„Az lesz a legnagyobb változás Marosvásárhelyen, hogy normális mederbe kerülnek a dolgok”
Rossz örökségből virágzó várost teremtene Soós Zoltán, Marosvásárhely új polgármestere, akit – mint a Maszolnak adott interjúban elmondta – az igazságtalanság késztetett arra, hogy küzdjön szülővárosáért. Tudja, hogy nincs könnyű helyzetben, de állítása szerint lendületes csapattal sikerre tudja vinni terveit.
- A várost ért igazságtalanság motiválta a polgármesteri székért folyó választási küzdelemben
- Nem beszélt hivatali elődjével, Dorin Floreával, mert szerinte nincsen akivel tárgyalni
- Úgy véli, a várost az elmúlt 20 évben annyira lezüllesztették, hogy bármit tesz az új városvezetés, fényévekkel jobb lesz annál
- A független polgármester státusz elsősorban arra vonatkozik, hogy Marosvásárhelyt pártpolitikai érdekek mellőzésével lehessen vezetni, de szerinte fontos, hogy Bukarestben legyen, aki ajtót nyisson egy-egy tárgyalás előtt.
- Nem kapott listát azoknak az embereknek a nevével, akiket alkalmaznia kell. Szerinte a városvezetés hozzáértő embereket kíván, akik minden nap nehézségekkel szembesülnek, és megoldják azokat, neki csak ők kellenek
- Az elkövetkezendő négy évben kihívást jelent a rossz örökség, a városfejlesztés szükségessége és a járványhelyzet okozta terhek enyhítése
Most már beszélhetünk anélkül, hogy a kampány nyomását érezné minden kimondott szón. A hatalom, a pénz vagy a közélet iránti érdeklődés volt az, amiért belevágott ebbe a választási küzdelembe? Mert a régi, soószolis mosoly már nincs az arcán.
Engem nem a pénz és nem a hatalom motivált.
Hanem?
Itt 20 év alatt rengeteg probléma halmozódott fel, óriási papírhegy tornyosul. Sehova nem jutott a metropoliszövezet, a megyei kórház melletti parkoló ügye 10 éve áll, több ezer ember pedig naponta szenved, mert egy olyan őrült polgármestere volt Marosvásárhelynek, aki mindenből képes volt hiúsági kérdést csinálni, és nem érdekelte az állampolgár. És ez a motiváció első fontos pontja: az igazságtalanság, amit ez a város elszenvedett. Azt tapasztaltam, hogy Kolozsvártól Sepsiszentgyörgyön, Brassón és Nagyszebenen át egészen Bukarestig van egy normális párbeszéd az állampolgár és a városvezetés között. Itt csak hiúság, gőg, agresszivitás és mérhetetlen korrupció volt. Ezek határozták meg a város mindennapi működését.
A korrupciót a kampányban is emlegette. Kifejtené részletesebben?
Elkezdtük a szerződések átvilágítását. Megdöbbentő, hogy milyen könnyelműen költöttek tízmilliókat minden szerződéssel az elmúlt hónapokban vagy években, és ezeknek most vannak a kifizetései. Ezekben a szerződésekben mindenhol problémák vannak, ezért nem is fizettünk egyelőre, hanem mindent átvizsgálunk, és sajnos egyre több nehézséggel szembesülünk. Megnézzük, hogy mi az, amit ezekből fel tudunk számolni, mi az, amit végig kell vinnünk, ha tetszik nekünk, ha nem. És mi az, amit meg lehet oldani, és jól működnek.
Hivatali elődjével beszélt már?
Ön szerint van akivel?
Ön szerint nincs?
Egyértelmű, hogy nincs.
Egy sms-váltás sem volt?
Nem. De köztünk évek óta konfliktusos viszony van, 2015 óta.
Naivság azt mondani, hogy a békés hatalomátadás az úriemberi erény?
Ő nem úriember, erről nincs amit beszélni.
Azért abban megegyezhetünk, hogy szerencsés csillagállás alatt veszi át a városvezetést. Az új buszok például meg vannak rendelve, az autópálya-építés jól halad, a vásárhelyiek kellő mértékben kiábrándultak az előző rendszerből, tehát nem kell szembenéznie ellenérzésekkel sem. Vagy abból azért kijut?
