A szeptember 18-án elhunyt Ruth Bader Ginsburg helyettesítése az amerikai legfelsőbb bíróságon új tétet adott a november 3-i elnökválasztásnak. Az utód olyan rendkívüli jelentőségű ügyekben billentheti el végérvényesen a mérleget konzervatív irányba, mint például az általános egészségbiztosítás vagy az abortusz tilalma. Amy Coney Barrett kinevezésébe azonban beleszólhat Donald Trump és több párttársa koronavírus-fertőzöttsége is.

Amikor 1993 júniusának végén Byron White visszavonult az amerikai legfelsőbb bíróságtól, a megüresedő helyre jelölt Ruth Bader Ginsburgnek mindössze 42 napot kellett várnia a szenátus jóváhagyására. Kinevezését 96:3 arányban támogatták. A kvázi konszenzus rég a múlté, az utóbbi három évtizedben számos jelölési folyamat világraszóló botrányba fulladt.

A kinevezés tétje

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága tagjait az elnök nevezi ki a törvényhozás felsőháza, a szenátus jóváhagyásával. A republikánus elnökök konzervatív, a demokrata elnökök pedig progresszív szemléletű jelölteket választanak, arra számítva, hogy a bírók a pártjuknak kedvező álláspontot képviselnek majd, főleg az iránymutató (ún. landmark) döntésekben. A társadalmat megosztó kérdésekben a szövetségi alkotmánybíróság szerepét betöltő legfelsőbb bíróság rendszerint két – konzervatív és progresszív – többre szakad.

A szeptember 18-án elhunyt bírót liberális ikonként tartották számon. Bár ez részben a bíróság jobbra tolódásának köszönhető – hiszen 1993-as kinevezésekor Ginsburg még mérsékelt középutasnak számított –, tény, hogy a távozása után maradt nyolc tag közül négyet republikánus elnökök jelöltek, akárcsak John Roberts elnököt. A távozó republikánus elnök által jelölt Amy Coney Barrett kinevezésével 6:3-ra nőne a konzervatív bírók aránya. Mivel a kinevezés korlátlan időre szól, Barrett – aki 48 évesen a bíróság legfiatalabb tagja lenne – akár 4-5 évtizeden át rányomhatná bélyegét a legfelsőbb bíróság döntéseire.

Akkor és most

1980 óta demokraták négy legfelsőbb bírót jelöltek, a republikánusok tizenegyet.  Az utóbbiak közül hatnak a kinevezését visszhangos botrányok övezték.

Az utolsó demokrata jelölt Merrick Garland lett volna 2016-ban, Antonin Scalia bíró halála után. Akkor a szenátus republikánus többsége arra hivatkozott, hogy mivel Barack Obama mandátumának utolsó évét tölti, az új bírót az újonnan megválasztott elnöknek ki kineveznie. Garland kinevezését csaknem egy éven át blokkolták – 2016 márciusától 2017 januárjáig –, sőt a szenátusi meghallgatását is meghiúsították. (A helyet végül Donald Trump jelölésére Neil Gorsuch tölthette be.)

Noha Ginsburg halála kevesebb mint két hónappal az elnökválasztás előtt következett be, a republikánusok kötik az ebet a karóhoz, hogy a bírónő utódját a hivatalban lévő elnöknek kell kineveznie. A két tábor lényegében álláspontot cserélt. Egyfelől a demokraták azzal érvelnek, hogy az elnökválasztásokon leadott szavazatukkal az amerikai választópolgároknak kell dönteniük az utódról – ezt 2016-ban még a republikánusok hangoztattak.

Másfelől a szerdán lezajlott első elnökjelölti vitában Donald Trump éppen az elhunyt liberális alkotmánybírót idézte, aki 2016-ban azzal érvelt Barack Obama jelöltjének kinevezése mellett, hogy elnököt nem három vagy három és fél évre választanak, hanem négy évre.

Ultrakonzervatív jelölt

Ginsburg halála, ha lehet, tovább fokozza az amúgy is túlfűtött hangulatot a november 3-i választások előtt. Egyes vélemények szerint a fejlemény a jelenlegi elnöknek kedvez, hiszen az első mandátuma alatt kiábrándult konzervatív választók már csak azért is rá szavaznak majd, hogy olyan bíró kerüljön a legfelsőbb bíróságra, aki a szájuk íze szerint dönt például a Barack Obama elnöksége alatt bevezetett általános egészségbiztosítás vagy az abortusz kérdésében.

Trump jelöltje mindkét kérdésben kellően konzervatív álláspontot képvisel, sőt az abortusz ügyében egyenesen szélsőségesnek mondható. A The Guardian kiderítette, hogy Barrett – férjével és apjával együtt – csatlakozott az 1971-ben alakult People of Praise nevű vallási szervezethez, amelynek nőtagjai a hétköznapokban alávetik magukat a „családfőknek”, az életbevágó döntéseket illetően pedig a „lelki vezetőknek”. A szervezetet kizárólag férfiakból álló vezetőtanács irányítja. A cikk megjelenése után a szervezet a Barrettre történő legapróbb utalást is törölte a honlapjáról.

