Horváth István szociológus: átalakulóban van a romániai pártstruktúra

A címben megfogalmazott kijelentés a legfontosabb üzenete az önkormányzati választásoknak Horváth István szociológus, egyetemi tanár szerint. A kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatója szerint a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) társadalmi beágyazódását felgyorsíthatják a vasárnap elért sikerek – több nagyváros megszerzése –, de egyelőre nem beszélhetünk nagypártról. A szociológus szerint Marosvásárhelyen – akárcsak Temesváron egyébként – inkább a negatív szavazás működött, de ez nem jelenti azt, hogy „etnikailag jelölt polgármesterként” Soós Zoltánnak minden szava és döntése nem kerül patikamérlegre a következő négy évben.

A konkrét eredményeken túl mit olvashatunk ki a vasárnapi önkormányzati választások eredményéből?

Úgy tűnik, hogy a kialakult pártstruktúra átalakulóban van. Hogy ez mennyire konjunkturális vagy sem, ahhoz szükségesek még a parlamenti választások eredményei is. Úgy tűnik, hogy a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) stabilizálódott, és talán-talán növekvő trendben van, miközben a Nemzeti Liberális Pártnak (PNL) sikerült konszolidálnia a pozícióit, és beigazolódtak a Szociáldemokrata Párt (PSD) gyengülésére utaló jelek is, habár az utóbbi messzemenően nem volt annyira erős, mint ahogyan az a választás utáni retorikákban megjelent. Tehát lassanként kialakul egy kétpólusú pártrendszer. Kérdés, hogy a PNL–USR-pólus mennyire tud együttműködni, az eltérő érdekeik mennyire hozzák össze – vagy éppenséggel távolítják el egymástól – őket, hiszen ne feledjük el, hogy a két párt gyakorlatilag egymással verseng a szavazatokért.

Nem beszélhetünk akkor az esetükben két külön pólusról mégis?

Annyiban nem, hogy mindkettő az európai jobboldalhoz tartozik, és beazonosítható közöttük bizonyos ideológiai konvergencia. Másfelől, persze, nem föltétlenül egyazon stratégiai vonulatban gondolkoznak. Ha megnézzük a PNL-t, a romániai rendszerben jól működő politikai stratégiával dolgozik. Ahogy láttuk a választások előtt is, megpróbál átvonzani helyi politikusokat, építkezni más pártok rovására, tehát a PSD-éjéhez hasonló politikai taktikázáshoz folyamodik. Ezzel szemben az USR rétegpártként mozog, inkább mozgalom jellegű, a lelkesedésre alapoz, megpróbál bevonzani olyan embereket, akik eddig a politikától távol tartották magukat. Tehát egy feltörekvő középrétegnek a lendületére alapoz, és másképpen építkezik. Két eltérő stílusú és logikájú pártról van szó.

Ha a puszta számokat nézzük, az USR kétszer kisebb a másik két pártnál. Nem vált-e mégis egyenrangúvá velük legalább szimbolikusan a mostani választásokon elért győzelmek eredményeként?

Valóban volt pár helyen viszonylag látványosnak mondható sikerük, de azért nem beszélhetünk egy területileg jól beágyazott, messzire lenyúló pártstruktúrával rendelkező pártról. Az USR továbbra is inkább nagyvárosi jelenség, és ilyen szempontból nem tekinthető nagypártnak. Ha a konkrét számokat nézzük, az USR-nek majdnem sikerült reprodukálnia a tavalyi európai parlamenti választásokon elért meglepő eredményt, tehát sikerült stabilizálódnia a politikai palettán, de egyelőre nem veheti fel a versenyt a két nagypárttal.

A vasárnapi választásokon az USR több meglepő eredményt is elért – többnyire a PNL rovására, például Temesváron, Brassóban vagy Gyulafehérváron –, ami felgyorsíthatja az említett beágyazódási folyamatot. Elképzelhetőnek tartja, hogy ezek eredménye már a decemberben esedékes parlamenti választásokon megmutatkozik?

Hangulatilag mindenképpen számítanak ezek a győzelmek. Másrészt egyre kevésbé vetődik fel, hogy az USR-re voksolni elveszett szavazatnak számít. Viszont ilyen rövid távon nem tudnám megtippelni, hogy mekkora eséllyel vonzza magához az USR a PNL-ből vagy akár a politikából kiábrándult szavazókat.