Nyilván vannak előnyök és vannak hátrányok. Az egyik előny az, hogy annyira lezüllesztették a várost, hogy bármit teszünk, az érződni fog. Habár ezt nem tartom kimondottan előnynek, inkább szomorú, hogy ide jutottunk. A hátrány az, amit már említettem: van egy halom rossz szerződés, adósságok, tartozások, egy esztelenül felduzzasztott, rosszul működő adminisztráció. Vannak városházi részlegek, amelyek tudják, hogy mit kell tenniük, és megőrizték a józan észt, de a nagyberuházásoknál, a szerződéseknél számos problémával szembesülünk. Természetesen örülünk annak, ha megérkeznek a buszok, de gondoljunk bele abba, hogy az elmúlt években a város évente öt-hat milliót eurót fizetett ki a Siletinának, a Claudiu Maior anyukája által menedzselt cégnek. Ha 2016-ban megnyertük volna a választást, és ezt a társulást felmondjuk, azóta már több mint 20 millió eurónk lenne. Tehát több buszt is vehettünk volna saját erőből, nem kellett volna kölcsönhöz folyamodnunk. Az elmúlt öt évben vastagon ment a város pénzének az elherdálása, ezt állítottuk le. Nyilván, az elkezdett nagyberuházásoknak örülünk, de azt ne felejtsük el, hogy a buszok mellett még rengeteg mindent kell tenni, hiszen nincs egy elektronikus tájékoztató rendszer, hogy mikor érkeznek, nincs tartható menetrend, a buszmegállók állapota siralmas, ahogy a városi úthálózat állapota is.
Korábban bejelentette, hogy átvilágítással kezdi a munkát. De mi lesz addig?
Mi folyamatosan dolgozunk. A hónap elején aláírtuk a szerződést Marosvásárhely körgyűrűjének a finanszírozására a Nagy Infrastruktúra Operatív Program 2014–2020 keretében. Az autópálya lehajtójától a Bodoni útig levő 2,5 kilométeres szakasz fog elsőként elkészülni. Előreláthatóan már januárban ki lehet írni a versenytárgyalást a kivitelező kiválasztására, és 18 hónapig tart majd a terv megvalósítása. A körgyűrű másik szakasza, amely támogatást nyert, 1,6 kilométeres, és a Nagyernye-Koronka terelőúttól az E60-as útig vezetné a forgalmat. Ennek értéke 49 millió lej. Tehát mi intenzíven bekapcsolódtunk a városépítésbe. A múltnak lezárása még hosszú ideig fog tartani, de az energiánkat nem erre kell fordítanunk. Erre lesznek jogászok, szakemberek, akik ezeket a szerződéseket felülvizsgálják, nekünk az a célunk, hogy minél több új pályázatot, új szerződést hozzunk be, kössünk meg és indítsunk el.
Van olyan projekt, amit prioritásként kezel, és ami rövid időn belül látványos eredményt hoz?
Szeretnék rövidtávon megvalósítani a sétáló utcát kialakítását, itt már a burkolatok tervezése is folyamatban. De prioritás a színház tér mögötti parkolóház építése, hiszen e nélkül nem lehet megszüntetni a főtéri parkolási gondokat, ezt jövő év végéig szeretnénk befejezni. És nyilván nagyon fontos, hogy a városi kertészet egy olyan tervet készítsen, amely szebbé teszi Vásárhelyt, olyanná, amilyennek a 80-90-es években megszoktuk. Igazából a legnagyobb változás az lesz, hogy a normalitás medrében mennek a dolgok. Az embereket hagyjuk dolgozni, engedjük, hogy a szakemberek tudják elvégezni a munkájukat. Ugyanakkor próbáljuk segíteni azokat a vállalkozókat, akik a járványhelyzetben nehézségekkel küzdenek. Egyszerre kell szembenézni egy rossz örökséggel, a városfejlesztés szükségességével és a járványhelyzet okozta terhek enyhítésével.
A székfoglaló beszédében azt mondta, hogy az elmúlt időszakot a városi tanács szintjén a pártcsatározás, sok esetben az "enyveskezűség" határozta meg és ezzel fel kíván lépni. Hogyan?
A vád önmagában, bizonyíték nélkül még nem elegendő, de egy dolgot biztosan tudok. A mostani városvezetés egyetlen tagja nem tűr meg semmilyen figyelmességet. Nekünk az a legfontosabb, hogy ha megkeresnek a beruházók a problémáikkal, akkor azokra megoldást találjunk. Míg a régi városvezetés ült és megvárta, hogy mikor érkezik a hálapénz, majd annak függvényében lépett. Szinte naponta tárgyalok beruházókkal, üzletemberekkel. A város érdekeit szem előtt tartva olyan megoldásokat kell találni, ami a beruházót segíti. Tárgyalunk például egy wellness-központ tulajdonosával, a mellette levő kisebb terület a városé, és kihasználatlanul áll. A város erről lemond, hogy a beruházót segítsük, cserébe pedig Marosvásárhely rendelkezésre bocsát egy területet, ahol bicikliutat fogunk kialakítani az ő költségén. Sok ilyen apró döntés van, és azt hallom személyzettől, vállalkozóktól, hogy évek óta nem voltak ebben az irodában úgy, hogy normálisan lehessen beszélgetni a városvezetővel. Nem ordítva, emelt hangon, hanem a problémák megoldására összpontosítva. Éés ezt értékelik a vállalkozók és a városi adminisztráció tagjai is.
Többször elhangzott már, hogy a régi városvezetés egy része még mindig itt van ebben az épületben. Mellette pedig az új városvezető csapata. Egy a tábor? Vagy mindenki eldolgozgat egymás mellett?
Szoros a párbeszéd, hiszen a szakemberek, akik a városért akarnak dolgozni, szépen lassan beépülnek, itt vannak közöttünk. Nekünk az a célunk, hogy segítsük a város lakosságát, ne érezze senki magát kizárva. Nincs párhuzamos munka, vannak hatáskörök, amelyeket az újonnan érkező kollégák átvesznek, de nagyon sok mindent folytat a régi adminisztráció. Nagyon sok kompetens alkalmazottja a városházának, és örülünk, hogy beépülnek, és egy új szemlélettel dolgoznak tovább.
A csapata kezd összeállni. Jómaga válogatta ki az embereket, vagy kapott egy névlistát a telefonszámokkal?
A saját csapatomat én hoztam, én választottam, minden szakembert, aki itt dolgozik velem nap mint nap, én kértem fel, úgyhogy nincs erre vonatkozóan semmiféle utasítás. A városvezetés hozzáértő embereket kíván, akik minden nap nehézségekkel szembesülnek, és megoldják azokat. Nekem csak ilyen emberek kellenek. Sehonnan nem kaptam listát.
Kabinetvezetőjét a pártokon kívüli világból hozta. Tanácsadója ellenben több pártot is megjárt már. Mi ebben a hatalomtechnikai elgondolás?
Ha valakinek van egy politikai múltja, az engem különösebben nem zavar mindaddig, amíg a munkáját végzi, és nem a pártpolitikát kezdi előnyben részesíteni. Itt nagyon sok szakmai problémával szembesülünk, éppen ezért nem lehet politikailag dönteni, mert az rossz döntést fog eredményezni. Tehát elsősorban a szakembernek kell megmondani, hogy egyes kérdésekben mi a helyes lépés, és mi ehhez tartjuk magunkat. Hermann Mark Christiánra a humánerőforrás területén szerzett s tapasztalataira számítok a kezdeti időszakban. Próbáljuk összerakni a városházi osztályoknak a szerkezetét, munkamódszerét, hogy ezeket ésszerűsíteni tudjuk.
Igazat adok azoknak, akik szerint Marosvásárhely és a polgármesterség sikere attól függ, hogy kikkel bástyázza körül magát. A szakmaiságon kívül mi volt a fő szempont? Számított a személyes viszony?
Természetesen számított a személyes kapcsolat, hiszen itt nem egyszer olyan döntéseket kell hozni, amelyek esetében fontos a bizalom. Ha mondjuk egy jogász olyan papírt tesz a polgármester elé, amely később gondot okozhat, nagyon kell bíznia abban az emberben. Tehát mindenképpen egy olyan csapattal kell körülvennem magam, amelyikben megbízok.
Térjünk vissza egy picit a már említett listára. Az alpolgármester személyére vonatkozóan mekkora beleszólása van?
Az egy politikai döntés lesz, teljes mértékben, így azt az RMDSZ megyei szervezete nevezi meg.
A véleménye számít?
