Varga Attila alkotmányjogász szerint törvényes, de igazságtalan döntést hozott az alkotmánybíróság azzal, hogy érvénytelennek nyilvánította az államfő leváltásáról szóló referendumot. „A bírák egy fajta jogi formalizmust teljesítettek" – nyilatkozta a maszol.ro-nak adott interjúban az RMDSZ-es képviselő.

Az államfő leváltásáról szóló referendumot érvénytelennek nyilvánítása után a kormányfő azzal vádolta az alkotmánybírákat, hogy nem tartották be a törvényeket. Eközben az alkotmánybíróság egyik tagja éppen arra hivatkozik, hogy az lett volna a törvényszegés, ha másképp döntenek. Puskás Bálint is az érvénytelenítés mellett szavazott. Kinek van igaza?

Úgy gondolom – bár az indoklás szövegét még nem láttam –, hogy a bírák döntése eleget tesz egy fajta jogi formalizmusnak. Nem tudom ebben a pillanatban megítélni, hogy milyen törvényszegésre utalhatott Victor Ponta. Többen is mondták már, és egyetértek azzal, hogy ez a döntés törvényes volt, de nem igazságos. A jogban sokszor születnek törvényes ítéletek, amelyek sajnos nem igazságosak. Bíróságon is előfordul olyan ítélet, amely teljes egészében megfelel a törvényeknek, de még maga a bíró sem tekinti igazságosnak. Nincs azonban mit tennie, mert a jogszabályokat kell alkalmaznia. Hasonló szerintem a helyzet az alkotmánybíróság döntésével is.

A miniszterelnök azt is mondta: ha tudta volna, hogy ez lesz a végeredmény, nem fogadja el az alkotmánybíróságnak azt a korábbi döntését, miszerint az államfő leváltásáról szóló referendum érvényességéhez a választói névjegyzékben szereplő személyek legkevesebb felének plusz egy főnek le kell adnia szavazatát...

Kétségkívül, a kvórumot az alkotmánybíróság erőltette, mert a törvényben nem volt benne. A részvételi arányt a bírák a népszavazás érvényességének feltételéül szabták, aminek kétségkívül meg lehet a maga rációja. Érdekes módon az alkotmánybíróság ebben az esetben túllépett a törvényen és egy fajta igazságosságot akartak vinni a döntésbe azzal, hogy hozzátett a jogszabályhoz. Így kedden a bírák az előző állásfoglalásukhoz képest logikusan jártak el: matematikai képletté redukálták a referendum ügyét.

A hatalom politikusai előszeretettel emlegetik, hogy a kvórumot tulajdonképpen nem az alkotmánybíróság, hanem az EU döntéshozói erőltették. Ez hogy történhetett: az Európai Bizottság főbiztosa titokban felhívta Augustin Zegreant, az alkotmánybíróság elnökét, s rászólt, hogy márpedig legyen kvórum?

Nem tudom, hogy ezt az Európai Bizottság erőltette-e ki. Tény, hogy Brüsszel utólag beleavatkozott az ügybe, szerintem nem túl szerencsésen.

Mivel avatkozott be? Azzal, hogy azt kérte a kormánytól, tartsa be az alkotmánybíróság által megszabott játékszabályokat?

Nem szabad összekeverni a választásokat a referendummal. A választásokon az emberek egymással versengő pártokra, jelöltekre szavaznak. Ha ebből a választó ki akar maradni, lelke rajta. A referendumon azonban egy adott kérdésről kell dönteni. A népszavazáson eleve egy igennel vagy nemmel megválaszolható kérdést tesznek fel. Nem lehet, hogy az döntsön ebben a kérdésben, aki nem mond sem nemet, sem igent. Így a távolmaradók érvényteleníthetik az aktív szavazók véleményét.

Ez így van, de nem állhat elő fordított helyzet? Ha nincs kvórum, akkor egy nagyon szűk réteg is ráerőltetetheti a véleményét egy referendumon az egész országra. Gondolom, ez a rációja annak, hogy az EU tagállamaiból 14-ben a részvételi arány feltétele a népszavazások érvényességének...

Így van, de a politikusok feladata éppen az, hogy győzzék meg az embereket, vegyenek részt a népszavazáson. Én még nem tettem meg, de érdemes utánanézni: hány jelenlegi EU-tagállamból döntöttek úgy népszavazás útján az EU-csatlakozásról, hogy nem volt feltétel a részvételi arány? Ha mindegyik ilyen referendumon feltétel lett volna a kvórum, akkor szerintem ma jóval kevesebb tagállama lenne az EU-nak.

A Szociál-Liberális Szövetség több politikusa is hangoztatta, hogy a kvórum kiszámításánál nem lett volna szabad figyelembe venni azt a mintegy 3 millió román állampolgárt, aki külföldön tartózkodott a referendum napján. Ezt hogy kommentálja?

Még nem néztem utána, de ha a törvény így írja elő, akkor nem kellett volna figyelembe venni ezt a 3 millió állampolgárt. Az viszont bizonyos, hogy a külföldön élőknek is van szavazati joguk.

Én utánanéztem a törvénynek. Az állandó választási névjegyzékből azokat kell törölni, akik hivatalosan is lakcímet változtattak, amikor külföldre költöztek. A kormány által emlegetett 3 millió román állampolgár közül félmillió jelentett be külföldi lakcímet. Ők nem is szerepeltek a választói névjegyzékben. Akkor most kinek van igaza: a kormányfőnek vagy a bíráknak?

Visszatérnék arra, hogy különbséget kell tenni a választások és a népszavazás között. Egy népszavazás nem elsősorban a külföldön élő román állampolgárokat érinti. A választások már őket is érintik, mert azok az ország politikáját befolyásolják.

Közelednek a parlamenti választások. Lehet-e tudni egyáltalán, hogy hány szavazásra jogosult személy van Romániában?

A referendum körül történtek egyik legfontosabb tanulsága éppen az: megengedhetetlen, hogy a mai, informatizált világban Romániának ne legyen pontos nyilvántartása a szavazásra jogosult személyekről.