Temesváron egy román állampolgársággal nem is rendelkező német győzött, ráadásul abszolút többséggel. Mivel magyarázza Dominic Fritz sikerét?

Egyrészt működött a Klaus Iohannis megválasztásában is megnyilvánult jelenség – a „providenciális idegen” –, de szerintem elsősorban negatív szavazás történt. Temesváron általánossá vált a kiábrándultság. A rendszerváltás után és az ezredfordulón Temesvár volt a vezető nyugati növekedési pólus, és úgy tűnik, hogy az ehhez fűzött reményeket nem sikerült beváltani. A közeli jövőben vagy középtávon – például Szerbia európai uniós csatlakozásával – a város sokat profitálhatna regionális helyzetéből, azonban a liberális polgármester nem teljesítette azt az elvárást, hogy Temesvárt felszálló pályára állítsa, és visszaadja elvesztett nimbuszát.

Marosvásárhely két évtized után ismét magyar polgármestert választott Soós Zoltán személyében. Ebben az esetben működött az etnikai szavazás?

Kezdeném azzal, hogy Dorin Florea gyakorlatilag azóta polgármester Marosvásárhelyen, amióta az önkormányzatiságnak jelentős anyagi háttere is van Romániában. Tudjuk azt, hogy 2002-ben sikerült az önkormányzatoknak stabil erőforrásokra szert tenni, értsd: megteremtették azt a költségvetési hátteret, amelyből gazdálkodni tudnak. Ez 2007-től kiegészült az európai uniós támogatásokkal. Ilyen körülmények között Marosvásárhely lemaradt a nagy fejlődési pólusoktól. Általában a városi infrastruktúra, maga a városkép – nem beszélve más vonatkozásokról, mint például a gazdaság, munkaerőpiac stb. – szempontjából Dorin Florea rosszul teljesített. Így nem jött be a távozó polgármester számítása, hogy „átörökíti” a polgármesteri tisztséget, vagyis az arc változik, de lényegében marad ugyanaz a csapat.

Máshol egyébként működött ez a stratégia, például Nagyváradon, ahol hatalmas többséggel választották meg a megyei tanácshoz „átnyergelt” Ilie Bolojan utódjának az általa támogatott Florin Birtát.

Igen, de Ilie Bolojan kihasználta mindazokat a lehetőségeket, amelyeket az utóbbi években az európai alapok jelentettek. Ehhez képest Vásárhelyen nem történt semmilyen látványos fejlődés, ezért ott nem is működhetett a nagyváradihoz hasonló átörökítés. Az eredeti kérdésre visszatérve, Marosvásárhelyen csak megmaradt bizonyos etnikai felhang. Ezt természetesen megpróbálja mindenki visszafogni, hiszen nagyon jól tudják, hogy a magyarok és a románok között fennálló paritásos helyzet szimbolikusan versenyhelyzetként csapódik le. Az érzékenységek megmaradnak ezen a területen, és Soós Zoltánnak az első mandátuma alatt – reméljük, hogy több is lesz – nagyon óvatosan kell lavíroznia. Soós Zoltán mindenképpen etnikailag jelölt polgármester lesz, ezért a döntéseiben és a retorikájában mindig vigyáznia kell arra, hogy lehetőleg visszafogja az etnikai versenyt.

Úgy tűnik, hogy ennek tudatában is van. Erre utalhat, hogy elsőként románul köszönte meg a bizalmat a választóknak.

Ezt tették mások is hasonló paritásos helyzetben, például Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere. Nagyon ügyelnek arra, hogy a sorrendiséggel úgymond egyenlők között fenntartsanak egy pici asszimetriát, más szinten jelezve az etnikai értelemben vett választóiknak a „cinkosságot”, az együvé tartozást, és így próbálják elkerülni támadási felületek kreálását. Természetesen az érzékenységek nemcsak a politikai retorika, hanem a közpolitikai döntések kapcsán is megjelenhetnek. Amikor pénzek elosztásáról, kulturális tevékenységek támogatásáról, különböző szimbolikus tevékenységekről – például városnapokról – beszélünk, akkor, hogy úgy mondjam, patikamérlegre kerül minden. Itt kell majd okosan politizálnia Soós Zoltánnak.

banner_fqCTjirk_Double Rise 3oo.jpg
banner_slFPWcPP_WhatsApp Image 2021-07-23 at 15.48.23 79o.jpg

Kapcsolódók

Kimaradt?