Elfogták, kémkedéssel vádolták, bebörtönözték, majd elengedték, és végül megették – ez leett a fiatal magyar gólya sorsa Egyiptomban.

A múlt hét végén kézre került, jeladója miatt kémkedéssel vádolt Ménes nevű fehér gólyát három nap fogság után egy Asszuántól délre található, természetvédelmi oltalom alatt álló szigeten engedték szabadon. A madár kisebb távolságokat repülve továbbra is a térségben maradt, ahol valószínűleg táplálkozva készült fel az újabb vonulási szakaszra.

Haitham Ibrahim, a gólya mentésében részt vevő Egyiptomi Környezetvédelmi Ügynökség (EEAA) munkatársa csütörtök éjjel arról tájékoztatta a gólya jelölését végző Magyar Madártani Egyesület programvezetőjét, hogy Ménest a szigeten élő egyik család levadászta és megette. A helyszíni kiszállást követően Ménes jelölőgyűrűjét és a még mindig aktív, tehát újra felhasználható jeladóját sikerült a családtól megszerezni.

A madarak vonulási útvonalán elhelyezkedő egyes országokban ma is jellemző a madarak sport és fogyasztási célú vadászata. Ez a Földközi-tenger térségében jelentős természetvédelmi problémát okoz olyan európai uniós tagállamok esetében is, mint amilyen Olaszország és Málta. A Szahara térségében a madárpusztítás hátterében jelentős részben a szegény lakosság húshoz jutásának igénye áll, ami miatt még nagyobb nehézségekbe ütközik a vonuló madarak védelme.

A fehér gólyák esetében az ilyen veszélyforráshoz az is hozzájárul, hogy a hazai állomány szinte 100%-a lakott területeken, az ember közvetlen közelében költ, ahol a madarak a hazai védettségnek köszönhetően biztonságban és táplálékbőségben élnek. Különösen a Méneshez hasonlóan rutintalan (idei fiókaként az első vonulását végző) gólyák esetében jellemző, hogy a hazai jó tapasztalataik alapján a vándorlási útvonalon sem kerülik, sőt, keresik az ember közelségét, ahol az évezredes madárvadászati gyakorlattal rendelkező törzsek könnyű prédájává válnak. Ezek közül az egyik legismertebb, és továbbra is igen hatékony módszer a dobó-bot, amivel a repülő madarakat is képesek elejteni.