Magyarországon – és más EU-tagállamokban is – gondot okoznak a kóbor kutyák, de azért a fővárost, Budapestet megszabadították tőlük. Igaz, a többi városban viszont a gazdátlan kutyák elszaporodtak, a menhelyek és az állatvédők már nem győzik befogásukat és fenntartásukat, a pénz, a segítő kéz pedig nem lesz több.

„Ebek harmincadjára” jutott városok

Tatabánya egyes negyedeiben hajnal előtt senki sem mer egyedül útnak indulni, a kóbor ebek főleg éjszaka, a korareggeli órákban portyáznak, ellepik a lakónegyedeket. Komárom központjában egy nagyobb kutyafalka veszélyezteti a járókelőket, kutyák szemmel láthatóan éheznek. A járókelők óvatosan haladtak el mellettük, nem csak attól tartanak, hogy a kutyák megtámadják őket, hanem a fertőzésektől, betegségektől is félnek.

A városban kóborló kutyák hajléktalanok által lakott, düledező családi házakban, és a hozzájuk tartozó, gazzal benőtt telkeken tenyésznek, innen indulnak „beszerzési útra”, a közelben lévő bevásárlóközpontok parkolójában is gyakran felbukkannak. A városi rendőrség ismeri a gondot, de egyelőre nem sikerült a kutyákat összeszedni. Lövöldözni pedig nem lehet csak úgy a városban, még kutyákra sem. A város lakói attól tartanak, hogy ha az ügyben nem születik haladéktalanul megoldás, akkor Komárom néhány hónapon belül – ilyen szempontból – Bukaresthez hasonlít.

Gyöngyösön a Duránda telep szociális rehabilitációs programja okozza a gondokat, a nyomornegyedekről elköltözött emberek lemondtak kutyáikról (ez történt egyébként Bukarestben is, Ceauşescu „városrendezési programja” alkalmával: a jelenlegi parlamentnek otthont adó Nép Háza és a hozzá vezető Szocializmus Győzelme nevű sugárút felépítésénél kertes villanegyedeket bontottak le, a tömbházakba kényszerített emberek pedig kénytelenek voltak megszabadulni kutyáiktól). Gyöngyösön a postások egyes városnegyedekbe félnek bemenni, a gyermekek kísérettel mennek az iskolába, de maga a gyepmester (a romániai sintér megfelelője) is rendőri kíséretet kért.

A gyepmesteri telepek a legtöbb városban teljes mértékben megteltek, bővítésükre, új gyepmesteri telepek létrehozására lenne szükség, megépítésükre azonban nincs pénz – egyébként az ott fogva tartott kutyák táplálására, gyógykezelésére sincs.

Kóbor kutya – vagy rossz gazda?

Az önkormányzatoknak nincs kidolgozott stratégiájuk a kóbor kutyák esetében. Van olyan város, amely szerződést kötött a gazdátlan kutyákat elszállító szolgáltatókkal. Ezt a megoldást viszont csak ritkán használják, mert akár 35 ezer forintba is kerülhet egyetlen kutya elvitele; igaz, a szolgáltató ezért a pénzért tíz napig tartja a gazdátlan állatot.

Az önkormányzatok ráadásul még általában szűkítik is az állattartók mozgásterét, csökkentik az egy háztartásban tartható kutyák számát, van, ahol már csak egy-két kutyát lehet tartani, ezzel pedig a lelkes állatvédők lehetőségei korlátozódnak.

A gondot csak fokozza az, hogy a kóbor kutyák igen gyorsan szaporodnak, a befogott populáció többszöröse teremtődik újra. Szakemberek szerint egy ivarérett szuka egy év alatt 16 kölyköt szülhet, ezek száma egy év alatt 128-ra nő, három év alatt eléri az 512-t, 4 év alatt a 2048-at, öt év alatt a 12 288-at, hat év alatt pedig a 67 ezret.

