Szóforgatag: mennyire székely Marosvásárhely?

A Vásárhelyi Forgatag Szóforgatagának zárórendezvényeként tartották a Kultúrpalota kistermében vasárnap délután Pál-Antal Sándor Székelyvásárhelytől Marosvásárhelyig című előadását, amelyben a történész arra próbált választ adni, hogy mennyire székely a város és milyen alapjai vannak székelységének.

Pál-Antal Sándor akadémikus Marosvásárhely neveinek bemutatásával kezdte az előadását, ismertetve, hogy a latin Novum Forum Sicolorum, a német Neumarkt, illetve Neumarkt am Miresch, a román Oșorhei, majd Murăș Oșorhei, illetve Tărgu Mureș megnevezések a magyar név fordításai. Volt egy görög neve is, az Agropolis, ami a vásártérre, vásáros helyre utal. A város legelső megnevezése az Újszékelyvásárhely volt – tisztázta a történész, aki beszélt a keletkezés idejére vonatkozó adatokról is. Egyesek 1004-re datálják, mások még korábbi időpontot, a tizedik századot emlegetik a város születésének időpontjaként, ám a legbiztosabb az 1323-as esztendő, ugyanis ekkor említi az első írásos dokumentum.

A várossá válás útját külön fejezetbe foglalta az előadó, akitől megtudtuk, hogy legalább 200 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy vásáros várossá, azaz szabad királyi várossá váljon az addigi mezőváros. Az első ismert kiváltságlevelet Mátyás király 1482. augusztus 28-án állította ki, nem hiába választották ezt az időpontot a Vásárhelyi Forgatagnak a szervezők – mutatott rá Pál-Antal, aki nem tartja kizártnak, hogy már korábban volt kiváltságlevele a városnak, ami azonban nem maradt fenn.

A céhekről, kézművesekről, kereskedőkről is szó esett, egy 1770-es kimutatás szerint több mint 20 céh működött a városban 500 taggal.

A Bethlen Gábor által kiállított kiváltságlevél hivatalosan is elismeri Marosvásárhely nevét. Mert bár már korábban is így nevezik, hivatalosan 1616. április  29-től változtatja Székelyvásárhelyről Marosvásárhelyre a nevét, ezzel is érzékeltetve, hogy a város már nem tartozik a székely joghatóság alá, hanem úgymond önállóságot nyer.

A népességi adatok alakulásáról elmondta az előadó, hogy a legkorábbi adatok 1602-ből származnak, amikor 109 család élt a városban. 1603-ban 173, 1620-ban már 520 családot írtak össze. A történészek ezt öttel szorozzák, ami azt jelenti, hogy több mint 2500 lelket számoltak abban az esztendőben Marosvásárhelyen, ahol 1786-ban már 1159 családot jegyez a krónika és pontosan 5934 személyt.

Végül arra a kérdésre, mennyire székely Marosvásárhely, a történész két választ adott: annyira, amennyire a lakói annak érzik magukat, illetve múltját és szerepét tekintve székely város, székelyföldi elhelyezkedéssel.  „A végkövetkeztetést önökre bízom” – zárta az értekezletét Pál-Antal Sándor.

Kapcsolódók

Kimaradt?