A véleményemet kikérték, de a végső döntés politikailag fog megszületni, és ez még egyelőre nem született meg.
De már rebesgetik, hogy ki lesz az.
Rebesgetni sok mindent lehet, én megvárom a végét.
Ha azt mondom, hogy Portik Vilmos?
Én azt mondom, hogy várjuk ki a végét.
Ha már az RMDSZ-ről beszélünk: független jelöltként nyert polgármesteri mandátumot. De Kelemen Hunor RMDSZ-elnök már a választások éjszakáján elmondta, hogy ez egy stratégia volt. Az RMDSZ-közelisége mennyire fogja meghatározni a polgármesterségét?
Fontos leszögezni, hogy a független polgármester státusz elsősorban arra vonatkozik, hogy ezt a várost pártpolitikai érdekek mellőzésével lehessen vezetni. Viszont azt is fontos leszögezni, hogy az RMDSZ támogatása nélkül ezt a választást nem tudtam volna megnyerni. Nyilván van egy szerves kapcsolat az RMDSZ-szel, mind Kelemen Hunorral, mind pedig Péter Ferenccel, hiszen országos döntésekben nem tudom kinek másnak a támogatását lehetne kérni. Gondolom, ha Marius Pașcant megkérem, nem sokat érek vele. A Kelemen Hunor támogatása vagy a Péter Ferenc támogatása, közigazgatási tapasztalata viszont döntő. Tehát ilyen téren ne dugjuk a fejünket a homokba. Itt nem arról van szó, hogy valaki független vagy RMDSZ-hez tartozik vagy az Erdélyi Magyar Szövetséghez, hanem arról, hogy van egy romániai magyar közösség, amelynek érdekében a lehető legjobb döntéseket kell hoznunk. Mi itt Marosvásárhelyen a marosvásárhelyiekért dolgozunk, a fontos döntések esetében természetesen megkerülhetetlen az RMDSZ támogatása. Számítok is a szövetség támogatására, de mielőtt bárki megkövezne ezért, ugyanúgy számítok más pártokra is, akik számára fontos ez a város. Én úgy gondolom, hogy egy ilyen nagy város adminisztrációjában ezek a politikai tényezők másodlagossá a válnak, elsődlegesek a személyes kapcsolatok.
Többször elhangzott már a kampánya során, és a győzelmi beszédében is ezt hangsúlyozta: nem az a fontos, hogy magyar kézbe került a város. Miért tartja ezt fontosnak kiemelni? Az elmúlt időszakban kapott a nacionalista támadásokból jócskán. Edz ezeknek a visszaverésére?
Ha Claudiu Maior Facebook-fröcsögéseire céloz, akkor hadd mondjam el, hogy jelenleg a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalt senki nem hagyta el, és senki nem volt bántalmazva. Voltak emberek, akinek elvettük a hatáskörét, és kivizsgáljuk egy-egy osztálynak a működést, de ez egy másik kérdés. Senkit nem vádoltunk, senkit nem állítottunk sarokba, senki irányába nem fogalmaztunk meg irreális elvárásokat, normális ügymenet van a városházán, zajlanak az átvilágítások, a szerződések ellenőrzése. És ha netalán rendellenességben bukkanunk, akkor az illető személytől magyarázatot kérünk, de nem támadjuk, nem vádoljuk, és nem szidjuk.
Egyértelműen kijelenthető: az, hogy szeptember 27-e után Erdélyben Soós Zoltán volt a legnagyobb győztes, hisz bármennyire is nem akarunk ebből nemzetiségi kérdést kreálni, számos fejben ez úgy csapódik le, hogy visszaszerezte Marosvásárhelyt a magyaroknak. Ezek után fontos, hogy kik lesznek a parlamenti képviselők Maros megyéből. Ilyen tekintetben kikérték a Soós Zoltán véleményét?
Egyetértek azzal, hogy a parlamenti részvétel nagyon fontos, hisz nagyon sok minisztériumhoz a képviselőkön, szenátorokon keresztül el lehet jutni. Ilyen szempontból nem feltétlenül az a fontos, hogy egy honatya neve mennyire ismert itthon, hanem az, hogy a parlamentbe kerülve mennyire lesz talpraesett, mennyire fogja átlátni a politikát. A rangsorolás egy politikai döntés volt, én nem vettem részt annak a befolyásolásában.