A kétoldalú viszonyt erősen befolyásolják a romániai magyar közösség ügyei. Az esetleges vitákon túl azonban az a legfontosabb, hogy az elmúlt években már megtapasztalt közép-európai szolidaritás megmaradjon és erősödjön, hiszen Romániának és Magyarországnak számos közös érdeke van – nyilatkozta az Erdélyi Riportnak és a maszol.ro-nak adott interjúban Zákonyi Botond magyar nagykövet.

Bukaresti állomáshelyének elfoglalása előtt a sajtó azon spekulált, hogy a román fél vonakodik megadni a hozzájárulását nagyköveti megbízatása elkezdéséhez. Budapest tavaly július 21-én juttatta el a román külügyhöz az úgynevezett agrément-kérést, a választ pedig csak november elején kapták meg. Mi lehetett az oka a késlekedésnek?

A diplomáciai kapcsolatoknak van egy meghatározott rendje, amit egy ötven éve Bécsben elfogadott nemzetközi egyezmény rögzít. Ebben időhatárok nincsenek rögzítve, a gyakorlat a hagyományok és a szokásjog alapján működik. Egy nagykövet agrément-jának megkérése és a fogadó állam általi megadása, majd a megbízólevél átadása között mindig hónapok telnek el.  Hogy pontosan mennyi hónap, vagy hány hét, az sok mindentől függhet. A magyar-román kapcsolatrendszer összetettségét, gyakran változó dinamikáját figyelembe véve számomra ezért nem volt nagyon váratlan ez a helyzet, ezért is nyilatkoztam azt korábban az erdélyi magyar sajtónak, hogy ennyi még belefér.

Névjegy. Zákonyi Botond 43 éves történész, nemzet- és szomszédságpolitikával foglalkozó kutató, a Pro Minoritate című folyóirat volt főszerkesztője szeptemberig irányította a Magyar Külügyi Intézetet. Korábban a Külügyminisztérium munkatársaként Délkelet-Európával, elsősorban Romániával foglalkozott; diplomataként Romániában, a Moldovai Köztársaságban és Brüsszelben, az EU melletti magyar állandó képviseleten teljesített külszolgálatot.

A sajtó gyanakvására az adott okot, hogy elődjét, Füzes Oszkárt kiutasítással is megfenyegette a román külügy (személyesen Titus Corlatean jelenlegi külügyminiszter) az erdélyi magyar közösség önrendelkezését támogató kijelentései miatt. Nem lát összefüggést a volt nagykövet megfenyegetése és a román válasz elhúzódása között?

Ahogy az imént utaltam rá, összetett kapcsolatrendszer a magyar-román, ahol számtalan összefüggés és ok okozati viszony található. Ilyen viszonyrendszerben a nagykövetek személye is jobban ki van téve a politikai jellegű kihívásoknak. Engem nem foglalkoztat különösebben ez a kérdés, de a sajtónak talán érdemes lenne egyszer a román Külügyminisztériumot megkérdeznie erről.  

Elődje szemére vetették román politikusok, hogy diplomatához némileg szokatlan módon sokat szerepelt a médiában, az autonómiát támogató kijelentései televíziós interjúkban is elhangzottak. Ön elfogadna-e meghívásokat román tévék stúdiójába? Ha igen, tenne-e „autonómiapárti” kijelentéseket?

Azt fontos rögzíteni, hogy én ugyanannak a kormánynak a képviseletében dolgozom Romániában, mint hivatali elődöm, tehát a fontos politikai kérdésekben is értelemszerűen azonos álláspontot képviselek. Fontos szempont az is, hogy noha nem elvárás a televíziókban való szereplés, az jó dolognak számít, ha egy diplomata a fogadó ország szélesebb nyilvánossága előtt is megjelenik, elmondva országa álláspontját vagy üzeneteit. A román televíziókban szerepelni ezzel együtt sokkal nagyobb kihívás, mint bármilyen más, általam ismert médiában való megjelenés. Óvatosan próbálok fogalmazni, mert az ilyen, meglehetősen harsány és botrányközpontú típusú médiának rengeteg előnye is van a sajtó és szólásszabadság szempontjából, de fontos témák érdemi megbeszélésére nem igazán ad lehetőséget. Talán nem jól érzékelem a helyzetet, de korábbi emlékeim szerint, amikor akár itteni, akár magyarországi magyar politikai vagy közéleti személyek lehetőséget kaptak a román médiumokban valamely számunkra fontos ügyben való megnyilvánulásra, az általában nem a probléma érdemi kibeszéléséhez, inkább verbális bokszmeccshez vezetett, ahol a túlerő érvényesíti a fölényét. Azt nem hinném, hogy a kedvemért akadémiai bizottságot hívnának össze egy korrekt kerekasztal beszélgetéshez, ez nem tenne jót a nézettségnek, de a manele énekesekkel vagy egyéb, nem feltétlenül kompetens szereplőkkel folytatott vitának nem látom értelmét.      

Megbízatása legelején máris újra a román média figyelmébe került a bukaresti magyar nagykövetség a mezőgazdasági attasé azóta elhíresült Krónika-interjúja miatt. Az időközben hazahívott Szabó József Andor ebben az interjúban a magyar kormány állítólagos földvásárlási programjáról beszélt. Amikor Népszabadság Önt erről kérdezte, letagadta az interjút. Fenntartja-e még, hogy ez az interjú valójában nem is létezett?

