ünnepi felszólalásában arra is kereste a választ, hogy ma, 124 vagy 10 év után biztonságban van-e a Szabadság-szobor? Biztonságban van-e a mi szabadságunk, a magyarok vagy románok szabadsága, biztonságban van-e ebben a térségben a népek, nemzetek élete?

„A válaszunk egyszerű: biztonságban van, ha hiszünk a szabadságban, ha hisszük azt, hogy a szabadságnak győzedelmeskednie kell. De azt is hozzá kell tennem, hogy látjuk azokat a szándékokat, amelyek 2014-ben is megjelennek, és arra törekszenek, hogy népszavazást kezdeményezve lebontsák erről a térről a szabadság eszméjének eme emlékművét. Én bízom abban, és remélem, mindannyian bízunk abban, hogy ezek a kezdeményezések nem győzedelmeskedhetnek még egyszer. Nem jöhet el egy olyan pillanat, amikor a Szabadság-szobor ismét fogságba kerül. Nem jöhet el az a pillanat, amikor a gyűlölet, az irracionalitás kerekedik felül, és valakik valamiért megpróbálják elzárni a szabadság eszményét. Nem jöhet el az az idő, amikor bennünket megfosztanak a szabadságunktól” – nyomatékosított a szövetségi elnök.  

Kelemen Hunor beszéde végén köszönetet mondott mindazoknak, akik a szobor kiszabadításán dolgoztak. Mint felidézte, a román és magyar kormány az RMDSZ-el közösen hihetetlen erőfeszítést tett, hogy a román társadalmat meggyőzzék: ezt a szoborcsoportot ki kell szabadítani, és újra köztéren kell elhelyezni. De mindenekelőtt az aradi polgároknak kell megköszönni – mondta a szövetségi elnök -, hogy hittek abban, hogy a szobor egyszer ismét köztérre kerül.

„Ismételten meg kell győznünk a többségi társadalmat, hogy ha tőlünk elveszik jogainkat, szabadságunkat, akkor ők sem lehetnek szabadok. És ezt nekünk minden nap újra kell kezdenünk, mert a szabadságért való küzdelem nem érhet véget este, vagy a hét végén, vagy a hónap végén. És az a munka, amit 1989-től 1999-is, majd 2004-ig, majd 2014-ig közösen elvégeztünk azt mutatja, hogy lehetnek olyan pillanatok, amikor megbotlunk, vagy elgáncsolnak és elesünk, de képesnek kell lennünk felállni, hitünket, reményünket megerősíteni, és újra talpra állni, haladni, építkezni. Az elmúlt 25 év arra tanított meg bennünket, hogy csodák nincsenek. De vannak célok, és a jól elvégzett munkának van eredménye. Én ebben hiszek 2014. április 25-én, és abban, hogy egymásra támaszkodva, közös erőfeszítéssel, partnereket keresve a román társadalomban, közéletben, politikában képesek leszünk eredményt elérni. És ha ez a hit éltet bennünket, akkor biztos, hogy a Szabadság-szobornak az élete itt a téren hosszabb lesz, mint az a 74 év, amit rabságban töltött, és a szabadságban eltöltött 45 évet újabb 45 esztendő követi, mert nem engedjük, hogy ismét fogságba kerüljön” – zárta ünnepi felszólalását Kelemen Hunor szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes.