Az ENSZ 1966-ban jelölte ki március 21-ét a Antirasszizmus Világnapjának, emléket állítva ezzel egy 1960-ban, Dél-Afrikában történt apartheid-ellenes demonstráció áldozatainak. A rasszizmus átitatja mindennapjainkat, áldozatait pedig képes a mélyszegénység nyomorában tartani. A két jelenség összefüggéseiről Péter László szociológust kérdeztük.

Milyen kapcsolat létezik a szegénység és a rasszizmus között?

A kettő között mindig és mindenhol szoros kapcsolat van. Egyfelől az etnikai kisebbségek nagyobb eséllyel lesznek szegények, mert a többségi társadalom hajlamos őket diszkriminálni a munkaerő-piacon, az oktatásban (lásd a szegregált roma iskolák példáit), sok esetben az egészségügyi szolgáltatások terén is, másfelől meg azt is gátolja, hogy a szegények kilépjenek hátrányos helyzetükből.

Hogyan érinti a rasszizmus a romániai cigányságot?

A cigányokkal szemben a többség türelmetlen, intoleráns, sok esetben nyíltan rasszista megnyilvánulásainak vagyunk tanúi. A média egy bűneset kapcsán például gyakran felemlegeti, hogy roma az elkövető, más etnikum kapcsán ez alig történik meg. A romaságot és a bűnözést gyakorlatilag azonos értelmű fogalmakként használják.

Egy 2010-es, a  Diszkriminációellenes Tanács által készíttetett vizsgálat eredményei szerint a többség 45 százaléka lustának és agresszívnek tekinti őket, 35 százalékuk pedig a tolvajlást azonosítja velük. A Pro Európa Liga 2013-as felmérése szerint a romániai felnőttek kétharmada gyakorlatilag rasszistának tekinthető, mert a roma közösséget problémának tekinti, egyharmaduk pedig közvetlen veszélyforrást is lát bennük Romániára nézve. 22 százalék szerint a romák a lakónegyedükre jelentenek veszélyt, míg 20 százalék a családját érzi veszélyben miattuk. Csak 9 százalék mondta, hogy megbízik egy romában.

Konkrétan hogyan nyilvánul meg a rasszizmus az egyes közösségekben?

Nagybányán a hatóságok egy magas falat húztak egy erősen szegregált és legettósodott, romák által lakott negyed mellé, Kolozsváron pedig a civil jogvédők szerint a polgármesteri hivatal döntése, miszerint a Karjala (Coastei) utcából leköltözteti a szegényeket a pataréti szemétdombra, tipikus rasszista cselekedet volt, annál is inkább, mert a felszabadult telekre egy ortodox rendházat építettek.

Ez is érdekes folyamat, aminek során egy szegénynegyed lakóit a többség éppen a nehéz helyzetük miatt tekinti romáknak. Összességében ezzel az a probléma, hogy a romaság, szegénység és rasszizmus olyan mértékben fonódott össze, hogy nagyon megnehezíti a szegény és kirekesztett sorból való kiemelkedést, kiváltképpen, hogy a rasszizmus sajnos több esetben az iskolában is jelen van.

Érint-e más etnikumot a kirekesztés Romániában ilyen látványosan? Például a magyarságot?

Nem, amikor extrém szegénységről vagy kirekesztettségről beszélünk, akkor a romákat érthetjük ez alatt. Beszélhetünk az idősek, iskolázatlanok, betegek, lakástalanok társadalmi kirekesztettségéről, akik között természetesen románok és magyarok is vannak, de a mélyszegénységről és ilyen fokú kirekesztettségről csak a romák esetében beszélhetünk.

Európában nő a bevándorló ellenes hangulat. Ez hogyan függ össze az anyagiakkal?

Mindig összefügg, most, a válság közepette annál inkább. A bevándorlás ellenzői tulajdonképpen a szűkös erőforrásokért való küzdelemből kívánják kizárni a „másokat”, ezért xenofóbak és rasszisták.

Úgy gondolják – helytelenül –, hogy a másság elégséges alap ahhoz, hogy a materiális, szimbolikus erőforrásokat, legyen szó pénzről, munkahelyről, kapcsolatokról, maguknak tarthassák meg. Itt egyaránt beszélünk a kelet-európaiakkal vagy az afrikai bevándorlókkal szembeni toleranciáról. E tekintetben beszédes példa lehet a tavalyi, angliai hisztériakeltés a bolgár és román potenciális munkavállalók kapcsán, vagy a hollandiai, francia szélsőjobb megerősödése. Ezek az erők mind a bevándorlók elleni retorikával tűntek ki, amire a válság sújtotta népesség a jelek szerint egyre inkább vevő. De ez a helyzet nálunk is, Magyarországon is, ahol ez beleolvad a romaellenességbe.

Számíthatunk arra, hogy a gazdasági helyzet javulása esetén a szélsőségek gyengülnek?

Rendszerint az szokott történni, hogy a gazdasági növekedés nyomán elcsitulnak a szélsőségesen vehemens hangok. Ha kevesebb a baj, kevesebb ellenségre, felelősre van szükség. A jelenlegi, posztfordistának nevezett gazdaságban azonban, ahol a szolgáltatások és bankszektor mellett a kutatási és fejlesztési szektorok adják a gazdaság motorját, nem feltétlenül van ez így. Akik nem ezekben a szektorokban foglalkoztatottak, sok esetben alig érzik a gazdasági növekedés gyümölcseit. Sajnos ezek a „vesztesek” továbbra is nyitottak maradnak a rendet, biztonságot ígérő és a másságot bűnbakként felmutató, rasszista és xenofób üzenetekre. A szegények, hajléktalanok, romák, szerencsétlen bevándorlók pedig mindig alkalmasak, hogy a társadalom bajai miatt rajtuk verje el a port a többség – ők ugyanis aligha tudnak védekezni.