A magyar kormánynak nincs erdélyi földvásárlással kapcsolatos programja. Amikor erről először kérdeztek, amire Ön is utal, a volt kollégám tájékoztatása alapján foglaltam állást, ami szerint ő szóban ugyan elmondta az erre vonatkozó saját elképzeléseit egy konferencia szünetében, tehát beszélgetés volt, de nem a nyilvánosságnak szánva, vagyis nem egy formális interjú készült. 

Ezt azért is kérdem, mert időközben a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete megvizsgálta az ügyet, meghallgatta az interjú hanganyagát, majd állást foglalt a szerző, Szucher Ervin szakmai hitelének védelmében. Hogyan kommentálja ezt az állásfoglalást?

Mivel a MÚRE illetékes bizottsága nem tartotta fontosnak meghallgatni sem az én álláspontomat, sem a volt szakattasé véleményét az ügyben, a magam részéről nem kommentálom az állásfoglalást, az ügyet lezártnak tekintem.  

Nagyköveti megbízatásának első évében választásokat tartanak Magyarországon, amelyeken első alkalommal vehetnek részt az Erdélyben élő kettős állampolgárok is. Milyen szerep hárul a választásokon a nagykövetségre és a konzulátusokra?

A diplomatáink most részt vesznek a regisztráció lebonyolításában, a választásokkal kapcsolatos tájékoztató munkában az érintettek és a média felé egyaránt. A regisztráció új elem a konzuli munkában, mert csak az a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgár élhet szavazati jogával a tavaszi magyarországi országgyűlési választáson, aki regisztrál. Nagyon sokan igénylik a segítséget, az ügyfelek kifejezett kérésére segítünk kitölteni az űrlapot, illetve elmagyarázzuk, hogyan kell elektronikusan regisztrálni. A szavazás levélben történik, de lehetőség van arra is, hogy a választópolgár a szavazólapot ne postán keresztül a lakcímére, hanem valamely külképviseletünkre kérje, hiszen 10 munkanap áll majd rendelkezésére, hogy átvegye a szavazólapot, és ebben az esetben nem kell a postai utat igénybe venni. A kitöltés után a szavazólap leadható a főkonzulátuson. Tekintve, hogy sokan lesznek, akik úgy döntenek, hogy valamelyik külképviseleten adják le a szavazólapjukat, biztosítanunk kell, hogy ők ezt a lehető legjobb feltételek között tehessék meg.

Hogyan tudják biztosítani a választások átláthatóságát?

A választási törvény és annak végrehajtási utasításai részletesen szabályozzák a külhoni magyar állampolgárok szavazásának módját, az ebből ránk háruló feladatokat. A külképviseleten történő szavazásnak már eddig is megvolt a gyakorlata, a mi esetünkben is itt élő magyar állampolgárok szavazhattak a nagykövetségen és a főkonzulátusokon. Most ugyanerre készülünk, csak sokkal nagyobb méretekben, ennek megfelelően ehhez igazítottunk a kapacitásainkat. Ahogyan ez eddig is volt minden parlamenti választás esetén, az EBESZ megfigyelői is jelen lesznek. Én azt szeretném, ha minél többen jönnének Erdélybe, igazolandó a választás tisztaságát.

Korábban – 2002 és 2006 között –  II. titkárként már teljesített diplomáciai megbízatást a bukaresti nagykövetségen. Vagyis közel nyolc év után tér vissza Romániába. Milyen változásokat lát az országban?

Bukarestnek volt egy nagyon jó időszaka a válság előtt, ami látványos ingatlanfejlesztésekkel járt. Ez részben átalakította, modernizálta a városképet. A városi közlekedés ugyanolyan zsúfolt, de a több autó ellenére mégis rendezettebbnek tűnik. Talán annak köszönhetően, hogy más kereskedelmi láncok telepedtek meg Romániában, kifinomultabb az élelmiszerválaszték, mint Budapesten. Amit sajnálok, hogy eltűntek az utcáról a ló vontatta ószeres kocsik. Érdekes lenne, ha a román emberek mentalitás-változásáról tudnék valamit mondani, de ehhez még túl rövid ideje vagyok itt, e tekintetben csak reményeimről tudnék nyilatkozni.

Milyennek látja a jelenlegi román-magyar diplomáciai viszonyt a nyolc évvel ezelőttihez képest?

A kapcsolatok az elmúlt nyolc évben is széles skálán mozogtak, voltak konstruktívabb és hűvösebb periódusok egyaránt. Románia NATO- és EU-csatlakozása óta kiszélesedtek az együttműködés keretei és lehetőségei, melyekhez külső forrásokat is igénybe tudunk venni, Brüsszelben pedig rendszeressé váltak a felső szintű találkozók, amiket kiegészítenek az informális megbeszélések. A magyar-szlovák kormányzati csúcs mintájára érdemes megfontolni egy gazdasági fókuszú magyar-román csúcs megrendezését is. A kétoldalú viszonyt erősen befolyásolják a romániai magyar közösség ügyei. Az esetleges vitákon túl azonban az a legfontosabb, hogy az elmúlt években már megtapasztalt közép-európai szolidaritás megmaradjon és erősödjön, hiszen Romániának és Magyarországnak számos közös érdeke van.

Felejtett-e románul?

Igen, bár időközben egy kétéves chisinaui kiküldetés miatt némi moldáv akcentusra tettem szert. Szerencsére, ha volt kedvem, az interneten bármikor meg tudtam nézni a romániai híreket, és ennek kapcsán megjegyezném, hogy a román online híroldalak meglepően színvonalasak.

A teljes interjú itt olvasható.