Az önkormányzatok emiatt a sintértelepek számának növelését követelik, a kormányilletékesek szerint azonban az országban több száz sintértelep és gyepmester dolgozik, a megoldást nem a telepeket bővítése jelenti, mivel ezzel nem lesz kevesebb a kutya, hanem az alapoknál kell kezdeni. Az alapokat pedig az ember, a kutya gazdája jelenti: a kóbor kutyák magas száma sokkal inkább a rossz gazdák számát jelzi.

Értelmezhető törvények

A kóbor kutyákra vonatkozó törvények, jogszabályok sem egyértelműek, a különböző fórumok különbözőképpen értelmezik azokat. Önkormányzatiak állítása szerint egy nemrégiben életbelépett rendeletnek megfelelően hat hónapig kell tartaniuk a befogott négylábúakat, ami már önmagában is jelentős terhet jelent a városnak, a szaporulat pedig egyáltalán nem könnyíti meg az önkormányzatok dolgát.

Az állatvédők szerint azonban a jogszabály mindössze két hetes időszakot ír elő, a törvény kitétele értelmében az önkormányzatoknak csak a gazdája által megkínzott négylábút kötelesek hat hónapig tartani, ezt követően a kutyát vissza kell szolgáltatniuk gazdájának, amennyiben az szavatolja a „jó gazda tulajdonoságát”.

Az önkormányzatok a két hetes határidő lejárta után valóban rendelkezhetnek a kutya sorsáról, de nem mernek tenni semmit, félnek az állat elaltatásától, nehogy népszerűségüket elveszítsék a választók előtt. Ráadásul a jogszabály, de az állatvédő csoportok is olyan feltételeket támasztanak, és olyan okokat kérnek az elaltatáshoz, hogy azoknak az önkormányzatok képtelenek megfelelni, hiszen nem nyilváníthatnak minden kutyát súlyos betegnek vagy rákosnak.

Ivartalanítás vagy altatás

A nagy kérdés Magyarországon is az, hogy ivartalanítsák-e vagy elaltassák a kóbor kutyákat.

Az ivartalanítás azonban drága, 10-15 ezer forint között mozog, ami, sok ezer állattal számolva jelentős összegre rúg. Ehhez pedig elsősorban a kutyát el kell fogni, a vadon kóborló ebeket csak altatópuskával lehet megközelíteni, a befogás tehát korlátozott, hiszen egy városban nem lehet csak úgy lövöldözni, még altatópuskával sem. Az önkormányzatok szerint a jogszabályok megkötik a kezüket, és azt állítják, hogy ha már kormányszintű rendeletről van szó, akkor kormány adjon támogatást, a telepek bővítéséhez, vagy hozzon olyan jogszabályt a kutyák szelektálására, amely lehetővé teszi, hogy súlyos betegség nélkül is elaltathatóak legyenek például azok a kutyák, amelyeknek nem akad gazdájuk, vagy amelyek immár 8-9 évesek, így tehát már nem kerülhetnek új tulajdonoshoz.

Felmerül a fogamzásgátlós csali elhelyezése is, a környezet- és természetvédők azonban ezt a megoldást nem fogadják el, mivel a csalit más állatok is megehetik, amelyek tenyésztésében érdekelt a társadalom.

Családonként egy kutya

Magyarországon egyébként évi átlagban 4-5 ezer ember harapnak meg a kóbor kutyák, a rendszerváltás óta eltelt időszakban 29 ember halálát okozták. A hivatalos statisztikáknak megfelelően a vadászok mintegy 25 ezer kutyát és macskát lőnek ki egy évben, de állatvédők szerint ennek legalább a kétszeresét ölik meg. Ugyanakkor minden évben átlagosan 25 ezer kutyát altatnak el. Azzal egyébként, hogy kilövik az erdőben kószáló kutyákat, még az állatvédők is egyetértenek, hiszen aki már látott kutyák által meghajszolt és megölt vadat, az megérti, hogy a kutyának nincs mit keresnie az erdőben. Korábban a vadászok pénzt vagy töltényt is kaptak a kóbor kutyák, macskák, varjak, szarkák kilövéséért, ezt a rendelkezés azonban jelenleg már nincs életben.

