Bár alakja évszázadok óta ismert, a Mikulás neve csak később, a 19. század végén került a köznyelvbe. A Mikulás a Miklós név szlovák megfelelője, hozzá hasonlóan az őt kísérő krampusz, ördögszerű figura neve is csak később épült be a magyar nyelvbe. Ez a nyelvészek szerint bajor–osztrák eredetű. Az orosz „gyed moroz” tükörfordításaként az 1950-es években a télapó elnevezést kívánták a Mikulás helyett bevezetni. Ma mindkét elnevezés egyformán ismert és használatos. A szokást a kutatások az osztrákoktól eredeztetik.

A piros köpenyes, nagy szakállú, jóságos Mikulás – és az őt kísérő krampusz – a gyermekeket ajándékozó és számonkérő figura a városi polgárságtól a falusi értelmiség közvetítésével jutott el a parasztsághoz. Az ajándékozás ma ismert formája falvainkban nem sokkal több, mint ötven éve terjedt el, és még később a piros ruhás Mikulás figurája.

Miklós-napi alakoskodásra, alakoskodókra azonban már ennél sokkal korábbi adataink is vannak. A Dunántúlon a közelmúltig élt az a szokás, hogy Miklós napján a legények, sőt nős férfiak bekormozott arccal, kifordított bundában láncot csörgetve ijesztgették a gyerekeket és a nagyobb lányokat is. A Miklós-napi alakoskodás másik formája feltehetően középkori diákhagyományból ered. A püspököt megszemélyesítő figura kíséretével felkereste a házakat, a gyerekeket vizsgáztatta, megimádkoztatta, büntette és jutalmazta.

E szokásnak lehet a változata a lányok tréfás gyóntatása a fonóban. A püspöknek beöltözött szereplő kártyából olvasta a „litániát”, aztán kezdődött a „gyónás”. A lányok, menyecskéknek sorra kellett felelniük különböző kérdésekre. Például: Ki a szeretőd? Aludtál-e vele? stb. „Ha nemmel felelt, a ministráns csengetett, és a két ördög bejött, a lányt kivitték az udvarra és jól összefogdosták”.

Kalotaszegi szokás volt a Miklós-napi fonalvizsga: „a leányos házakat az ifjú legények rendre járják, megvizsgálják a darab fonalakat, s azon leányt, ki nov. 1-ső napjától kezdve minden héten egy darab fonalat nem mutathat, hamúval tömött zacskóval megütőgetik”.

A Miklós-napi ajándékozást a szent legendájával hozzák összefüggésbe. Ma a Mikulásnak két alakja él: az éjjel titokban ajándékot hozó és a megszemélyesített büntető, ajándékozó alakoskodó. Néhol úgy látszik, az ijesztő „láncos Miklós” és a jóságos, ajándékosztó püspök figurája összeolvadt.

Az időjárással kapcsolatban is fűződnek hiedelmek december 6-ához. A bukovinai magyarok szerint ezen a napon már általában lehull az első hó, elkezd sűrűn havazni: „Miklós megrázta a szakállát” - mondják. Arról is szól a néphit, hogy a Miklós-napi időjárás mutatja meg a karácsonyit.