A jelölt jövendőbeli tevékenységét illetően ennél is árulkodóbb, hogy 2006-ban támogatta egy abortuszellenes szervezet sajtókampányát, amelynek célja gyilkossággá nyilváníttatni a művi megtermékenyítés során selejtesnek nyilvánított embriók eldobását. Ez az álláspont még az abortuszellenes mozgalmon belül is extrémnek minősül – jegyzi meg a The Guardian. Ennél is érdekesebb, hogy a Barrett által is aláírt kétoldalas hirdetést a Roe vs. Wade ügyben hozott, a nők abortuszhoz való jogát szentesítő 1973-as legfelső bírósági ítélet évfordulóján jelentették meg. Barrett nem említi a hirdetést a szenátusnak jelöltként benyújtott kérdőívben.

Újraértelmeződik a törvény

A már említett elnökjelölti vitában Biden kifogásolta, hogy Barrett abortuszellenes bíró hírében áll, mire Trump visszavágott: honnan tudja, hogy bíróként mi az álláspontja erről? A Fehér Ház helyettes sajtószóvivője a The Guardiannak küldött írásos válaszában emlékeztetett Barrett asszony minapi nyilatkozatára, miszerint „egy bírónak betűhíven alkalmaznia kell a törvényt. A bírók nem politikacsinálók, és határozottan félre kell tenniük bármiféle politikai nézetüket”. Kérdés azonban, hogy képes lesz-e erre Barrett – vagy akarja-e –, miután az említett 2006-os hirdetésben többek között azt írta: „Itt az ideje, hogy véget vessünk a Roe vs. Wade örökségének”.

A 2016-os elnöki kampányában Trump azt ígérte: megválasztása esetén olyan bírókat nevez ki a legfelsőbb bíróságba, „akik megsemmisítik a Roe vs.  Wade-et”. Márpedig a közelgő hónapokban több olyan ügy is a legfelsőbb bíróság asztalára kerül, amelynek kapcsán konzervatív vallási csoportok megpróbálják kikényszeríteni a Roe vs. Wade felülvizsgálatát.

Az AP hozzáteszi, hogy a legendás emlékű Antonin Scalia főbíró tanítványaként Trump jelöltje "eredetbírónak" tekinthető, vagyis inkább az „eredeti” alkotmány értelmezését támogatja, mintsem a bírói döntésekre alapozó precedensjogot. Pár éve a Texas Law Review-ban megjelent cikkében Barrett azt fejtegette, hogy nézete szerint a jogakalmazókat nem szabadna szigorú precedensekkel gúzsba kötni, vagyis lehetővé tenné, hogy újraértelmezzenek olyan vitatott ítéleteket, mint a híres 1973-as abortusz-határozat.

Állami választás szövetségi téttel

November 3-án az Egyesült Államokban az elnök mellett szenátorokat is választanak 33 szövetségi államban, ugyanis a százfős szenátus harmada kétévenként megújul.

A republikánusok jelenleg többségben vannak a szenátusban, így Barrett kinevezése elvileg biztosra vehető. Az erőviszonyokat (53:47) figyelembe véve négy republikánusnak kell kihátrálnia Barrett mögül, hogy a poszt januárig, az elnöki beiktatásig betöltetlen maradjon.  Ez a forgatókönyv nem teljesen esélytelen. Két republikánus törvényhozó ugyanis máris jelezte, hogy a demokrata álláspontot támogatja: az új bírót a november 3-án megválasztott elnöknek kell kiválasztania.

A maine-i Susan Collins korábban elsöprő támogatásnak örvendett, azonban népszerűsége erősen megcsappant, elsősorban amiatt, hogy két éve megszavazta a szexuális visszaélésekkel vádolt Brett Kavanaugh kinevezését a legfelső bíróságba. A The Washington Times által idézett pénteki elemzés szerint Collins folyamatosan veszít népszerűségéből, és péntektől kihívója, a demokrata párti Sara Gideon számít esélyesebb jelöltnek. A hatodik mandátumáért induló republikánus számára csakis az biztosíthatná a győzelmet, ha három szenátorkollégáját maga mellé állítva megakadályozná Barrett kinevezését. Egy jelölt már akadt is a „négyek bandájába”: az alaskai Lisa Murkowski úgyszintén kételyeket fogalmazott a kinevezés időszerűségét illetően.

Az elemzés ugyanakkor megjegyzi: könnyen meglehet, hogy az elnökválasztás kimenetelétől függetlenül az új bíróról végül mégis a republikánusok döntenek majd. Jelenleg nyolc államban bizonytalan a republikánus törvényhozók újraválasztása, viszont – bár nem kizárt – egyelőre kevés az esélye annak, hogy ezek közül legalább négyben a demokraták győznek, és így többséget szereznek a szenátusban.