Jóllehet a vadászok a vadászterületen vadakat űző, a vadállományban kárt tevő kóbor kutyákat elméletileg kilőhetnék, mégis ritkán emelnek puskát az ebekre, mivel attól tartanak, hogy a kilőtt kutya gazdája feljelenti őket, ami vadászengedélyük bevonásával jár. Magyarországon egyébként 189 kutya jut 1000 emberre, ez családonként átlagosan egy kutyát jelent.

Chip és büntetés. Magyarországon 2013. január elsejétől minden 4 hónaposnál idősebb kutyába kötelező mikrochipet ültettetni. Az eljárás 3500 forintba kerül. Ennek segítségével könnyen kideríthető, ki a gazdája az elveszett – vagy elhagyott – kutyának. A chipet a nyak bal oldalába ültetik, a kis műszer alkalmas arra, hogy a kutyát az állatorvos, a gyepmester, vagy a menhely alkalmazottja beazonosíthassa, és így értesíteni tudja a gazdáját. A készülék jeladó funkcióval nem rendelkezik, tehát nem GPS-ként működik. A regisztráció során megadott adatokhoz csak a fentebb említett személyek férhetnek hozzá. A chip azonban önmagában még nem elegendő, a gazdinak mindenképpen regisztrálnia kell magát, és lehetőleg olyan adatokkal, melyek nem változnak túl sűrűn. Tehát nem biztos, hogy a mobilszám itt jó választás. A talált kutyákról a legtöbb állatorvosi rendelőben díjmentesen leolvassák a chipet. Ha valaki viszont elmulasztja a chipeltetést, minimum 15 ezer, de akár 1 millió forintos bírsággal is sújtható. 

Európában is gond

Más európai országban is gondot okoznak a kóbor kutyák – a probléma megoldására más-más módszereket alkalmaznak. Szlovákiában Druzstevnej pri Hornade város polgármestere, Andrej Sabol 2011-ben felkérte a romákat, csapják agyon és egyék meg a kutyákat. „Senki nem kap érte büntetést” – ígérte meg. „Megoldásával” azonban felkeltette az emberek haragját, ám mindezt megúszta büntetlenül.

Görögországban korábban az összefogott kóbor kutyákat 90 napig tartották sintértelepen, utána elaltatták őket. A törvényt azonban megváltozatták, miután egy állatvédő filmfelvételekkel bemutatta, mennyire embertelen körülmények között tartották a négylábúakat.

Görögországban egyébként rendkívül szigorúak az állatvédő törvények. Mindennek következtében szigorúan megbüntették a sintértelepekért felelős polgármestereket, egyiküket több hónapra börtönbe zárták, kemény pénzbüntetésre ítélve. Az intézkedés azonban fordított hatást váltott ki: a szankciótól megijedt polgármesterek feloszlatták a sintértelepeket, így a kutyák most már akadálytalanul szaporodhatnak a városok utcáin. Most igyekeznek ivartalanítani őket, etetésük azonban sokba kerül. Görögországban ezért számos városban „kutyaetetési bankokat” hoztak létre, ahol a kóbor kutyákat örökbefogadók kutyaeledelt és gyógyszereket kapnak.

Kínában – akár csak Magyarországon – nagyjából egy-egy kutya jut minden családra. Az országban egyébként törvény szabályozza, hogy egy család csupán egyetlen kutyát tarthat. A kóbor kutyák nagy száma miatt azonban Kínában évente átlagban 55 ezer ember halt meg veszettségben.

Németországban a kutyatulajdonosoknak igen szigorú törvényeknek kell megfelelniük. Így kutyáikat be kell jelenteniük, adózniuk kell értük, rendszeresen be kell oltaniuk a négylábúakat, akik számára „személyi igazolványt” kell kiváltaniuk. A törvényt megsértőket kemény büntetéssel sújtják, akárcsak azokat, akik szélnek eresztik kutyáikat. A német hatóságok szerint a városokban azért nincsenek tehát kóbor kutyák, mert gazdáik megtanulták: kutyát tartani voltaképpen privilégiumot jelent, a kutyatartás pedig komoly felelősséggel jár.